- 1
- Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.
- Jákób pedig atyja vándorlásának földjén, Kánaán földjén lakott.
- 2
- Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak.
- Ez Jákób nemzetségének a története: József tizenhét esztendős korában bátyjaival együtt juhokat őrzött, bojtár volt Bilhának és Zilpának, atyja feleségeinek fiai mellett. És József rossz híreket vitt felőlük atyjuknak.
- 3
- Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és czifra ruhát csináltat vala néki.
- Izráel pedig minden fiánál jobban szerette Józsefet, mivel öreg korában született, és cifra ruhát csináltatott neki.
- 4
- Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.
- Mikor bátyjai látták, hogy atyjuk minden testvére közül őt szereti legjobban, meggyűlölték, és egy jó szavuk sem volt hozzá.
- 5
- És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt.
- És álmot álmodott József, és elbeszélte bátyjainak. Erre azok még inkább gyűlölték őt.
- 6
- Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.
- Mert ezt mondta nekik: Hallgassátok meg, kérlek, azt az álmot, amelyet álmodtam!
- 7
- Ímé kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körűlállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala.
- Íme, kévéket kötöttünk a mezőn, és íme, az én kévém fölkelt és fölállt. A ti kévéitek pedig körülállták, és az én kévém előtt meghajoltak.
- 8
- És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért.
- Erre azt mondták neki bátyjai: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? S még inkább gyűlölték őt az álmáért és e beszédéért.
- 9
- Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem.
- Más álmot is álmodott, és azt is elbeszélte a bátyjainak. Ezt mondta: Íme, megint álmot álmodtam: a nap és a hold és tizenegy csillag meghajolt énelőttem.
- 10
- S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?
- És elbeszélte ezt atyjának és bátyjainak, de atyja megdorgálta: Milyen álom az, amelyet álmodtál? Vajon elmenjünk-e én és anyád és testvéreid, hogy földig hajoljunk előtted?
- 11
- Irígykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.
- Irigykedtek azért reá a bátyjai. Atyja pedig elméjében tartotta ezt a dolgot.
- 12
- Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az ő atyjok juhait őrizzék;
- Mikor pedig a bátyjai elmentek Sikembe, hogy atyjuk juhait őrizzék,
- 13
- Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol [vagyok].
- ezt mondta Izráel Józsefnek: A bátyáid Sikemben legeltetnek. Gyere, elküldelek téged hozzájuk! Ő pedig felelt: Ímhol vagyok.
- 14
- És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikhembe.
- És ezt mondta neki atyja: Menj el, nézd meg, hogy s mint vannak bátyáid és a juhok, és hozz hírt nekem. Elküldte tehát őt Hebrón völgyéből, és Sikembe ment.
- 15
- Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keressz?
- Mikor a mezőn bolyongott, rátalált egy ember, és megkérdezte őt: Mit keresel?
- 16
- És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?
- S ő elmondta: A bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nekem: hol legeltetnek?
- 17
- És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban.
- Azt felelte az ember: Elmentek innen, mert hallottam, hogy beszélték: „Menjünk Dótánba.” Elment azért József a bátyjai után, és megtalálta őket Dótánban.
- 18
- Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.
- Mikor távolról meglátták őt, mielőtt közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek, hogy megölik.
- 19
- És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó!
- Így szóltak egymás között: Íme, itt jön az álomlátó!
- 20
- Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.
- Most hát gyertek, öljük meg őt, és vessük valamelyik kútba. Majd azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az álmaiból!
- 21
- Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük őt agyon.
- Meghallotta ezt Rúben, és megmentette őt a kezükből. Ezt mondta: Ne üssük agyon!
- 22
- És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához.
- Majd ezt mondta nekik: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá! Azért mondta, hogy megszabadítsa őt a kezükből, és visszavihesse atyjához.
- 23
- És lőn, a mint oda ére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala.
- Amikor József odaért a bátyjaihoz, letépték a felsőruháját, a cifra ruhát, amely rajta volt.
- 24
- És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.
- Megragadták, és belevetették a kútba. A kút pedig üres volt, nem volt benne víz.
- 25
- Azután leűlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba.
- Miután leültek kenyeret enni, és fölemelték a szemüket, látták, hogy íme, egy izmáeli karaván jön Gileádból, és tevéik fűszerszámot, balzsamot és mirhát visznek, hogy elvigyék Egyiptomba.
- 26
- És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét?
- Ekkor Júda azt mondta testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük a testvérünket, és eltitkoljuk az ő vérét?
- 27
- Jertek adjuk el őt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai.
- Gyertek, adjuk el az izmáelieknek, és ne tegyük rá a kezünket, mert testvérünk, vérünkből való ő! És hallgattak rá a testvérei.
- 28
- És menének arra Midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.
- Közben a midjáni kereskedők arra mentek. Ekkor fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták az izmáelieknek húsz ezüstpénzért. Azok pedig elvitték Egyiptomba.
- 29
- És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit.
- Rúben pedig visszatért a kúthoz, és íme, József nem volt a kútban, mire megszaggatta ruháit.
- 30
- És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?
- Visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincsen meg a gyermek, én most merre menjek?
- 31
- Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe.
- Akkor vették József felsőruháját, leöltek egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérbe.
- 32
- És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?
- És elküldték a cifra ruhát, és elvitték atyjukhoz, és ezt mondták: Ezt találtuk, fölismered-e, hogy a fiad ruhája, vagy nem?
- 33
- És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.
- Ő megismerte azt, és ezt mondta: A fiam felsőruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széjjelszaggatta Józsefet.
- 34
- És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig.
- És megszaggatta Jákób a ruháit, zsákba öltözött, és sokáig gyászolta a fiát.
- 35
- Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja.
- Fölkelt valamennyi fia és leánya, hogy vigasztalják őt, de nem akart vigasztalódni, hanem azt mondta: Sírva megyek fiamhoz a sírba. Így siratta őt az atyja.
- 36
- A Midiániták pedig eladák őt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.
- A midjániak pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Május 2
Kétéves:
- I. év: 3Móz 27
- II. év: Jób 23:1-24:25
- Jn 2:1-25
- Zsolt 103:1-22
- Péld 14:17-19
Példabeszéd
Az igazaknak valóságos jót tartogat, pajzsot a feddhetetlenül járóknak,