Online Biblia

1

Pentru ce nu păzeşte Cel Atotputernic vremurile de judecată şi de ce nu văd cei ce-L cunosc zilele Lui de pedeapsă?

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő [ítéletének] napjait?!

2

Sunt unii care mută hotarele, fură turmele şi le pasc;

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3

iau măgarul orfanului, iau zălog vaca văduvei;

Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.

4

îmbrâncesc din drum pe cei lipsiţi, silesc pe toţi nenorociţii din ţară să se ascundă.

Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

5

Şi aceştia, ca măgarii sălbatici din pustiu, ies dimineaţa la lucru să caute hrană, şi în pustiu trebuie să caute pâine pentru copiii lor.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

6

Taie nutreţul care a mai rămas pe câmp, culeg ciorchinii rămaşi pe urma culegătorilor în via celui nelegiuit.

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

7

Îi apucă noaptea în umezeală, fără îmbrăcăminte, fără învelitoare împotriva frigului.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

8

Îi pătrunde ploaia munţilor, şi, neavând alt adăpost, se ghemuiesc lângă stânci.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

9

Aceia smulg pe orfan de la ţâţă, iau zălog tot ce are săracul.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

10

Şi săracii umblă goi de tot, fără îmbrăcăminte, strâng snopii şi-s flămânzi;

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

11

în grădinile nelegiuitului ei fac untdelemn, calcă teascul şi le este sete;

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

12

în cetăţi se aud vaietele celor ce mor, sufletul celor răniţi strigă… Şi Dumnezeu nu ia seama la aceste mişelii!

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

13

Alţii sunt vrăjmaşi ai luminii, nu cunosc căile ei, nu umblă pe cărările ei.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

14

Ucigaşul se scoală în revărsatul zorilor, ucide pe cel sărac şi lipsit, şi noaptea fură.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

15

Ochiul preacurvarului pândeşte amurgul: „Nimeni nu mă va vedea”, zice el, şi îşi pune o maramă pe faţă.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

16

Noaptea sparg casele, ziua stau închişi; se tem de lumină.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

17

Pentru ei, dimineaţa este umbra morţii, şi când o văd, simt toate spaimele morţii.

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

18

Dar nelegiuitul alunecă uşor pe faţa apelor, pe pământ n-are decât o parte blestemată şi niciodată n-apucă pe drumul celor vii!

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

19

Cum sorb seceta şi căldura apele zăpezii, aşa înghite Locuinţa morţilor pe cei ce păcătuiesc.

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

20

Pântecele mamei îl uită, viermii se ospătează cu el, nimeni nu-şi mai aduce aminte de el! Nelegiuitul este sfărâmat ca un copac,

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

21

el, care pradă pe femeia stearpă şi fără copii, el care nu face niciun bine văduvei!…

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

22

Şi totuşi Dumnezeu, prin puterea Lui, lungeşte zilele celor silnici, şi iată-i în picioare când nu mai trăgeau nădejde de viaţă;

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

23

El le dă linişte şi încredere, are privirile îndreptate spre căile lor.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

24

S-au ridicat; şi într-o clipă nu mai sunt, cad, mor ca toţi oamenii, sunt tăiaţi ca spicele coapte.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

25

Nu este aşa? Cine mă va dovedi de minciună, cine-mi va nimici cuvintele mele?”

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

Színjelzés

• Traducerea Cornilescu
• Károli Gáspár Fordítás

Igehirdetés.ma

Miért nem látjuk már most az Isten ítéletét?