Online Biblia

Biblia

  • Szimpla olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Károli Gáspár Fordítás » 1. Mózes » 44. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
  • 45
  • 46
  • 47
  • 48
  • 49
  • 50
1
Azután parancsola [József] az ő háza gondviselőjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába.
Azután ezt parancsolta József a háza intézőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait annyi eleséggel, amennyit el tudnak vinni, és mindegyikük pénzét tedd a zsákja szájába.
2
Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, a mint beszélt vala.
A poharamat pedig, az ezüstpoharat tedd a legkisebbik zsákjának a szájába, a gabonájának árával együtt. Ő úgy cselekedett, ahogy József meghagyta.
3
Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt.
Reggel, virradatkor elbocsátották az embereket a szamaraikkal együtt.
4
Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, a mikor monda József az ő háza gondviselőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred őket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal a jó helyébe?
Kimentek a városból, de nem jutottak messzire, amikor József azt mondta a háza intézőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek, és ha eléred őket, mondd nekik: „Miért fizettetek gonosszal a jóért?
5
Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek!
Hiszen abból iszik az én uram, és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, amit cselekedtetek!”
6
És utóléré őket, és ilyen szavakkal szóla nékik.
Mikor utolérte őket, ezeket a szavakat mondta nekik.
7
Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
Azok pedig így válaszoltak: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
8
Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?
Íme, a pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, meghoztuk neked Kánaán földjéről. Hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?
9
Akinél megtaláltatik a te szolgáid közűl, haljon meg az; sőt mi is szolgái leszünk uramnak.
Akinél megtalálják közülünk, szolgáid közül, az haljon meg, sőt mi is szolgái leszünk uramnak.
10
És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél megtaláltatik, [az] légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek.
Ő így szólt: Most is legyen beszédetek szerint: akinél megtalálják, az legyen a szolgám, ti azonban mentesek legyetek.
11
És sietének és leraká kiki az ő zsákját a földre, és kioldá kiki az ő zsákját.
Erre mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, és kioldozta.
12
És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában.
Ő keresgélni kezdett. A legnagyobbikon kezdte, s a legkisebbiken végezte, és megtalálta a poharat Benjámin zsákjában.
13
Azok pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba.
Erre ők megszaggaták ruhájukat, mindegyik fölmálházta a szamarát, és visszatértek a városba.
14
És beméne Júda és az ő atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének előtte.
Júda és testvérei bementek József házába, aki még ott volt, és földre borultak előtte.
15
És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?
József ezt mondta nekik: Hogyan tehettetek ilyet! Hát nem tudjátok, hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?
16
És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott.
Júda így válaszolt: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten büntetése utolérte szolgáidat. Íme, mi az én uramnak szolgái vagyunk, mind mi, mind pedig az, akinek kezében a poharat megtalálták.
17
Ő pedig monda: Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz.
Ő pedig ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ilyet tegyek. Akinek a kezében a poharat megtalálták, az legyen a szolgám, ti pedig békességgel menjetek el atyátokhoz.
18
De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Faraóhoz.
De Júda hozzálépett, és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót füledbe a te szolgád, és ne gerjedjen föl haragod a te szolgád ellen, hiszen olyan vagy, mint a fáraó!
19
Az én uram kérdezte vala az ő szolgáit, mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek?
Az én uram azt kérdezte szolgáitól: Van-e atyátok vagy testvéretek?
20
Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek, a ki az ő vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és az ő atyja szereti őt.
Akkor mi azt feleltük az én uramnak: Van egy idős atyánk, akinek idős korában született egy gyermeke. Ennek a bátyja meghalt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és ezért szereti úgy őt az ő atyja.
21
És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy szemeimet reá vessem.
Te azt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt.
22
És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az ő atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal [az].
Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az atyját, mert ha elhagyja, meghal az atyja.
23
És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jő veletek, színem elé se kerűljetek többé.
Ekkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb testvéretek nem jön el veletek, színem elé ne kerüljetek többé!
24
Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét;
Mikor fölmentünk a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és tudtul adtuk neki az én uram beszédét,
25
És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk [egy ]kevés eleséget.
atyánk így szólt: „Menjetek vissza, és vegyetek nekünk egy kevés eleséget.”
26
És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz.
Mi erre azt feleltük: „Nem mehetünk. Ha a legkisebb testvérünk velünk lesz, akkor lemegyünk, mert nem mehetünk annak a férfinak a színe elé, ha nem lesz velünk a legkisebb testvérünk.”
27
És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két [fiat] szűlt.
Erre a te szolgád, az én atyám azt mondta nekünk: „Tudjátok, hogy a feleségem csak két fiút szült nekem.
28
Az egyik kiméne tőlem, és azt mondom vala: bizonyára [fenevad] szaggatta széllyel és attól fogva nem láttam őt.
Az egyik elment tőlem – úgy gondolom, bizonyára vadállat tépte széjjel –, és attól fogva nem láttam.
29
Ha ezt is elviszitek szemeim elől, s veszedelem találja érni, akkor az én ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok alá a koporsóba.
Ha ezt is elviszitek szemem elől, és veszedelem találja érni, akkor ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok le a sírba.”
30
Ha tehát most visszamenéndek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve,
Ha tehát most úgy megyek vissza a te szolgádhoz, az én atyámhoz, hogy e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve,
31
Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba.
ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal, s akkor a te szolgáid szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják le a sírba.
32
Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, mind éltig bűnös legyek az én atyám előtt.
De szolgád így vállalt kezességet atyjánál a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, életem végéig bűnös legyek atyám előtt.
33
Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az ő bátyjaival.
Ezért hadd maradjon itt e gyermek helyett a te szolgád az én uramnak szolgájául. E gyermek pedig menjen el az ő bátyjaival.
34
Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?
Mert hogyan mehetnék én atyámhoz, ha e gyermek nincs velem? Nem nézhetném a nyomorúságot, amely atyámat emésztené!

Színjelzés

  • Károli Gáspár Fordítás
  • Revideált Károli Biblia (Veritas)
  • « 1. Mózes 43. Fejezet
  • 1. Mózes 45. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma
Ige  11. rész: József, vagy Júda, vagy...
Ige  91. Az Ön-bizalom összetörése
Ige  92. Helyettes áldozat
Ige  Az elbizakodottság csapdája
Ige  Egy bűntény rekonstrukciója
Ige  Ne csak szóval szeressetek!
Ige  Vállalom helyette

Kalauz

Március 22

Egyéves:

  • 4Móz 33:40-35:34
  • Lk 5:12-28
  • Zsolt 65:1-14
  • Péld 11:23

Kétéves:

  • I. év: 2Móz 31
  • II. év: Ezsd 3
  • Lk 5:12-28
  • Zsolt 65:1-14
  • Péld 11:23

Példabeszéd

A gazdag és szegény összetalálkozik: mindkettőt az ÚR alkotta.
Péld. 22:2