Online Biblia

1

Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.

Isten pedig megemlékezett Nóéról és minden vadról és állatról, amely vele volt a bárkában. Szelet bocsátott a földre, és a víz megapadt.

2

És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből.

Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.

3

És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.

És visszahúzódott az ár a földről, folyton apadva, és százötven nap múlva megfogyatkozott a víz.

4

A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.

A bárka a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén.

5

A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.

A víz pedig a tizedik hónapig folyton apadt. A tizedik hónap első napján meglátszottak a hegyek csúcsai.

6

És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.

Negyven nap múlva Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált,

7

És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.

és kibocsátotta a hollót, és az el-elrepült meg vissza-visszaszállt, míg a víz a földről föl nem száradt.

8

Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről.

Kibocsátotta a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogyott-e a víz a föld színéről.

9

De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.

De a galamb nem talált nyugvóhelyet a lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.

10

És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.

Még másik hét napig várakozott, és ismét kibocsátotta a galambot a bárkából.

11

És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.

Este megjött hozzá a galamb, és íme: leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy elapadt a víz a földön.

12

És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza.

Még hét napig várakozott, kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.

13

És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.

A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napján felszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé felnyitotta a bárka fedelét, és látta, hogy íme, megszikkadt a föld színe.

14

A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.

A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.

15

És szóla az Isten Noénak, mondván:

Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:

16

Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.

Menj ki a bárkából a feleségeddel, fiaiddal, és fiaid feleségeivel együtt,

17

Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.

és minden élőlényt, amely veled van, minden madarat és állatot meg minden földön csúszó-mászó állatot vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak.

18

Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele.

Kiment azért Nóé a fiaival, a feleségével és fiainak feleségeivel együtt.

19

Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.

Minden állat, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijött a bárkából az ő neme szerint.

20

És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.

Nóé oltárt épített az ÚRnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozattal áldozott az oltáron.

21

És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.

Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta szívében: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, jóllehet az ember szívének gondolata ifjúságától fogva gonosz. Nem vesztem el többé az összes élőlényt, amint most cselekedtem.

22

Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

Ezután, amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

19. Noé és a szkeptikusok
20. Képek egy új világból
26. Az Úrra várva...
27. Isten ígérete
Noé Istentisztelete
Új kezdet