Online Biblia

Biblia

  • Szimpla olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Károli Gáspár Fordítás » 2. Mózes » 33. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
1
Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földéről, a földre, a melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt.
Azután így szólt Mózeshez az ÚR: Eredj, menj fel innen, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy az utódaiknak adom.
2
És bocsátok előtted Angyalt, és kiűzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:
Elküldöm előtted angyalomat, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.
3
A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton.
Bejutsz a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek föl veletek, mert keménnyakú nép vagy, hogy el ne pusztítsalak az úton.
4
Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit.
Mikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borult, és senki sem vette föl az ékszereit.
5
Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled.
Így szólt az ÚR Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak: „Keménnyakú nép vagy, ha közéd mennék, egy pillantás alatt megsemmisítenélek. Azért most tedd le ékességeidet magadról, azután meglátom, mit cselekedjem veled.”
6
És lerakták magokról az Izráel fiai az ő ékességeket, a Hóreb hegyétől fogva.
És letették Izráel fiai az ékszereiket a Hóreb hegyétől fogva.
7
Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lőn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.
Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta föl, messze a tábortól, és így nevezte el: gyülekezet sátra. Annak, aki az URat kereste, ki kellett mennie a gyülekezet sátrához, a táboron kívül.
8
És lőn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az ő sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.
Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép fölkelt, mindenki a sátra ajtajában állt, és Mózes után nézett, amíg bement a sátorba.
9
És lőn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhő-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.
És az történt, hogy valahányszor Mózes bement a sátorba, felhőoszlop szállt le, megállt a sátor ajtajában, és Isten beszélt Mózessel.
10
És látá az egész nép, hogy a felhő-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az ő sátorának ajtajában.
Amikor az egész nép látta, hogy a felhőoszlop a sátor ajtajánál áll, fölkeltek mindannyian, és mindenki meghajolt a sátrának ajtajában.
11
Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és [mikor Mózes] a táborba visszatére, az ő szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.
Az ÚR pedig színről színre beszélt Mózessel, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Amikor Mózes visszatért a táborba, szolgája, az ifjú Józsué, Nún fia, nem távozott el a sátorból.
12
És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te [azt] mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig [azt] mondtad [nékem:] név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.
Azt mondta Mózes az ÚRnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vidd föl ezt a népet. De nem mutattad meg nekem, hogy kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: név szerint ismerlek, és kedvet találtál előttem.
13
Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
Most azért, ha kedvet találtam előtted, ismertesd meg velem utadat, hogy ismerjelek téged, és kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
14
És monda: Az én orczám menjen-é [veletek,] hogy megnyugtassalak?
Ő így szólt: Arcom menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak?
15
Monda néki [Mózes:] Ha a te orczád nem jár [velünk], ne vígy ki minket innen.
Mózes ezt felelte: Ha arcod nem jár velünk, ne is vigyél ki minket innen!
16
Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, a mely e földnek színén van.
Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-e, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e föld színén van.
17
Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged.
Az ÚR azt felelte Mózesnek: Megteszem ezt is, amit kívántál, mert kedvet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged.
18
És mondá [Mózes:] Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.
Így felelt Mózes: Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!
19
És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.
Erre azt mondta az ÚR: Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem, és kijelentem előtted az ÚR nevét: könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek.
20
Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.
Majd így folytatta: arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.
21
És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára.
Majd azt mondta az ÚR: Íme, van itt hely nálam; állj a kősziklára!
22
És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.
És amikor dicsőségem elvonul előtted, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, míg átvonulok.
23
Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.
Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem, de az arcomat nem láthatod.

Színjelzés

  • Károli Gáspár Fordítás
  • Revideált Károli Biblia (Veritas)
  • « 2. Mózes 32. Fejezet
  • 2. Mózes 34. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma
Ige  92. Amikor Isten távol van
Ige  93 Isten önarcképe
Ige  Az ébredés
Ige  Hogyan történik a reformáció?
Ige  Sola Gratia

Kalauz

Március 23

Egyéves:

  • 4Móz 36:1- 5Móz 1:46
  • Lk 5:29-6:11
  • Zsolt 66:1-20
  • Péld 11:24-26

Kétéves:

  • I. év: 2Móz 32
  • II. év: Ezsd 4
  • Lk 5:29-6:11
  • Zsolt 66:1-20
  • Péld 11:24-26

Példabeszéd

Amint szemet vetsz rá, már el is tűnik előled, mert hirtelen olyan szárnya támad, mint a sasnak, és elrepül az ég felé!
Péld. 23:5