Online Biblia

1

És lőn abban az időben, hogy Júda elméne az ő atyjafiaitól, és betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala.

Történt abban az időben, hogy Júda elment a testvéreitől, és betért egy adullámi férfihoz, akinek Hírá volt a neve.

2

És meglátá ott Júda egy Súah nevű Kanaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá.

És meglátta ott Júda egy Súa nevű kánaáni férfi leányát, elvette azt, és bement hozzá.

3

És az fogada méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Hérnek.

És az fogant a méhében, és fiút szült, és Érnek nevezte.

4

És ismét fogada méhében, s fiat szűle, és nevezé nevét Ónánnak.

És ismét fogant méhében, s fiút szült, és Ónánnak nevezte.

5

Még egyszer szűle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szűlé, Khezibben vala.

Még egyszer fiút szült, és Sélának nevezte. Amikor őt szülte, Júda Kezibben volt.

6

És vőn Júda az ő elsőszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve Thámár vala.

Júda feleséget vett elsőszülött fiának, Érnek. A leány neve Támár volt.

7

De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr.

De Ér, Júda elsőszülött fia gonosz volt az ÚR szeme előtt, ezért megölte őt az ÚR.

8

És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségűl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak.

Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Eredj be a bátyád feleségéhez, vedd feleségül, mint sógor, és támassz utódot a bátyádnak.

9

Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a [magot,] hogy bátyjának magot ne támaszszon.

Ónán pedig tudta, hogy a magzat nem az övé lesz, azért, amikor a bátyja feleségéhez bement, a földre vesztegette el a magot, hogy a bátyjának ne támasszon utódot.

10

És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé őt is.

Az Úr szeme előtt gonoszság volt, amit cselekedett, azért őt is megölte.

11

És monda Júda Thámárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ő atyja házában.

Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen addig atyád házában, amíg a fiam, Sélá felnövekedik. Mert így gondolkodott: Netán ez is meghal, mint a bátyjai. Elment azért Támár, és atyja házában maradt.

12

Sok idő múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvígasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába.

Sok idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódott, és barátjával, az adullámi Hírával elment a juhai nyíróihoz, Timnába.

13

Hírűl adák pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy juhainak nyírésére.

Hírül adták pedig Támárnak: Íme, apósod Timnába megy a juhait megnyíratni.

14

Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leűle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák őt annak feleségűl.

Levetette azért magáról az özvegyi ruháját, elfátyolozta és beburkolta magát, és leült Énaim kapujába, amely a Timnába vezető úton van. Mert látta, hogy felnövekedett Sélá, és mégsem adták őt hozzá feleségül.

15

Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orczáját.

Meglátta pedig őt Júda, és paráznának tartotta, mert befedezte az arcát.

16

És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejösz hozzám?

Hozzá csatlakozott az úton, és ezt mondta: Engedd meg, kérlek, hogy bemenjek hozzád. Mert nem tudta, hogy a menye az. Ő pedig ezt felelte: Mit adsz nekem, ha bejöhetsz hozzám?

17

És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd?

Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. Erre a nő azt kérdezte: Adsz-e zálogot, amíg megküldöd?

18

És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és pálczádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté.

Mire Júda így szólt: Micsoda zálogot adjak neked? Ő ezt mondta: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és botodat, amely a kezedben van. Odaadta azért neki, és bement hozzá, és teherbe ejtette.

19

Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját.

Azután fölkelt Támár, és elment, levetette magáról a fátylat, és fölvette özvegyi ruháját.

20

És megküldé Júda a kecskefiat az ő Adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt.

Júda megküldte a kecskegidát adullámi barátja által, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta őt.

21

És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a [felavatott] parázna []nő, a ki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre [felavatott] parázna nő.

Akkor megkérdezte a helység férfiait: Hol van az a parázna nő, aki Énaim mellett az útfélen volt? Ők azt válaszolták: Nem volt erre parázna nő.

22

Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre [felavatott] parázna nő.

Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg őt, a helység lakosai is azt mondták, hogy nem volt erre parázna nő.

23

És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg őt.

Erre azt mondta Júda: Tartsa meg magának a zálogot, hogy csúffá ne legyünk. Íme, én megküldtem a kecskegidát, te pedig nem találtad meg őt.

24

És lőn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg.

Mintegy három hónap múlva jelentették Júdának: Támár, a menyed paráználkodott, és íme, várandós is a paráznaság miatt. Erre ezt mondta Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg!

25

Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ő ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, a kiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór, és e pálcza.

Már vitték kifelé, mikor üzenetet küldött apósához: Attól a férfitól vagyok várandós, akiéi ezek a holmik. Ezt mondta: Nézd meg, jól, kérlek, kié ez a gyűrű, ez a zsinór és ez a pálca.

26

És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt [Júda] többé.

És megismerte Júda, és ezt mondta: Igazabb ő nálam, mert bizony, nem adtam őt fiamhoz, Sélához. De nem hált vele többet Júda.

27

És lőn az ő szűlésének idején, ímé kettősök valának az ő méhében.

Amikor elérkezett a szülésének az ideje, íme, ikrek voltak méhében.

28

És lőn, hogy szűlése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először.

Szülés közben az egyik kinyújtotta a kezét. A bába fogta, és vörös fonalat kötött rá, s azt mondta: Ez jött ki először.

29

De lőn, hogy a mikor visszavoná kezét, ímé az ő testvére jöve ki. És mondá a [bába:] Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek.

De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. És azt mondta a bába: Hogyan törtél magadnak rést? Azért nevezte Pérecnek.

30

És utána kijöve az ő testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak.

És utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

79. A bűn láncszemei és a kegyelem ereje
Csizma az asztalon