Online Biblia

1

Ştii tu când îşi fac caprele sălbatice puii? Vezi tu pe cerboaice când fată?

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

2

Numeri tu lunile în care sunt însărcinate şi cunoşti tu vremea când nasc?

Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?

3

Ele se pleacă, fată puii şi scapă iute de durerile lor.

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

4

Puii lor prind vlagă şi cresc sub cerul slobod, pleacă şi nu se mai întorc la ele.

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

5

Cine a lăsat slobod măgarul sălbatic, izbăvindu-l de orice legătură?

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

6

I-am dat ca locuinţă pustiul şi pământul sărac ca locaş.

[Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.

7

El râde de zarva cetăţilor şi n-aude strigătele stăpânului, care-l mână.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

8

Străbate munţii ca să-şi găsească hrana şi umblă după tot ce este verde.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

9

Vrea bivolul sălbatic să fie în slujba ta? Şi stă el noaptea la ieslea ta?

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

10

Îl poţi lega tu cu o funie, ca să tragă o brazdă? Merge el după tine, ca să grăpeze bulgării din văi?

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

11

Te încrezi tu în el, pentru că puterea lui este mare? Şi-i laşi tu grija lucrărilor tale?

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.

12

Te laşi tu pe el, pentru căratul roadelor tale, ca să le strângă în aria ta?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

13

Aripa struţului bate cu veselie, de-ai zice că este aripa şi penişul berzei.

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

14

Dar struţoaica îşi încredinţează pământului ouăle şi le lasă să se încălzească în nisip.

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

15

Ea uită că piciorul le poate strivi, că o fiară de câmp le poate călca în picioare.

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

16

Este aspră cu puii săi de parcă nici n-ar fi ai ei. Că s-a trudit degeaba, nu-i pasă nicidecum!

Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

17

Căci Dumnezeu nu i-a dat înţelepciune şi nu i-a făcut parte de pricepere.

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

18

Când se scoală şi porneşte, râde de cal şi de călăreţul lui.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

19

Tu dai putere calului, şi-i îmbraci gâtul cu o coamă ce fâlfâie?

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

20

Tu-l faci să sară ca lăcusta? Nechezatul lui puternic răspândeşte groaza.

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

21

Scurmă pământul şi, mândru de puterea lui, se aruncă asupra celor înarmaţi;

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

22

îşi bate joc de frică, nu se teme şi nu se dă înapoi dinaintea sabiei.

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

23

Zăngăneşte tolba cu săgeţi pe el, suliţa şi lancea strălucesc,

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

24

fierbe de aprindere, mănâncă pământul, n-are astâmpăr când răsună trâmbiţa.

[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

25

La sunetul trâmbiţei parcă zice: „Înainte!” De departe miroase bătălia, glasul ca de tunet al căpeteniilor şi strigătele de luptă.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

26

Oare prin priceperea ta îşi ia uliul zborul şi îşi întinde aripile spre miazăzi?

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

27

Oare din porunca ta se înalţă vulturul şi îşi aşază cuibul pe înălţimi?

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

28

El locuieşte în stânci, acolo îşi are locuinţa, pe vârful zimţat al stâncilor şi pe vârful munţilor.

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

29

De acolo descoperă el prada şi îşi cufundă privirile în depărtare după ea.

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?

30

Puii lui îi beau sângele; şi acolo unde sunt hoituri, acolo-i şi vulturul.”

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

31

[A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.]

32

[Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.]

33

[Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.]]

34

[Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:]

35

[A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!]

36

[És szóla Jób az Úrnak, és monda:]

37

[Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.]

38

[Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!]

Színjelzés

• Traducerea Cornilescu
• Károli Gáspár Fordítás

Igehirdetés.ma

Amikor Isten kérdez...
Mit adtál az állatvilágnak?
Ne vitatkozz Istennel!