Online Biblia

1

Nyolcz esztendős vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.

Nyolcesztendős volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

2

És jó dolgot cselekedék az Úr előtt, és jára az ő atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;

Jó dolgot cselekedett az ÚR előtt, és atyjának, Dávidnak az útjain járt, nem hajolt el sem jobbra, sem balra.

3

Mert az ő királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az ő atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektől.

Királyságának nyolcadik esztendejében, amikor még gyermek volt, keresni kezdte apjának, Dávidnak Istenét, tizenkettedik esztendejében pedig elkezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól, Aséráktól, faragott bálványoktól és öntött képektől.

4

Leronták ő előtte a Baálok oltárait és az azokon levő szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetőhelyén, a kik azoknak áldoztak vala.

A jelenlétében rombolták le a Baalok oltárait, és a rajtuk levő szobrokat is ő dobáltatta le. Az Asérákat, bálványokat és öntött képeket mind szétrombolta, apróra törette és széthintette azoknak a sírhelyén, akik ezeknek áldoztak.

5

A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.

A papok csontjait megégette az oltáraikon, és így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.

6

[Így cselekedék] Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.

Így cselekedett Manassé, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftáliig, azok romjain körös-körül.

7

Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.

Lerombolta az oltárokat, az Asérákat, a bálványszobrokat pedig mind porrá törette, és darabokra vágatott minden tömjénezőoltárt Izráel egész országában, azután visszatért Jeruzsálembe.

8

Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város előljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az ő Istenének házát.

Királyságának tizennyolcadik esztendejében pedig, miután az országot és a templomot megtisztította, elküldte Sáfánt, Acaljáhú fiát és Maaszéjáhút, a város elöljáróját és Jóáhot, Jóáház fiát, a kancellárt, hogy javítsák ki Istenének, az ÚRnak a házát.

9

És menének Hilkiás főpaphoz, és átadták [néki] az Isten házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az ajtónállók gyűjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.

Ezek elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten házában összegyűlt pénzt, amelyet a léviták, a kapuőrök gyűjtöttek Manasséból, Efraimból és az egész Izráel maradékától, egész Júda, Benjámin és Jeruzsálem lakóitól.

10

És adák a munkavezetőknek, a kik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, a kik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.

Átadták a munkavezetőknek, akik felügyeltek az ÚR házában, hogy azt azoknak a munkásoknak adják, akik az ÚR házában dolgoznak; hogy javítsák ki és állítsák helyre a templomot.

11

És adának [pénzt] az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda királyai.

Adtak pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek is, hogy vegyenek faragott köveket és fákat a gerendázatra és a termek beborítására, amelyeket Júda királyai hagytak tönkremenni.

12

És az emberek hűségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, a kik szorgalmazzák vala őket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklőszerszámokban.

Az emberek pedig hűségesen végezték a munkát. Mérári fiai közül Jahat és Óbadjáhú léviták, a kehátiak közül Zakarjá és Mesullám felügyelt rájuk, és irányította őket. Azok a léviták pedig, akik értettek a hangszerekhez,

13

A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelők a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.

felügyelték a teherhordókat, és irányították a munkát végzőket minden területen. Léviták voltak az írnokok, tanácsosok és a kapuőrök is.

14

Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyűlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által [adott] volt.

Amikor kihozták az ÚR házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá pap az ÚR törvénykönyvét, amelyet Mózes által kaptak.

15

Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.

Ekkor Hilkijjá azt mondta Sáfánnak, a kancellárnak: Megtaláltam ezt a törvénykönyvet az ÚR házában. És Hilkijjá átadta a könyvet Sáfánnak.

16

És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;

Sáfán pedig a királyhoz vitte a könyvet, és így mondta el neki a dolgot: Hűségesen elvégezték szolgáid mindazt, amit rájuk bíztál.

17

Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelőknek és munkásoknak kezébe.

Összeszedték az ÚR házában talált pénzt és a felügyelők és munkások kezébe adták.

18

Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király előtt.

Továbbá ezt is jelentette Sáfán kancellár a királynak: Hilkijjá pap egy könyvet adott nekem. Majd Sáfán fölolvasott belőle a király előtt.

19

Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.

Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédeit, megszaggatta a ruháját.

20

És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:

Majd ezt parancsolta a király Hilkijjá papnak és Ahikámnak, Sáfán fiának, Abdónnak, Míká fiának és a kancellárnak, Sáfánnak, valamint Aszájának, a király szolgájának:

21

Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felől, a mely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott.

Menjetek el, és kérdezzétek meg az URat énértem meg Izráel és Júda maradékáért e könyv beszédei felől, amely előkerült. Mert nagy az ÚR haragja, amely ránk száll azért, mert atyáink nem tartották meg az ÚR beszédét, és nem úgy cselekedtek, amint e könyvben meg van írva.

22

Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselőjének fia vala (ő pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki.

Elment tehát Hilkijjá és a király embere Hulda prófétanőhöz, Sallumnak, Tokhat fiának, Haszrának, a ruhák gondnoka unokájának feleségéhez, aki Jeruzsálemben, az újvárosban lakott, és beszéltek vele erről.

23

Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött;

Ő ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: „Mondjátok meg annak az embernek, aki titeket hozzám küldött, hogy

24

Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya előtt;

ezt mondja az ÚR: Íme, veszedelmet hozok erre a helyre és lakosaira; mindazt az átkot, amely meg van írva abban a könyvben, amelyet felolvastak Júda királya előtt.

25

Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az ő kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.

Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjesszenek kezük minden csinálmánya által. Felgerjedt haragom e hely ellen, és nem alszik ki.”

26

A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál:

Júda királyának pedig, aki titeket ideküldött, hogy az URat megkérdezzétek, így szóljatok: Így szól az ÚR, Izráel Istene: „Ami a beszédeket illeti, amelyeket hallottál:

27

Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.

mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad beszédét e hely és lakosai ellen, és megaláztad magad előttem, ruhádat megszaggattad, és sírtál előttem, én is meghallgattalak, ezt mondja az ÚR.

28

Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.

Íme, atyáid mellé kerülsz, és békességgel tesznek sírodba. Nem látja szemed azt a veszedelmet, amelyet e helyre és lakóira hozok.” Ezt a választ megvitték a királynak.

29

Akkor a király elkülde, és összegyűjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.

Akkor a király elküldte megbízottjait, és összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit.

30

És felméne a király az Úr házába, és ő vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az Úr házában.

Majd a király fölment az ÚR házába, és vele együtt minden júdabeli férfi, Jeruzsálem lakói, a papok, a léviták és az egész nép apraja-nagyja, és felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az ÚR házában találtak.

31

Azután felállván a király az ő helyén, fogadást tőn az Úr előtt, hogy ő az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívéből és teljes lelkéből megőrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben.

Azután felállt a király a helyére, és szövetséget kötött az ÚR előtt, hogy az URat fogják követni, és hogy parancsait, intéseit és rendeléseit teljes szívvel és lélekkel meg fogják tartani, és a szövetség igéi szerint cselekszenek, ahogy meg van írva abban a könyvben.

32

És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálemből és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az ő atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.

Megfogadtatta ezt a dolgot a Jeruzsálemből és Benjáminból valókkal. És Jeruzsálem lakói Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedtek.

33

Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjéről, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az ő Istenöknek; [és] az ő egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétől.

Majd elpusztított Jósiás minden utálatos bálványt Izráel fiainak egész földjéről, és minden Izráelben élőt arra kényszerített, hogy az ÚRnak, Istenüknek szolgáljon. És Jósiás egész életében nem szakadtak el az ÚRtól, atyáik Istenétől.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Aki megalázza magát
Engedelmesség és változás
Reformáció Jósiás által