Online Biblia

1

Ha nincsenek eltitkolt idők a Mindenhatónál, miért nem látják meg az őt ismerők ítéletének napjait?

Pentru ce nu păzeşte Cel Atotputernic vremurile de judecată şi de ce nu văd cei ce-L cunosc zilele Lui de pedeapsă?

2

Odébb tolják a határokat, a nyájat elrabolják és legeltetik.

Sunt unii care mută hotarele, fură turmele şi le pasc;

3

Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegyek ökrét zálogba veszik.

iau măgarul orfanului, iau zălog vaca văduvei;

4

Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjainak mind lapulniuk kell.

îmbrâncesc din drum pe cei lipsiţi, silesc pe toţi nenorociţii din ţară să se ascundă.

5

Mint a vadszamarak a sivatagban, úgy mennek ki, hogy munkájukkal élelmet keressenek; a puszta ad kenyeret fiaik számára.

Şi aceştia, ca măgarii sălbatici din pustiu, ies dimineaţa la lucru să caute hrană, şi în pustiu trebuie să caute pâine pentru copiii lor.

6

A mezőn másoknak gyűjtik a takarmányt, és a gonosznak szedik a szőlőt.

Taie nutreţul care a mai rămas pe câmp, culeg ciorchinii rămaşi pe urma culegătorilor în via celui nelegiuit.

7

Mezítelenül hálnak, ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

Îi apucă noaptea în umezeală, fără îmbrăcăminte, fără învelitoare împotriva frigului.

8

A hegyi zápor áztatja őket, és hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

Îi pătrunde ploaia munţilor, şi, neavând alt adăpost, se ghemuiesc lângă stânci.

9

Elszakítják az emlőtől az árvát, és zálogba veszik a szegénytől.

Aceia smulg pe orfan de la ţâţă, iau zălog tot ce are săracul.

10

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

Şi săracii umblă goi de tot, fără îmbrăcăminte, strâng snopii şi-s flămânzi;

11

Mások kerítésein belül ütik az olajat, és tapossák a borsajtókat, de szomjaznak.

în grădinile nelegiuitului ei fac untdelemn, calcă teascul şi le este sete;

12

A városban haldoklók rimánkodnak, megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

în cetăţi se aud vaietele celor ce mor, sufletul celor răniţi strigă… Şi Dumnezeu nu ia seama la aceste mişelii!

13

Egyesek pártot ütöttek a világosság ellen, nem is ismerik útjait, és nem maradnak meg ösvényein.

Alţii sunt vrăjmaşi ai luminii, nu cunosc căile ei, nu umblă pe cărările ei.

14

Napkeltekor fölkel a gyilkos, hogy megölje a szegényt és a szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

Ucigaşul se scoală în revărsatul zorilor, ucide pe cel sărac şi lipsit, şi noaptea fură.

15

A parázna szeme az alkonyatot lesi, és azt mondja: „Szem ne lásson engem!”; és arcára leplet borít.

Ochiul preacurvarului pândeşte amurgul: „Nimeni nu mă va vedea”, zice el, şi îşi pune o maramă pe faţă.

16

Sötétben törnek be a házakba; nappal elzárkóznak, nem is ismerik a világosságot.

Noaptea sparg casele, ziua stau închişi; se tem de lumină.

17

Sőt a reggel olyan nekik, mint a halál árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

Pentru ei, dimineaţa este umbra morţii, şi când o văd, simt toate spaimele morţii.

18

Könnyen siklanak tova a víz színén, birtokuk átkozott lesz a földön; nem térnek rá a szőlőkbe vivő útra.

Dar nelegiuitul alunecă uşor pe faţa apelor, pe pământ n-are decât o parte blestemată şi niciodată n-apucă pe drumul celor vii!

19

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét; a Seol pedig azokat, akik vétkeztek.

Cum sorb seceta şi căldura apele zăpezii, aşa înghite Locuinţa morţilor pe cei ce păcătuiesc.

20

Az anyaméh is elfelejti, férgeknek lesz csemegéje, nem emlékeznek rá többé, és az álnokság kitörik, mint a fa.

Pântecele mamei îl uită, viermii se ospătează cu el, nimeni nu-şi mai aduce aminte de el! Nelegiuitul este sfărâmat ca un copac,

21

Mert bántalmazta a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tett jót.

el, care pradă pe femeia stearpă şi fără copii, el care nu face niciun bine văduvei!…

22

De Isten hosszabbítja meg erejével a hatalmas életét; és bár felkel az, már nem bízhat életében.

Şi totuşi Dumnezeu, prin puterea Lui, lungeşte zilele celor silnici, şi iată-i în picioare când nu mai trăgeau nădejde de viaţă;

23

Biztonságot ad neki és támaszt, de szeme figyeli útjait.

El le dă linişte şi încredere, are privirile îndreptate spre căile lor.

24

Magasra emelkednek, de egy kis idő, és már nincsenek! Alásüllyednek és elenyésznek, mint bárki más; és levágják őket, mint a búzakalászt.

S-au ridicat; şi într-o clipă nu mai sunt, cad, mor ca toţi oamenii, sunt tăiaţi ca spicele coapte.

25

Hát nem így van? Ki hazudtolhatna meg engem, és ki tehetné semmivé beszédemet?

Nu este aşa? Cine mă va dovedi de minciună, cine-mi va nimici cuvintele mele?”

Színjelzés

• Revideált Károli Biblia (Veritas)
• Traducerea Cornilescu

Igehirdetés.ma

Miért nem látjuk már most az Isten ítéletét?