- 1
- És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra?
- Amikor Jákób látta, hogy Egyiptomban van gabona, ezt mondta fiainak: Mit néztek egymásra?
- 2
- És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.
- Íme, hallom, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vegyetek onnan gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg.
- 3
- Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.
- Lement hát József tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni.
- 4
- De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
- De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert azt gondolta: Netalán veszedelem érhetné.
- 5
- Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menőkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.
- Elmentek tehát Izráel fiai gabonát venni az odamenőkkel együtt, mert éhség volt Kánaán földjén.
- 6
- József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának ő előtte.
- József pedig az ország kormányzója volt, és ő árulta a gabonát a föld minden népének. Mikor József bátyjai odaértek, arccal a földre borultak előtte.
- 7
- Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földéről jöttünk eleséget venni.
- Amint meglátta a bátyjait, megismerte őket, de idegennek mutatta magát nekik. Keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni.
- 8
- Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt.
- József tehát megismerte bátyjait, de azok nem ismerték meg őt.
- 9
- És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felől álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
- Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott. Így szólt nekik: Kémek vagytok, akik azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megfigyeljétek.
- 10
- És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
- Ők így szóltak neki: Nem, uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
- 11
- Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid.
- Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületes emberek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid.
- 12
- Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
- Ő így folytatta: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megfigyeljétek.
- 13
- [Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
- Amazok mondták: Tizenketten vagyunk testvérek mi, a te szolgáid, egy ember fiai Kánaán földjén, és íme, a legkisebb közülünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
- 14
- József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.
- József erre így szólt nekik: Úgy van, ahogy mondtam nektek: kémek vagytok!
- 15
- Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia.
- Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek.
- 16
- Küldjetek el közűletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.
- Küldjétek el egyikőtöket érte, hogy hozza ide. Ti pedig fogságban lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz úton jártok-e, vagy nem. Úgy éljen a fáraó, hogy kémek vagytok.
- 17
- Annakokáért fogságban tartá őket harmadnapig.
- Azért fogságban tartotta őket harmadnapig.
- 18
- Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.
- Harmadnap pedig ezt mondta nekik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek, hisz én is félem Istent:
- 19
- Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.
- ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát a házaitok szükségletére.
- 20
- Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.
- A legkisebbik testvéreteket pedig hozzátok hozzám! Akkor igazolva lesznek beszédeitek, és nem haltok meg. Ők pedig akképpen cselekedtek.
- 21
- És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
- És ezt mondták egymásnak: Bizony, vétkeztünk testvérünk ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nekünk könyörgött, de nem hallgattunk rá. Ezért következett ránk ez a nyomorúság.
- 22
- Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!
- Rúben pedig így felelt nekik: Nem mondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De nem hallgattatok rám. És íme, a vérét is keresik rajtunk!
- 23
- És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük.
- És nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács közvetített köztük.
- 24
- És elfordula tőlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közűlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté őt.
- És József elfordult tőlük, és sírt. Azután hozzájuk fordult, és beszélt velük. Simeont visszatartotta közülük, és szemük láttára megkötöztette.
- 25
- És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.
- Majd megparancsolta József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, de mindegyiknek tegyék vissza a pénzét a zsákjába, és adjanak nekik ennivalót az útra. És így cselekedtek velük.
- 26
- És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.
- Azután föltették a gabonájukat a szamaraikra, és elmentek.
- 27
- És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az ő pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.
- Mikor pedig az egyikőjük kioldotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, és meglátta a pénzét, hogy íme, ott van a zsákja szájában,
- 28
- És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?
- így szólt a testvéreinek: Visszatették a pénzemet, íme, a zsákomban van. Akkor megrettent a szívük, és remegve mondták egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?
- 29
- És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:
- Amikor megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz, Kánaán földjére, elbeszélték neki mindazt, ami velük történt, és ezt mondták:
- 30
- Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.
- Az a férfi, annak a földnek az ura, keményen beszélt velünk, és úgy bánt velünk, mintha azt az országot kémleltük volna.
- 31
- És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek.
- De mi azt mondtuk neki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk kémek.
- 32
- Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kanaán földén.
- Tizenketten vagyunk testvérek, atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, a legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kánaán földjén.
- 33
- És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;
- Erre így szólt nekünk az a férfi, annak a földnek ura: Erről tudom meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik testvéreteket hagyjátok nálam, a házaitok szükségletére valót vigyétek, és menjetek el!
- 34
- És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.
- És hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Ebből megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek. Akkor visszaadom nektek testvéreteket, és kereskedhettek ebben az országban.
- 35
- És lőn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az ő csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjok, megfélemlének.
- Miközben zsákjaikat kiürítették, íme, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénze. Amint látták a pénzüket, ők és az atyjuk, megijedtek.
- 36
- És monda nékik az ő atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!
- Ezt mondta nekik atyjuk, Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől. József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? Mindez engem ér!
- 37
- Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt néked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom néked.
- Akkor Rúben ezt mondta atyjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza őt neked! Bízd a kezemre, és én visszahozom neked.
- 38
- Az pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, a melyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.
- Ő pedig így szólt: Nem megy le a fiam veletek, mert a bátyja meghalt, és egyedül ő maradt meg. Ha veszedelem érné az úton, amelyre indultok, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok a sírba.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Április 1
Kétéves:
- I. év: 3Móz 1
- II. év: Neh 3
- Lk 9:28-50
- Zsolt 73:1-28
- Péld 12:10
Példabeszéd
Azért, mert gyűlölték a tudományt, és nem az ÚR félelmét választották.