Online Biblia

1

És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget.

Miután megmenekültünk, megtudtuk, hogy Máltának hívják azt a szigetet.

2

A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért.

A barbárok pedig nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és befogadtak mindnyájunkat a zuhogó eső és a hideg elől.

3

Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada.

Amikor pedig Pál felmarkolt egy nyaláb rőzsét, és a tűzre vetette, egy vipera a melegből kimászva a kezére ragadt.

4

Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult.

Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, azt mondták egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, akit nem hagyott élni az isteni igazságszolgáltatás, noha a tengerből megszabadult.

5

De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn.

Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem lett.

6

Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagyhirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmöket, istennek mondják vala őt.

Azok pedig azt várták, hogy megdagad, vagy nagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban sokáig vártak, és látták, hogy semmi baja nem lett, megváltoztatták véleményüket, és azt mondták, hogy isten.

7

Annak a helynek környékén valának pedig a sziget főemberének, névszerint Publiusnak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott.

Annak a helynek a környékén volt a sziget főemberének, név szerint Publiusznak a birtoka, aki befogadott és három napig nagyon emberségesen vendégül látott minket.

8

Lőn pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküvék. Kihez Pál beméne, és minekutána könyörgött, kezeit reá vetve meggyógyítá őt.

Publiusz apja pedig történetesen magas lázzal vérhasban feküdt. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, kezét rátette, és meggyógyította.

9

Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, ő hozzá jövének és meggyógyulának.

Miután ez megtörtént, mások is, akik betegek voltak a szigeten, eljöttek hozzá, és meggyógyultak.

10

Kik nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának.

Ezért igen nagy megbecsülésben volt részünk, és amikor elhajóztunk, a szükséges dolgokkal elláttak bennünket.

11

Három hónap mulva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek czímere Kásztor és Pollux vala.

Három hónap múlva ugyanis elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amely a Dioszkurok jelvényét viselte.

12

És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig.

Szirakuzába érkezve ott maradtunk három napig.

13

Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap mulva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteóliba.

Onnan a partot körülhajózva eljutottunk Régiumba, majd egy nap múlva déli szél támadt, így másnap megérkeztünk Puteoliba.

14

Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy nálok maradjunk hét napig; és úgy menénk Rómába.

Itt testvérekre találtunk, akik kérték, hogy maradjunk náluk hét napig. Ezután mentünk Rómába.

15

Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nékünk előnkbe jövének Appii Forumig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn.

Az ottani testvérek pedig, amikor hallottak jövetelünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és a Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és bizakodó lett.

16

Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel.

Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.

17

Lőn pedig, hogy három nap mulva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket. Mikor pedig egybegyűltek, monda nékik: Atyámfiai,férfiak, én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen, vagy az ősi szokások ellen, mindazáltal foglyul adattam át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.

Három nap múlva aztán magához hívatta Pál a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, azt mondta nekik: Atyámfiai, férfiak, jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen vagy az ősi szokások ellen, Jeruzsálemben mégis fogolyként kiszolgáltattak a rómaiaknak.

18

Kik miután kihallgattak, el akarának engem bocsátani, mivelhogy én bennem semmi halálra méltó vétek nincsen.

Ezek, miután kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mivel semmi halált érdemlő vétket nem találtak nálam.

19

De mivel a zsidók ellene mondtak, kényszeríttettem a császárra appellálni, nem mintha az én népem ellen volna valami vádam.

De mivel a zsidók tiltakoztak ez ellen, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni, nem mintha népem ellen volna valami vádam.

20

Ennekokáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket és szóljak veletek; mert az Izráelnek reménységéért vétettem körül e lánczczal.

Ezért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket, és szóljak hozzátok, mert Izráel reménységéért viselem ezt a láncot.

21

Azok pedig mondának néki: Mi te felőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül ide jőve valaki, nem jelentett, vagy szólott te felőled valami rosszat.

Ők pedig azt mondták neki: Mi sem levelet nem kaptunk Júdeából, sem pedig atyánkfiai közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat.

22

Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak.

Méltányosnak tartjuk, hogy tőled halljuk, miként gondolkodol, mert erről a felekezetről azt tudjuk, hogy mindenütt ellene mondanak.

23

Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig.

Kitűztek tehát neki egy napot, és akkor többen eljöttek hozzá a szállására. Pál pedig bizonyságot tett nekik az Isten országáról, és Mózes törvénye és a próféták alapján reggeltől estig igyekezett meggyőzni őket Jézusról.

24

És némelyek hivének az ő beszédének, mások nem hivének.

Egyesek hittek a beszédének, mások pedig nem hittek.

25

Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván:

Mivel pedig nem egyeztek meg egymással, szétoszlottak, miután Pál még ezt mondta: Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról, amikor ezt mondta:

26

Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok!

Menj el ehhez a néphez, és ezt mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek, nézvén nézzetek, és ne lássatok!

27

Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

Mert megkövéredett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, és szemüket behunyják, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

28

Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják.

Vegyétek azért tudomásul, hogy Isten ezt az üdvösséget a pogányoknak küldi, és ők meg is hallgatják.

29

És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, magok között sokat vetekedve.

Amikor ezeket mondta, elmentek a zsidók, egymás között vitatkozva.

30

Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik ő hozzá menének.

Pál pedig két teljes esztendeig maradt saját bérelt szállásán, és mindenkit fogadott, aki felkereste.

31

Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.

Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljesen bátran, minden akadályoztatás nélkül.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A nyomorúságokban is fénylő dicsőség
Bár van szemetek, de vakok vagytok és van fületek de süketek vagytok!
Börtönszolgálat
Deák Fogarasi András - Máltai vakáció
Emberség és atyafiság
Isten hozott Máltára!
Isten ügyének diadala
Kitartás
Málta zeng Krisztus nevétől!
Málta: menedék
Némelyek hittek, mások nem hittek
Pál Máltán
Pál Máltán 2
Pál Rómában
Térj meg a keményszívűségből