- 1
- Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.
- Isten pedig megemlékezett Nóéról és minden vadról és állatról, amely vele volt a bárkában. Szelet bocsátott a földre, és a víz megapadt.
- 2
- És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből.
- Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.
- 3
- És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.
- És visszahúzódott az ár a földről, folyton apadva, és százötven nap múlva megfogyatkozott a víz.
- 4
- A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.
- A bárka a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén.
- 5
- A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.
- A víz pedig a tizedik hónapig folyton apadt. A tizedik hónap első napján meglátszottak a hegyek csúcsai.
- 6
- És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.
- Negyven nap múlva Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált,
- 7
- És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.
- és kibocsátotta a hollót, és az el-elrepült meg vissza-visszaszállt, míg a víz a földről föl nem száradt.
- 8
- Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről.
- Kibocsátotta a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogyott-e a víz a föld színéről.
- 9
- De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.
- De a galamb nem talált nyugvóhelyet a lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.
- 10
- És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.
- Még másik hét napig várakozott, és ismét kibocsátotta a galambot a bárkából.
- 11
- És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.
- Este megjött hozzá a galamb, és íme: leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy elapadt a víz a földön.
- 12
- És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza.
- Még hét napig várakozott, kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.
- 13
- És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.
- A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napján felszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé felnyitotta a bárka fedelét, és látta, hogy íme, megszikkadt a föld színe.
- 14
- A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.
- A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.
- 15
- És szóla az Isten Noénak, mondván:
- Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:
- 16
- Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.
- Menj ki a bárkából a feleségeddel, fiaiddal, és fiaid feleségeivel együtt,
- 17
- Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
- és minden élőlényt, amely veled van, minden madarat és állatot meg minden földön csúszó-mászó állatot vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak.
- 18
- Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele.
- Kiment azért Nóé a fiaival, a feleségével és fiainak feleségeivel együtt.
- 19
- Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.
- Minden állat, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijött a bárkából az ő neme szerint.
- 20
- És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.
- Nóé oltárt épített az ÚRnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozattal áldozott az oltáron.
- 21
- És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.
- Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta szívében: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, jóllehet az ember szívének gondolata ifjúságától fogva gonosz. Nem vesztem el többé az összes élőlényt, amint most cselekedtem.
- 22
- Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.
- Ezután, amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Május 1
Kétéves:
Példabeszéd
Azért, mert gyűlölték a tudományt, és nem az ÚR félelmét választották.