- 1
- És lőn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.
- Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira meghomályosodott, hogy nem látott, szólította nagyobbik fiát, Ézsaut, és mondta neki: Fiam! Ő így felelt neki: Itt vagyok.
- 2
- És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.
- Izsák pedig ezt mondta: Íme, megöregedtem, nem tudom halálom napját.
- 3
- Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadászsz énnékem vadat.
- Most tehát, kérlek, vedd fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.
- 4
- És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok.
- Csinálj kedvem szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.
- 5
- Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az ő fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadászszon és hozzon:
- Rebeka pedig meghallotta, amit Izsák a fiának, Ézsaunak mondott. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat ejtsen és hozzon haza,
- 6
- Szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:
- így szólt Rebeka Jákóbnak, az ő fiának: Íme, hallottam, hogy atyád így szólt bátyádnak, Ézsaunak:
- 7
- Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok.
- Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az ÚR előtt, mielőtt meghalok.
- 8
- Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.
- Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked.
- 9
- Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint ő szereti.
- Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy azokból atyádnak kedve szerint való ételt csináljak, amint ő szereti.
- 10
- Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal.
- Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, mielőtt meghal.
- 11
- Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok.
- Jákób pedig ezt felelte anyjának, Rebekának: Csakhogy az én bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok.
- 12
- Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.
- Netalán megtapogat engem atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.
- 13
- És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.
- Erre ezt mondta neki az anyja: Reám szálljon az az átok, fiam, csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a gödölyéket!
- 14
- Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, a mint szereti vala az ő atyja.
- Elment tehát, elhozta, és bevitte az anyjának. Anyja pedig elkészítette az ételt, ahogy az atyja szerette.
- 15
- És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek ő nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az ő kisebbik fiát.
- Majd fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltöztette abba Jákóbot, a kisebbik fiát.
- 16
- A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát.
- A kecskegödölyék bőrével pedig beborította kezeit és nyakának simaságát.
- 17
- És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az ő fiának kezébe.
- Az elkészített ételt pedig kenyérrel együtt a kezébe adta fiának, Jákóbnak.
- 18
- És beméne az ő atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?
- Ő pedig bement atyjához, és megszólította: Atyám! Ő azt mondta: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam?
- 19
- Monda Jákób az ő atyjának: Én [vagyok] Ézsaú a te elsőszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, űlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.
- Jákób azt felelte atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted. Akképpen cselekedtem, amint parancsoltad; kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadászzsákmányomból, hogy megáldjon engem a te lelked.
- 20
- És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe.
- Erre azt mondta Izsák a fiának: Hogy lehet az, hogy ily hamar találtál vadat, fiam? Ő ezt felelte: Mert az ÚR, a te Istened hozta elém.
- 21
- És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?
- Ezt mondta ekkor Izsák Jákóbnak: Jöjj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy nem.
- 22
- Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az ő atyjához, a ki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.
- Odament tehát Jákób Izsákhoz, az atyjához, aki megtapogatta, és ezt mondta: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei.
- 23
- És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának mint Ézsaúnak az ő bátyjának kezei; annakokáért megáldá őt.
- És nem ismerte föl, mivel kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, az ő bátyjának kezei, ezért megáldotta őt.
- 24
- És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.
- De megkérdezte: Te vagy az, Ézsau fiam? Ő pedig így felelt: Én vagyok.
- 25
- Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.
- Izsák akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadászatából, hogy megáldjon téged a lelkem. Odavitte neki, és ő evett, majd bort is vitt neki, és ivott.
- 26
- Akkor monda néki Izsák az ő atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.
- Akkor azt mondta neki Izsák, az atyja: Jöjj közelebb, fiam, és csókolj meg.
- 27
- Oda méne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, a melyet megáldott az Úr.
- Odament azért és megcsókolta. És megérezve ruháinak illatát, megáldotta őt, mondván: Lám, az én fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az ÚR.
- 28
- Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét.
- Adjon azért Isten neked az ég harmatából, a föld kövérségéből gabonát és bort bőven.
- 29
- Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.
- Népek szolgáljanak neked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted. Légy úr testvéreiden, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és áldott legyen, aki téged áld.
- 30
- És lőn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az ő atyjának Izsáknak színe elől; az ő bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.
- Amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, és éppen csak hogy kiment atyja, Izsák színe elől, bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból.
- 31
- És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.
- Ő is készített ételt, atyja elé vitte, és ezt mondta neki: Keljen fel az én atyám, és egyék fia vadászzsákmányából, hogy megáldjon engem a lelked.
- 32
- És monda néki az ő atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad Ézsaú.
- De atyja, Izsák ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig így felelt: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau.
- 33
- Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenből ettem minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen.
- Akkor Izsák megrémült, nagyon megrendült, és ezt mondta: Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lesz?
- 34
- A mint hallotta vala Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.
- Amint hallotta Ézsau atyja beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiáltott, és kérte atyját: Áldj meg engem is, atyám!
- 35
- Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat.
- Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be álnokul, és ő vette el a te áldásodat.
- 36
- Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?
- Ézsau pedig így szólt: Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Immár két ízben csalt meg engem: elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el. Majd ezt mondta: Nem tartottál-e nekem is valami áldást?
- 37
- Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is őt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?
- Izsák így felelt Ézsaunak: Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és borral is elláttam. Mit tegyek azért immár veled, fiam?
- 38
- Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.
- Ézsau erre ezt mondta az atyjának: Hát csak egy áldásod van, atyám? Áldj meg engem is, atyám! És fennhangon sírt.
- 39
- Felele azért Izsák az ő atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felűl;
- Így felelt neki atyja, Izsák: Íme, a kövér földtől távol lesz lakásod, és nem lesz részed az ég harmatjából onnan felül.
- 40
- És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.
- Fegyveredből élsz, és öcsédet szolgálod. De eljön az az idő, hogy ellene támadsz, és letöröd igáját nyakadról.
- 41
- Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet Jákóbot.
- Meggyűlölte azért Ézsau Jákóbot az áldásért, amellyel atyja megáldotta őt, és ezt mondta szívében: Közelednek az én atyámért való gyász napjai, és akkor megölöm öcsémet, Jákóbot.
- 42
- Mikor pedig hírűl vivék Rebekának, az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.
- Mikor pedig hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunak beszédeit, magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Íme, bátyád, Ézsau, azzal fenyeget, hogy megöl téged.
- 43
- Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,
- Most azért, fiam, hallgass a szavamra, kelj fel, és fuss Lábánhoz, a bátyámhoz, Háránba.
- 44
- És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;
- Maradj nála egy kevés ideig, míg bátyád haragja elmúlik.
- 45
- Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
- Míg elfordul a haragja rólad, és elfelejtkezik arról, amit elkövettél rajta. Akkor elküldök érted, és hazahozatlak. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
- 46
- Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közűl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közűl valók; minek nékem az élet?
- Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Belefáradtam az életbe a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, ennek az országnak a lakói közül valót, minek nekem az élet?
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 17
Kétéves:
Példabeszéd
Nem helyes megbírságolni az igaz embert, sem a tisztességest megverni igazságáért.