Online Biblia

1

Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.

A zavargás megszűntével Pál magához hívta a tanítványokat, bátorította őket, majd elbúcsúzott tőlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen.

2

Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette őket bő beszéddel, Görögországba méne.

Miután pedig bejárta azokat a tartományokat, és számos beszéddel buzdította őket, Görögországba ment.

3

És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.

Három hónapot töltött ott, de ahogy hajóra készült szállni Szíria felé, a zsidók merényletet terveztek ellene, ezért úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.

4

Kíséré pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus.

Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz és a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.

5

Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban.

Ezek előrementek, és Tróászban vártak ránk.

6

Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippiből, és menénk ő hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.

Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap alatt érkeztünk meg hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.

7

A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.

A hét első napján, amikor összegyűltünk a kenyér megtörésére, Pál prédikált nekik, és mivel másnap el akart menni, a tanítást megnyújtotta éjfélig.

8

Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.

Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol összegyűltünk.

9

Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.

Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, és mivel Pál sokáig prédikált, az álom úgy elnyomta, hogy leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték föl.

10

Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.

Pál pedig lement, ráhajolt, magához ölelte, majd azt mondta: Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van.

11

Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.

Azután fölment, megtörte a kenyeret, és evett, majd sokáig, egészen virradatig beszélgetett velük, és akkor indult el.

12

Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.

Az ifjat pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.

13

Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni.

Mi pedig előrementünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, ott akartuk fölvenni Pált, mert így rendelkezett, ő ugyanis gyalog akart jönni.

14

Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe.

Amikor aztán Asszoszban találkozott velünk, felvettük, és Mitilénébe mentünk.

15

És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.

Onnan elhajózva másnap Khiosz elé jutottunk, azt követően pedig behajóztunk Számoszba, majd a rá következő nap megérkeztünk Milétoszba.

16

Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.

Mert Pál úgy döntött, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne veszítsen időt Ázsiában. Sietett, hogy pünkösd napjára lehetőleg már Jeruzsálemben legyen.

17

Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.

Milétoszból azonban Efezusba küldött, és magához hívatta a gyülekezet véneit.

18

Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt,

Amikor azok megérkeztek hozzá, azt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva miként éltem köztetek az egész idő alatt.

19

Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;

Az Úrnak szolgáltam teljes alázatossággal, sok könnyhullatás és megpróbáltatás között, amelyek a zsidók cselszövései miatt estek rajtam.

20

Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,

Egyáltalán nem riadtam vissza attól, hogy hirdessem nektek azt, ami hasznos, és nyilvánosan és házanként tanítsalak titeket.

21

Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.

Mind zsidóknak, mind görögöknek bizonyságot tettem az Istenhez való megtérésről és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitről.

22

És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.

Most azért a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és nem tudom, hogy ott mi vár rám.

23

Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.

Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városonként bizonyságot tesz, hogy bilincsek és szorongattatások várnak rám.

24

De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.

De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

25

És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.

És most tudom, hogy közületek, akik között az Isten országát hirdetve jártam, többé senki sem látja az arcomat.

26

Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.

Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok.

27

Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.

Mert nem vonakodtam attól, hogy az Isten teljes akaratát hirdessem nektek.

28

Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.

Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek felvigyázóvá tett titeket, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.

29

Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.

Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat.

30

Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.

Sőt közületek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat.

31

Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.

Azért vigyázzatok, emlékezzetek arra, hogy én három évig nem szűntem meg éjjel és nappal könnyek között inteni mindenkit.

32

És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.

Most pedig, testvéreim, az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki gyarapíthat, és örökséget adhat nektek minden megszentelt között.

33

Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:

Senkinek az ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam,

34

Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.

sőt magatok tudjátok, hogy amire szükségem volt nekem és a velem levőknek, arról ezek a kezek gondoskodtak.

35

Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.

Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy ily módon fáradozva kell az erőtlenekről gondot viselni és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő azt mondta: Jobb adni, mint kapni.

36

És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.

Miután ezeket elmondta, térdre borulva együtt imádkozott velük.

37

Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt.

Akkor mindnyájan nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és megcsókolták őt.

38

Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.

Különösen azon a szaván keseregtek, hogy nem fogják többé arcát viszontlátni. Azután elkísérték a hajóhoz.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

09. Harc az alázatért
53. Ébredés az egyházban
A gyülekezetre leselkedő veszélyek
A keresztyén szolgálat jellemzői
A szántóföldbe rejtett kincs
A test és a lélek harca
Az apostol búcsúzik
Az Úr napja megszentelése
Bevezetés az egyházkormányzásba
Mert nem vonakodtam attól, hogy az Isten teljes akaratát hirdessem nektek ...
Pál követendő példája
Se kint se bent
Személyes lelki élet – Az áldáshoz nélkülözhetetlen alázat
Személyes lelki élet – Az áldáshoz nélkülözhetetlen alázat 2