Online Biblia

1

Volt egy ember, Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységéről való, és az ő neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala.

Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, név szerint Elkána; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia.

2

És két felesége volt néki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei.

Két felesége volt: az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem.

3

És ez az ember felmegy vala esztendőnként az ő városából, hogy imádkozzék és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás valának az Úrnak papjai.

Ez az ember esztendőnként fölment a városából, hogy imádkozzék, és áldozatot mutasson be a Seregek URának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az ÚR papja.

4

És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az ő feleségének, és minden fiának és leányának [áldozati] részt ád vala;

Valahányszor Elkána áldozott, Peninnának, a feleségének és minden fiának és leányának áldozati részt adott.

5

Annának pedig kétakkora részt ád vala, mivel Annát [igen] szerette; de az Úr bezárá az ő méhét.

Annának pedig kétakkora részt adott, mivel Annát igen szerette. De az ÚR bezárta az ő méhét.

6

Igen bosszantja vala pedig [Annát] vetélkedő társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárá az ő méhét.

Vetélytársa ezért igen bosszantotta Annát, hogy fölingerelje, mivel az ÚR bezárta méhét.

7

És így történt ez esztendőről esztendőre; valahányszor felment az Úrnak házába, ekképen bosszantá őt, ő pedig sír vala és semmit sem evék.

Így történt ez esztendőről esztendőre. Valahányszor fölment az ÚR házába, ezzel bosszantotta. Ő pedig sírt, és semmit sem evett.

8

És monda néki Elkána, az ő férje: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-é én néked tíz fiúnál?

Ekkor azt mondta a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódsz a szívedben? Hát nem többet érek-e én neked tíz fiúnál?

9

És felkele Anna, minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében),

Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt, Éli pap pedig az ÚR templomában az ajtófélfánál ült a székében.

10

És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala.

Az asszony lelkében elkeseredve könyörgött az ÚRnak, és igen sírt.

11

És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha!

És fogadást tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha megtekinted szolgálóleányod nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgálóleányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgálóleányodnak, én őt egész életére az ÚRnak ajánlom, és soha nem érinti borotva a fejét.

12

Mivelhogy pedig hosszasan imádkozék az Úr előtt: Éli figyel vala az ő szájára;

Mivel pedig hosszasan imádkozott az ÚR előtt, Éli figyelte a száját.

13

És mivel Anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható): Éli gondolá, hogy részeg.

És mivel Anna szívében könyörgött, csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható, Éli azt gondolta, hogy részeg.

14

Monda azért néki Éli: Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól.

Ezért azt mondta neki Éli: Meddig tart még a részegséged? Távolítsd el magadtól az italt.

15

Anna pedig felele, és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt.

Anna pedig így felelt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok én. Sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az ÚR előtt.

16

Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig.

Ne tartsd a te szolgálóleányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szóltam mind ez idáig.

17

És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle.

Éli így felelt neki: Eredj el békességgel, és Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit tőle kértél.

18

Ő pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az ő útjára és evék, és arcza nem vala többé [szomorú.]

Ő pedig ezt mondta: Legyen kedves előtted a szolgálóleányod! És elment az asszony a maga útjára; evett, és arca többé nem volt szomorú.

19

És reggel felkelének, és minekutána imádkozának az Úr előtt, visszatértek, és elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána az ő feleségét, Annát, és az Úr megemlékezék róla.

Majd reggel fölkeltek, és miután imádkoztak az ÚR előtt, visszatértek, elmentek haza Rámába. És ismerte Elkána a feleségét, Annát, és az ÚR megemlékezett róla.

20

És történt idő multával, hogy terhes lőn Anna, és szüle fiat és nevezé őt Sámuelnek, mert [úgymond] az Úrtól kértem őt.

Az történt egy idő múlva, hogy várandós lett Anna, fiút szült, és Sámuelnek nevezte, mert azt mondta: Az ÚRtól kértem őt.

21

És mikor felméne a férfi, Elkána és az ő egész háznépe, hogy bemutassa az Úrnak esztendőnként való áldozatát és fogadását:

És mikor fölment az a férfi, Elkána és egész háza népe, hogy bemutassa az ÚRnak esztendőnként való áldozatát és fogadását,

22

Anna nem ment fel, hanem monda férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztándom, felviszem őt, hogy az Úr előtt megjelenjen, és ott maradjon örökké.

Anna nem ment föl, hanem azt mondta férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztom, fölviszem, hogy az ÚR előtt megjelenjen, és ott maradjon örökké.

23

És monda néki Elkána, az ő férje: Cselekedjél úgy, a mint néked tetszik, maradj [itthon], míg elválasztod; csakhogy az Úr teljesítse be az ő beszédét! [Otthon] marada azért az asszony és szoptatta gyermekét, a míg elválasztá.

Férje, Elkána azt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod, maradj itthon, míg elválasztod. Csak az ÚR teljesítse be a beszédét! Otthon maradt azért az asszony, és szoptatta gyermekét, amíg el nem választotta.

24

És minekutána elválasztotta, felvivé magával; három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlő borral, és bevivé őt az Úrnak házába, Silóban. A gyermek pedig [még igen] kicsiny vala.

Miután elválasztotta, fölvitte magával egy hároméves bikával, egy efa liszttel és egy tömlő borral együtt, és bevitte az ÚR házába, Silóba. A gyermek pedig még igen kicsi volt.

25

És levágták a tulkot, és a gyermeket Élihez vitték.

És levágták a bikát, és a gyermeket Élihez vitték.

26

Ő pedig monda: Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, a ki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak.

Ő pedig ezt mondta: Ó, uram! Él a te lelked, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és egykor könyörgött az ÚRhoz.

27

Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, a melyet tőle kértem.

Ezért a fiúért könyörögtem, és az ÚR megadta kérésemet, amit tőle kértem.

28

Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az Úrhoz.

Most azért az ÚRnak szentelem őt. Legyen egész életére az ÚRnak szentelve! És imádkoztak ott az ÚRhoz.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

A Bírák kora
Anna hálaadása
Az áldozat bemutatásához szükséges lelkület
Az Isten előtti töredelem
Mit kell tenni amikor úgy tűnik, hogy Isten ellenünk van?