Online Biblia

1

És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:

Azután így szólt az ÚR Mózeshez Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:

2

Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelőt is a lévitáknak;

Parancsold meg Izráel fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak adjanak át városokat lakóhelyül. A városok körül pedig adjatok legelőt is a lévitáknak,

3

Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelők pedig legyenek az ő barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak.

hogy azokban a városokban lakjanak, a legelők pedig marháiknak, jószágaiknak és mindenféle állatuknak a tartására szolgáljanak.

4

És azoknak a városoknak legelői, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül.

A városoknak, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé ezerkönyöknyire terjedjenek a legelői körös-körül.

5

Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felől két ezer singet, dél felől is kétezer singet, napnyugot felől kétezer singet, és észak felől kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelője.

Mérjetek azért a városon kívül, kelet felől kétezer könyököt, dél felől is kétezer, nyugat felől kétezer és észak felől kétezer könyököt úgy, hogy a város középen legyen. Ez legyen számukra a városok legelője.

6

A városok közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost.

A városok közül pedig, amelyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, arra rendelve, hogy oda menekülhessen, aki embert ölt. Ezeken kívül negyvenkét várost adjatok.

7

Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelőivel egyben.

Összesen tehát negyvennyolc várost kell adnotok a lévitáknak legelőikkel együtt.

8

A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségéből adtok, [azokhoz] attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az ő örökségéhez képest, a melyet örökül kapott, adjon az ő városaiból a lévitáknak.

Úgy adjátok a városokat Izráel fiainak örökségéből, hogy attól, akinek több van, többet vegyetek, és attól, akinek kevesebb jutott, kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs a neki jutó örökséghez mérten adjon városaiból a lévitáknak.

9

És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek:

10

Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:

Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: „Amikor átmentek a Jordánon Kánaán földjére,

11

Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetből öl meg valakit.

válasszatok ki városokat, amelyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda menekülhessen a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit.

12

És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.

Legyenek e városok menedékül a vérbosszuló ellen, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.

13

A mely városokat pedig oda adtok, [azok] [közül] hat legyen néktek menedékvárosul.

A városok közül hat legyen menedékvárosul.

14

Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek [azok.]

Hármat jelöljetek ki a Jordánon túl és hármat Kánaán földjén; ezek menedékvárosok legyenek.

15

Izráel fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetből öl meg valakit.

Menedékül legyen ez a hat város Izráel fiainak, a jövevényeknek és a közöttük lakozó idegeneknek, hogy oda menekülhessen az, aki nem szándékosan ölt meg valakit.

16

De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

Ha azonban valaki vaseszközzel úgy üt meg mást, hogy az belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.

17

És ha kézben levő kővel, a melytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.

18

Vagy ha kézben lévő faeszközzel, a melytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.

19

A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.

Maga a vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost. Ölje meg, mihelyt találkozik vele.

20

Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít [valamit] reá, hogy meghal;

Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy szántszándékkal úgy hajít rá valamit, hogy az belehal,

21

Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.

vagy ellenséges indulatból üti meg úgy a kezével, hogy belehal, halállal kell lakolnia, mert gyilkos az. A vérbosszuló rokon ölje meg, mihelyt találkozik vele.

22

Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt;

Ha pedig csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül löki meg a másikat, vagy nem szántszándékkal dobta meg valamilyen eszközzel

23

Vagy akármiféle követ, a melytől meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:

vagy kővel, amely halált okozhat, de úgy ejtette rá, hogy nem látta, és az belehalt, ámbár nem volt ő annak ellensége, nem is kereste annak vesztét,

24

Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.

akkor e törvények szerint ítéljen a gyülekezet az emberölő és a vérbosszuló rokon között.

25

És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, a ki felkenetett a szent olajjal.

Mentse meg a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokon kezéből, és küldje vissza a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladt, és lakjon abban, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap.

26

Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala;

Ha pedig kimegy a gyilkos menedékvárosának határából, amelybe szaladt,

27

És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz [annak] vére ő rajta;

és a vérbosszuló rokon menedékvárosának határán kívül találja őt, akkor megölheti az a vérbosszuló rokon a gyilkost, nem terheli őt annak vére.

28

Mert az ő menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földére.

Mert menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig. De a főpap halála után visszatérhet a gyilkos az ő öröksége földjére.

29

És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.

Ezek legyenek nálatok az ítélettételre szolgáló rendelkezések nemzedékről nemzedékre minden lakhelyeteken.

30

Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.

Ha valaki megöl valakit, csak tanúk szavára szabad megölni a gyilkost. De egy tanú nem lehet elég senki ellen a halálos ítélethez.

31

Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.

Az olyan gyilkos életéért azonban ne fogadjatok el váltságdíjat, aki halálra méltó gonosz, hanem halállal kell lakolnia.

32

Attól se vegyetek váltságot, a ki az ő menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a főpap haláláig.

A főpap haláláig attól sem fogadhattok el váltságdíjat, hogy visszamehessen, és öröksége földjén lakozzék, aki a menedékvárosába futott.

33

És meg ne fertőztessétek a földet, a melyben lesztek; mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhető engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a ki kiontotta azt.

Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok. Mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiöntött vér miatt, csak annak vére által, aki kiontotta.

34

Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben laktok, a melyben én [is] lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.

Ne tegyétek hát tisztátalanná azt a földet, ahol laktok, ahol én is lakozom. Mert én, az ÚR, Izráel fiai között lakozom.”

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)