- 1
- Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza [népe], oda menének hozzá.
- Elment onnan Dávid, és az Adullámbarlangba menekült. Amikor meghallották ezt testvérei és apjának egész háza népe, odamentek hozzá.
- 2
- És hozzá gyűlének mindazok, a kik nyomorúságban valának, és mindazok, a kiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának ő vele.
- És hozzá gyülekezett mindenféle sanyargatott nép, mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig a vezérük lett. Mintegy négyszázan voltak vele.
- 3
- És elméne onnan Dávid Miczpába, Moáb [földére,] és monda Moáb királyának: Hadd jőjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.
- Onnan Micpébe, Móáb földjére ment Dávid, és azt mondta Móáb királyának: Hadd jöjjön ide hozzátok apám és anyám, amíg meg nem tudom, hogy mit fog cselekedni velem Isten.
- 4
- És vivé őket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.
- És Móáb királyához vitte őket, és ott maradtak vele mindaddig, amíg Dávid a sziklavárban volt.
- 5
- Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, [hanem] eredj és menj el Júda földére. Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.
- Gád próféta azonban azt mondta Dávidnak: Ne maradj a várban, hanem indulj, és menj el Júda földjére! Ezért Dávid elment, és eljutott Heret erdejébe.
- 6
- És meghallotta Saul, hogy előtűnt Dávid és azok az emberek, a kik vele valának; (Saul pedig Gibeában tartózkodék a hegyen a fa alatt és dárdája a kezében vala és szolgái mindnyájan mellette állának).
- De meghallotta Saul, hogy felbukkant Dávid és azok az emberek, akik vele voltak. Saul pedig Gibeában tartózkodott a hegyen egy tamariszkuszfa alatt, dárdája a kezében volt, és szolgái mindnyájan mellette álltak.
- 7
- Monda azért Saul az ő szolgáinak, a kik mellette állottak: Halljátok meg Benjáminnak fiai! Isainak fia adni fog-é néktek mindnyájatoknak szántóföldeket és szőlő[hegyeket,] és mindnyájatokat ezredesekké és századosokká fog-é tenni,
- Akkor Saul azt mondta szolgáinak, akik mellette álltak: Hallgassatok meg, Benjámin fiai! Netalán Isai fia ad nektek mindnyájatoknak szántóföldet és szőlőhegyet, és ő tesz titeket ezredesekké és századosokká,
- 8
- Hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem? És senki sincs, a ki tudósítana engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával? És senki sincs közöttetek, a ki szánakoznék felettem, és megmondaná nékem, hogy fiam fellázította szolgámat ellenem, hogy leselkedjék utánam, mint a hogy e mai napon megtetszik?
- hogy mindnyájan pártot ütöttetek ellenem? És senki sincs, aki fölfedte volna, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával ellenem? És senki sincs közöttetek, aki megszánna, és megmondaná nekem, hogy saját fiam fellázította ellenem a szolgámat, hogy leselkedjék rám, amint ez a mai napon is kitűnt?
- 9
- Akkor felele az Edomita Doég, a ki Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób fiához, Akhimélek paphoz.
- Akkor így felelt az edómi Dóég, aki Saul szolgái között állt: Én láttam, hogy Isai fia Nóbba ment Ahitúb fiához, Ahimelek paphoz,
- 10
- A ki ő érette megkérdé az Urat, és eleséget adott néki, sőt a Filiszteus Góliáth kardját is néki adá.
- ő megkérdezte ügyében az URat, élelmet adott neki, sőt a filiszteus Góliát kardját is nekiadta.
- 11
- Akkor elkülde a király, hogy elhívják Akhimélek papot, az Akhitób fiát és atyjának egész háza[népét], a papokat, a kik Nóbban valának; és eljövének mindnyájan a királyhoz.
- Erre hívatta a király Ahimelek papot, Ahitúb fiát és atyjának egész háza népét, a papokat, akik Nóbban voltak. El is jöttek mindnyájan a királyhoz.
- 12
- És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Ő pedig monda: Ímhol vagyok uram.
- És Saul így szólt: Hallgass ide, Ahitúb fia! Ő pedig ezt mondta: Itt vagyok, uram.
- 13
- És monda néki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy kenyeret és kardot adtál néki, és ő érette megkérdezéd az Istent, hogy fellázadjon ellenem, hogy leselkedjék, mint a hogy most történik?
- Saul azt kérdezte tőle: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isai fia, amikor kenyeret és kardot adtál neki, sőt megkérdezted Istent is az ő érdekében, hogy fellázadjon ellenem, és leselkedjék rám, mint ahogy most történik?
- 14
- És felele Akhimélek a királynak, és monda: Minden szolgáid között kicsoda hűségesebb Dávidnál, a ki a királynak veje, és a ki akaratod szerint jár, és tisztelt [ember] a te házadban?
- Ahimelek ezt felelte a királynak: Összes szolgád közül van-e hűségesebb Dávidnál, a király vejénél, a testőrség parancsnokánál, aki tisztelt és megbecsült ember a házadban?
- 15
- Vajjon csak ma kezdém-e az Istent ő érette megkérdezni? Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson olyat a király szolgájának, sem atyám egész háza[népének,] mert erről a dologról semmit sem tud a te szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot.
- Vajon csak ma kezdtem-e Istent megkérdezni őérte? Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson ilyet a király a szolgájának, sem atyám egész háza népének, mert erről a dologról semmit sem tud szolgád, sem kicsit, sem nagyot.
- 16
- A király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te atyád egész háza[népének!
- A király pedig azt mondta: Meg kell halnod, Ahimelek, neked és atyád egész háza népének!
- 17
- És monda a király a poroszlóknak, a kik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az ő kezök is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy ő menekül, és még sem mondták meg nékem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.
- És azt mondta a király a mellette álló fegyvereseknek: Vegyétek körül és öljétek meg az ÚR papjait, mert az ő kezük is Dávid mellett volt, mert tudták, hogy szökésben van, és mégsem mondták meg nekem. A király szolgái azonban nem akartak kezet emelni az ÚR papjaira és rájuk támadni.
- 18
- Akkor monda a király Doégnak: Fordulj [nékik] te, és rohanj a papokra. És ellenük fordula az Edomita Doég, és ő rohana a papokra. És azon a napon nyolczvanöt embert ölt meg, a kik gyolcs efódot viselének.
- Akkor ezt mondta a király Dóégnak: Fordulj ellenük te, és támadj te a papokra. Erre ellenük fordult az edómi Dóég, és ő rohant rá a papokra. Nyolcvanöt embert ölt meg aznap, akik gyolcs éfódot viseltek.
- 19
- És Nóbot [is,] a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemőt; az ökröt és szamarat és bárányt, fegyvernek élével.
- Nóbot, a papok városát is fegyver élével vágatta le, férfiakat és asszonyokat, gyermekeket és csecsemőket, ökröt, szamarat és bárányt egyaránt.
- 20
- Akhitób fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, a kit Abjáthárnak hívtak, elmenekült, és Dávid után futott.
- Ahitúb fiának, Ahimeleknek egyik fia azonban, akit Ebjátárnak hívtak, elmenekült, és Dávidhoz szökött.
- 21
- És megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úrnak papjait.
- Ebjátár elmondta Dávidnak, hogy Saul megölette az ÚR papjait.
- 22
- Dávid pedig monda Abjáthárnak: Tudtam én azt [már] aznap, mert ott volt az Edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot atyád egész háza[népének] halálára.
- Dávid pedig azt mondta Ebjátárnak: Tudtam én azt már aznap, hogy az edómi Dóég biztosan megmondja Saulnak, hiszen ott volt. Én okoztam apád egész háza népének a vesztét.
- 23
- Maradj nálam, ne félj; mert a ki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem.
- Maradj nálam, ne félj. Mert aki engem halálra keres, az tör a te életedre is; azért te biztonságban leszel mellettem.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
November 11
Kétéves:
- I. év: 2Sám 21
- II. év: Jóel 2
- Zsid 10:18-39
- Zsolt 109:1-31
- Péld 27:13
Példabeszéd
Ha föllép a kevélység, a gyalázat is megjelenik, az alázatosaknál pedig bölcsesség van.