Online Biblia

1

És szóla Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonathán, a Saul fia nagyon szereté őt.

Saul azt mondta fiának, Jónátánnak és a többi szolgájának, hogy meg kellene ölni Dávidot. De Jónátán, Saul fia nagyon szerette őt.

2

Megmondá azért Jonathán Dávidnak, mondván: Az én atyám, Saul azon van, hogy téged megöljön, azért vigyázz magadra reggel; titkos helyen tartózkodjál és rejtsd el magad.

Ezért Jónátán elmondta Dávidnak: Apám, Saul azon van, hogy megöljön téged, azért vigyázz magadra holnap reggel. Titkos helyen tartózkodjál, és rejtőzködj el.

3

Én pedig kimegyek, és atyám mellett megállok a mezőn, a hol te leszesz, és beszélni fogok atyámmal felőled, és meglátom, mint [lesz], és tudtodra adom néked.

Én pedig kimegyek, és apám mellett megállok a mezőn, ahol te leszel, és beszélni fogok vele felőled, és meglátom, hogy mint lesz, és tudtodra adom.

4

És Jonathán kedvezően nyilatkozék Dávid felől az ő atyja, Saul előtt, és monda néki: Ne vétkezzék a király Dávid ellen, az ő szolgája ellen, mert ő nem vétett néked, sőt szolgálata felette hasznos volt néked.

És Jónátán kedvezően nyilatkozott Dávid felől apja, Saul előtt, és azt mondta neki: Ne vétkezzék a király szolgája, Dávid ellen, mert ő nem vétett ellened, sőt szolgálata igen hasznos volt számodra.

5

Mert ő koczkára tette életét és megverte a Filiszteust, és az Úr nagy szabadulást szerze az egész Izráelnek. Te láttad [azt] és örültél [rajta;] miért vétkeznél azért az ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül.

Kockára tette az életét, leterítette a filiszteust, és általa az ÚR nagy szabadulást szerzett egész Izráelnek. Te is láttad ezt, és örültél neki. Miért vétkeznél hát az ártatlan vér ellen, miért ölnéd meg ok nélkül Dávidot?

6

És hallgatott Saul Jonathán szavára, és megesküvék Saul: Él az Úr, hogy nem fog megöletni!

Ekkor Saul hallgatott Jónátán szavára, és megesküdött: Él az ÚR, hogy nem ölik meg őt.

7

Akkor szólítá Jonathán Dávidot, és megmondá néki Jonathán mind e beszédeket; és Saulhoz vezeté Jonathán Dávidot, a ki ismét olyan lőn előtte, mint annakelőtte.

Akkor Jónátán szólt Dávidnak, és elmondta neki mindezt. Majd Dávidot Saulhoz vezette, aki ismét olyan lett hozzá, mint azelőtt volt.

8

A háború pedig ismét megkezdődék, és Dávid kivonula, és harczola a Filiszteusok ellen, és nagy vereséget okozott nékik, és azok elfutának előle.

Amikor pedig a háború ismét megkezdődött, Dávid kivonult, és harcolt a filiszteusok ellen. Nagy vereséget mért rájuk, és azok megfutamodtak előle.

9

Az Istentől [küldött] gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült és dárdája kezében vala; Dávid pedig pengeté [a hárfát kezével.

Az Istentől küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült dárdájával a kezében. Dávid pedig pengette a hárfát.

10

Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz akará szegezni, de félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba verődött. Dávid pedig elszalada, és elmenekült azon éjjel.

Akkor Saul a dárdával a falhoz akarta szögezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba fúródott. Dávid pedig kifutott, és még azon az éjszakán elmenekült.

11

És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek és reggel megöljék őt. De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek.

Ekkor Saul követeket küldött Dávid házához, hogy leselkedjenek utána, és reggel megöljék. De felesége, Míkal tudtára adta ezt Dávidnak. Így szólt hozzá: Ha meg nem mented életedet ma éjjel, holnap megölnek.

12

És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig elment és elszalada, és megmenté magát.

És leengedte Míkal Dávidot az ablakon át, ő pedig elfutott és megmenekült.

13

És vevé Mikál a theráfot és az ágyba fekteté azt, és feje alá kecskeszőrből készült párnát tett, és betakará lepedővel.

Majd fogta Míkal a teráfot, az ágyba fektette, a feje alá kecskeszőrből készült párnát tett, és betakarta lepedővel.

14

Mikor pedig Saul elküldé a követeket, hogy Dávidot megfogják, [azt] mondá: [Dávid] beteg.

Mikor pedig Saul elküldte a követeket, hogy Dávidot megfogják, azt mondta: Dávid beteg.

15

És Saul elküldé [ismét] a követeket, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Ágyastól [is] hozzátok őt előmbe, hogy megöljem őt.

Saul ismét elküldte a követeket, hogy megnézzék Dávidot, ezt mondván nekik: Ágyastól is hozzátok elém, hogy megölhessem.

16

És mikor a követek oda menének: ímé, a theráf volt az ágyban, és feje alatt a kecskeszőrből készült párna volt.

Amikor a követek odamentek, íme, a teráf volt az ágyban, és a fejrész alatt a kecskeszőrből készült párna volt.

17

Akkor monda Saul Mikálnak: Mi dolog, hogy engem úgy megcsaltál? - elbocsátád az én ellenségemet, és ő elmenekült. És felele Mikál Saulnak: Ő mondá nékem, bocsáss el engem, vagy megöllek téged.

Ekkor azt mondta Saul Míkalnak: Milyen dolog az, hogy így becsaptál! Elengedted az ellenségemet, és ő elmenekült. Míkal így felelt: Ő mondta nekem: Bocsáss el, vagy megöllek!

18

Dávid pedig elfutván, megszabadula; és elment Sámuelhez Rámába, és elbeszélte néki mindazt, a mit Saul vele cselekedett. Elméne ezután ő és Sámuel, és Nájóthban tartózkodának.

Dávid pedig elfutott és megszabadult. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Ezután elment Sámuellel együtt Nájótba, és ott időztek.

19

És tudtára adák Saulnak, mondván: Ímé Dávid Nájóthban van, Rámában.

Saulnak ezt megjelentették: Íme, Dávid Nájótban van, Ráma mellett.

20

Követeket külde azért Saul, hogy Dávidot fogják meg. A mint azonban meglátták a prófétáknak seregét, a kik prófétálának, és Sámuelt, a ki ott állott, mint az ő előljárójuk; akkor az Istennek lelke Saul követeire szállott, és azok is prófétálának.

Erre Saul követeket küldött, hogy Dávidot megfogják. Amint azonban meglátták a próféták seregét, akik prófétáltak, és Sámuelt, aki ott állt mint elöljárójuk, Isten lelke Saul követeire szállt, és ők is prófétáltak.

21

Mikor pedig megmondták Saulnak, más követeket külde, és azok is prófétálának. Akkor harmadízben is követeket külde Saul, de azok is prófétálának.

Mikor ezt megjelentették Saulnak, más követeket küldött ki, de azok is prófétáltak. Akkor harmadszor is követeket küldött oda Saul, de azok is prófétálni kezdtek.

22

Elméne azért ő maga is Rámába. És a mint a nagy kúthoz érkezék, mely Székuban van, megkérdezé, mondván: Hol van Sámuel és Dávid? És felelének: Ímé Nájóthban, Rámában.

Akkor ő maga ment el Rámába. Amint a nagy kúthoz érkezett, amely Szekúban van, ezt kérdezte: Hol van Sámuel és Dávid? Ezt felelték neki: Nájótban, Ráma mellett.

23

És elméne oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke szálla ő reá is, és folytonosan prófétála, míg eljutott Nájóthba, Rámában.

Elment hát Nájótba, Ráma mellé. De Isten lelke szállt őrá is, és folytonosan prófétált, míg eljutott Nájótba, Ráma mellé.

24

És leveté ő is ruháit, és prófétála, ő is Sámuel előtt és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é?

Levette ruháit, és ő is prófétált Sámuel előtt, és ott feküdt meztelenül egész nap és egész éjjel. Ezért mondják: Hát Saul is a próféták között van?

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Menekülés a királyi udvarból
Próféciák; ma is vannak?