Online Biblia

1

Ezen dolgok és igazságos [cselekedetek] után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerősített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.

Ezek után a hűségesen véghez vitt dolgok után eljött Szanhérib asszír király, és betört Júdába, ostrom alá vette a megerősített városokat, azt gondolva, hogy elfoglalja azokat magának.

2

Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani:

Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Szanhérib betört, és Jeruzsálemet meg akarja szállni,

3

Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kivül való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lőnek néki;

tanácsot tartott vezéreivel és vitézeivel arról, hogy a városon kívül levő forrásokat betömik; és azok támogatták őt.

4

Mert összegyűlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az assiriai királyok elegendő vizet, ha eljőnek?!

Nagy sokaság gyűlt össze, betömtek minden forrást és patakot, amely azon a területen folyt át, és azt mondták: Miért találjanak az asszír királyok elegendő vizet, ha idejönnek?

5

És felbátorodván, megépíté a város leromlott kerítését, felemelvén a tornyokig, és kivül másik kőfalat is [emelt], s Millót a Dávid városában megerősíté; ennekfelette szerze sok fegyvert és paizst.

Majd nekibátorodott, megépítette a beomlott városfalat, megmagasította az őrtornyokat, és kívül másik kőfalat is emelt, és megerősítette Millót Dávid városában. Ezenfölül sok fegyvert és pajzsot csináltatott.

6

És a nép fölé seregvezéreket tett, és maga köré gyűjtvén őket a város kapujának utczájára, szóla az ő szívök szerint ekképen:

A nép fölé hadvezéreket rendelt, majd maga köré gyűjtötte őket a városkapu előtti téren, és szívükhöz szólt e szavakkal:

7

Erősek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az assiriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem ő vele.

Legyetek erősek és bátrak, semmit ne féljetek, meg ne rettenjetek az asszír királytól és a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele!

8

Ő vele testi erő van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától.

Ővele testi erő van, velünk pedig az ÚR, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket, és értünk harcoljon. És megbátorodott a hadinép, amikor ezt hallotta Ezékiástól, Júda királyától.

9

Ezek után elküldé szolgáit Sénakhérib, az assiriai király Jeruzsálembe (ő pedig Lákis mellett volt egész seregével) Ezékiáshoz a Júda királyához, és az egész Júdához, mely Jeruzsálemben vala, mondván:

Ezek után Szanhérib asszír király, aki Lákis mellett volt egész seregével, elküldte szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és egész Júdához ezzel az üzenettel:

10

Ezt mondja Sénakhérib, az assiriai király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok a megszállás idején?

Ezt mondja Szanhérib, az asszír király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok az ostrom idején?

11

Avagy nem Ezékiás áltatott-é el titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal ölne meg titeket, mondván: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli király kezéből!

Csak nem ámított el titeket Ezékiás, hogy éhséggel és szomjúsággal öljön meg titeket, mikor ezt mondja: Az ÚR, a mi Istenünk megszabadít minket az asszír király kezéből?

12

Avagy nem Ezékiás pusztította-é el az ő magaslatait és oltárait, mikor így szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván: [Csak] egy oltár előtt imádkozzatok, és [csak] azon tömjénezzetek?!

Hát nem Ezékiás pusztította-e el az ő magaslatait és oltárait, amikor így szólt Júdához és Jeruzsálemhez: „Csak egy oltár előtt borulhattok le, és csak azon tömjénezhettek!”?

13

Avagy nem tudjátok-é, mit műveltem én és az én atyáim e föld minden népeivel? Vajjon e föld nemzetségeinek istenei megszabadíthatták-é az én kezemből az ő földöket?

Hát nem tudjátok-e, mit műveltem én és az én atyáim e föld minden népével? Vajon e föld népeinek istenei meg tudták-e szabadítani kezemből az országukat?

14

És kicsoda e nemzetségek istenei közül az, a melyeket az én atyáim elvesztettek, a ki az én kezemből az ő népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is az én kezemből titeket megszabadíthatna?

E népek istenei közül, amelyeket atyáim elpusztítottak, kicsoda az, aki megszabadíthatta volna kezemből a népét? Hát a ti Istenetek ki tudna szabadítani benneteket a kezemből?

15

Most azért Ezékiás titeket el ne ámítson és meg ne csaljon ily módon; ne higyjetek néki, mert ha egy népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg az ő népét kezemből és az én atyáim kezéből: mennyivel kevésbbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből!

Most azért ne ámítson el és ne csaljon meg titeket Ezékiás ily módon. Ne higgyetek neki, mert ha egyetlen népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg a népét az én kezemből és atyáim kezéből, mennyivel kevésbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből?

16

Sőt ezenkivül az ő szolgái még sokat szólának az Úr Isten ellen, és az ő szolgája Ezékiás ellen.

Szolgái még sok mást is mondtak az ÚR Isten ellen és szolgája, Ezékiás ellen.

17

Levelet is íra, az Urat, Izráel Istenét káromlással illetvén, és szólván ellene ilyen módon: A mint e földön lakozó népek istenei meg nem szabadíthatták az ő népöket az én kezemből: ekképen az Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az ő népét kezemből.

Leveleket is írt Szanhérib, melyben az URat, Izráel Istenét káromolta, és így beszélt ellene: Ahogy az ezen a földön lakó népek istenei nem szabadíthatták meg népüket a kezemből, úgy Ezékiás Istene sem menti meg népét kezemből.

18

És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ellen, mely a kerítésen vala, hogy őket megrettentenék és megháborítanák, [abban a reményben], hogy így a várost elfoglalhatják.

Nagy hangosan, héber nyelven kiáltoztak a várfalra Jeruzsálem népének, hogy megrettentsék és megháborítsák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják.

19

És [úgy] szólának a Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek istenei felől, melyek emberi kézzel csináltattak.

Úgy szóltak Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek isteneiről, melyeket emberi kéz alkotott.

20

Akkor Ezékiás király könyörge, és [ő vele] Ésaiás próféta az Ámós fia e [káromlásért,] és felkiáltának az égre.

Akkor Ezékiás király és vele együtt Ézsaiás próféta, Ámóc fia is könyörgött e káromlás miatt, és segítségért kiáltottak az ég felé.

21

És elbocsátá az Úr az ő angyalát, a ki megöle minden erős vitézt, előljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az ő földébe. Bemenvén pedig az ő istenének házába, ott az ő saját fiai fegyverrel ölék meg őt.

Az ÚR pedig elküldte angyalát, aki minden erős vitézt, fejedelmet és vezért megölt az asszír király táborában, és ő nagy szégyennel visszatért országába. Mikor pedig bement istenének házába, ott saját fiai fegyverrel ölték meg.

22

Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtől az assiriai királytól, és minden másoktól, és védelmezé őket mindenfelől.

Megszabadította tehát az ÚR Ezékiást és Jeruzsálem népét Szanhéribtől, az asszír királytól és mindenki mástól, és nyugalmat adott nekik mindenfelől.

23

És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is a Júda királyának drágaságokat, és ő felmagasztaltatott minden pogányok szemei előtt azután.

Sokan hoztak ezért ajándékokat Jeruzsálembe az ÚRnak és drágaságokat Ezékiásnak, Júda királyának, és nagy tekintélye lett minden nép előtt.

24

Az időben Ezékiás halálos betegségbe esék; de könyörgött az Úrhoz, a ki szóla hozzá és csudajelt adott néki.

Abban az időben Ezékiás halálos betegségbe esett, de könyörgött az ÚRhoz, aki szólt hozzá, és csodajelt adott neki.

25

De nem cselekedék Ezékiás az ő hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért [Istennek] haragja lőn rajta, Júdán és Jeruzsálemen.

Azonban nem volt hálás Ezékiás az iránta tanúsított jótéteményért, felfuvalkodott magában, és ezért Isten haragja sújtotta őt és Júdát és Jeruzsálemet.

26

Azonban megalázta magát Ezékiás az ő felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szálla [többé] reájok az Úrnak haragja Ezékiás életében.

De amikor megalázta magát felfuvalkodottságában Ezékiás Jeruzsálem lakosaival együtt, nem szállt többé rájuk az ÚR haragja Ezékiás idejében.

27

És igen nagy gazdagsága és dicsősége vala Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat az ezüst, arany, drágakövek és drága fűszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára;

Ezékiásnak igen nagy gazdagsága és dicsősége volt, és az ezüst, az arany, a drágakövek és drága fűszerek, pajzsok és mindenféle drága dolgok számára kincstárat készíttetett magának.

28

És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat.

A gabona-, a bor- és az olajtermésnek raktárakat, és mindenféle állat számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat készíttetett.

29

Városokat is építe magának, és szerze igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki.

Városokat is építtetett magának. Igen sok juhot és állatot is szerzett, mert Isten nagy gazdagságot adott neki.

30

És Ezékiás volt az, a ki betömé a Gihon vizeinek felső forrását, és Dávid városának napnyugat felől való részén vezeté lefelé. És minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás;

Ezékiás volt az, aki elzárta a Gíhón vizének felső forrását, és Dávid városának nyugati részén vezette le azt. Ezékiás minden dolgában igen eredményes volt.

31

De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel [megbarátkozék,] a kik ő hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lőn; elhagyá őt az Isten, hogy megkisértené őt és meglátná, mi volna az ő szívében.

De mikor a babilóni fejedelmek követeket küldtek hozzá, hogy tudakozódjanak a csoda felől, amely az országban történt, Isten elhagyta őt, hogy megkísértse, és kitudódjék, mi van a szívében.

32

Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei ímé meg vannak írva az Ésaiás prófétának, az Ámós fiának látásában, [és] a Júda és Izráel királyainak könyvében.

Ezékiás többi dolga pedig és jótéteményei, íme, meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának látomásában és Júda és Izráel királyainak könyvében.

33

Meghala pedig Ezékiás az ő atyáival, és eltemeték őt a Dávid fiainak sírjaihoz vivő feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az ő halálának idején. És uralkodék Manasse, az ő fia helyette.

Aztán elaludt Ezékiás, és atyáihoz tért, és azon a dombon temették el, ahol Dávid fiainak a sírjai voltak, és egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tett neki halálakor. Utána fia, Manassé lett a király.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Felfuvalkodás, a nagy kísértés
Hálátlanság a meghallgatott ima után
Ki az ÚR?