- 1
- Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.
- Péter és János pedig együtt ment fel a templomba az imádkozás órájára, kilencre.
- 2
- És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba.
- Akkor vittek oda egy születésétől fogva sánta embert, akit mindennap le szoktak tenni a templom Ékesnek nevezett kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen.
- 3
- Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát.
- Ez, amikor látta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük.
- 4
- Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!
- Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk!
- 5
- Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük.
- Az pedig rájuk nézett, azt remélve, hogy kap valamit tőlük.
- 6
- Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
- Péter pedig azt mondta: Ezüstöm és aranyam nincs, de amim van, azt adom neked: A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!
- 7
- És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.
- És jobb kezénél fogva felsegítette, úgy, hogy azonnal megerősödött a lába és a bokája,
- 8
- És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.
- felszökkent, talpra állt, járt, és bement velük a templomba, járkálva, ugrálva és dicsérve Istent.
- 9
- És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:
- És az egész nép látta, hogy jár, és Istent dicséri.
- 10
- És megismerék őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele.
- Amikor ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért ült a templom Ékes-kapujában, csodálkoztak és megdöbbentek azon, ami vele történt.
- 11
- Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik.
- Amikor pedig Péter és János mellett maradt kitartóan, az egész nép álmélkodva futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába.
- 12
- Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon?
- Amikor Péter ezt látta, azt mondta a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel tettük volna azt, hogy ő járjon?
- 13
- Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.
- Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene dicsőítette meg az ő Fiát, Jézust, akit ti elárultatok és megtagadtatok Pilátus előtt, pedig ő úgy döntött, hogy elbocsátja.
- 14
- Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek,
- Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy a gyilkost bocsássa szabadon nektek,
- 15
- Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.
- az élet fejedelmét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk.
- 16
- És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.
- Az ő nevében való hit erősítette meg ezt az embert, akit láttok és ismertek, az ő neve és a benne való hit hozott gyógyulást neki mindnyájatok szeme láttára.
- 17
- De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is.
- De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miként vezetőitek is.
- 18
- Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképen töltötte be.
- Isten azonban így töltötte be mindazt, amit előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusának szenvednie kell.
- 19
- Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.
- Tartsatok azért bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek,
- 20
- És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek előre hirdettetett.
- hogy eljöjjön a felüdülés ideje az Úrtól, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek.
- 21
- Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.
- Őt a mennynek kell magába fogadnia mindaddig, amíg minden újjáteremtetik, ahogyan Isten eleitől fogva megmondta szent prófétáinak szája által.
- 22
- Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.
- Mert Mózes ezt mondta: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek atyátokfiai közül, olyat, mint én, őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek!
- 23
- Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.
- Mindaz, aki nem hallgat arra a prófétára, ki lesz irtva a nép közül.
- 24
- De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek.
- De valamennyi próféta Sámueltől és az utána következőktől fogva, akik csak szóltak, ezekről a napokról jövendöltek.
- 25
- Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.
- Ti vagytok a próféták fiai és annak a szövetségnek fiai, amelyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, amikor ezt mondta Ábrahámnak: A te magodban nyer áldást a föld minden nemzetsége.
- 26
- Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.
- Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, hogy megáldjon titeket azzal, hogy mindegyikőtöket elfordítja gonoszságától.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 17
Kétéves:
Példabeszéd
Az eszes ember arcáról leolvasható a bölcsesség, a bolond szeme pedig a föld határáig kalandozik.