Online Biblia

1

Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.

Mikor pedig bevitték Isten ládáját és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid állított fel neki, egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be Isten előtt.

2

És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.

Amikor Dávid elvégezte az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, az ÚR nevében megáldotta a népet.

3

És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

Azután minden izráeli férfinak és asszonynak kiosztott egy-egy kenyeret és egy-egy darab húst meg aszúszőlőt.

4

És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.

És szolgákat rendelt az ÚR ládája elé a léviták közül, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék az URat, Izráel Istenét.

5

Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;

Ászáf volt a vezető, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeiél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeiél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányérokon játszott.

6

Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.

Benájáhú és Jahaziél papok állandóan kürtöltek az ÚR szövetségládája előtt.

7

Azon a napon adott Dávid először [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.

Azon a napon nevezte ki először Dávid Ászáfot és atyjafiait az ÚR magasztalására.

8

Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.

Dicsérjétek az URat, hívjátok segítségül a nevét, hirdessétek nagy tetteit minden nép között.

9

Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.

Énekeljetek neki, zengjetek neki dicséretet, beszéljétek el minden csodáját.

10

Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.

Dicsőítsétek szent nevét; örvendezzen a szíve azoknak, akik keresik az URat.

11

Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

Keressétek az URat és az ő erejét, keressétek orcáját szüntelen.

12

Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.

Emlékezzetek meg csodálatos dolgairól, amelyeket cselekedett, csodáiról és szájának ítéleteiről.

13

Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!

Ó, Izráel utódai, akik szolgái vagytok! Jákóbnak fiai, akiket kiválasztott!

14

Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!

Ő az ÚR, a mi Istenünk! Az egész földnek szólnak rendelkezései!

15

Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;

Emlékezzetek örökké szövetségére és beszédére, amelyet parancsolt ezer nemzedéken át;

16

A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.

szövetségére, amelyet Ábrahámmal szerzett, és Izsáknak tett esküjére.

17

Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,

Örök végzésként állította azt Jákób elé, Izráelnek örökkévaló szövetségül,

18

Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.

ezt mondván: Neked adom Kánaán földjét, hogy örökségetek legyen.

19

Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;

Akkor még igen kevesen voltatok, és jövevények voltatok azon a földön.

20

Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:

Az egyik néptől a másikig és az egyik országból a másik országba vándoroltak.

21

Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.

Mégsem engedte, hogy bárki bántsa őket, sőt még a királyokat is megintette miattuk.

22

[Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.

Ezt mondta: Fölkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok!

23

Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.

Mind az egész föld énekeljen az ÚRnak, napról napra hirdessétek szabadítását!

24

Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;

Beszéljetek dicsőségéről a nemzetek között, csodálatos dolgairól minden nép között!

25

Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;

Mert nagy az ÚR, és igen dicsérendő, félelmesebb minden istennél.

26

Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.

Mert a népek minden istene csak bálvány, de az ÚR teremtette az egeket.

27

Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.

Dicsőség és tisztesség jár őelőtte, erő és vigasság van lakóhelyén.

28

Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!

Magasztaljátok az URat, népeknek törzsei, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és erejét!

29

Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.

Adjatok dicsőséget az ÚR nevének, hozzatok ajándékot, jöjjetek színe elé, imádjátok az URat szent ékességben.

30

Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.

Reszkessen előtte az egész föld! A földkerekség is szilárdan áll, hogy ne ingadozzék.

31

Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!

Örüljenek az egek, örvendezzen a föld, és mondják el a népek között: uralkodik az ÚR!

32

Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.

Zúgjon a tenger a benne levőkkel, örvendezzen a mező és minden rajta lévő!

33

Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.

Ujjonganak majd az erdő fái az ÚR előtt, amikor eljön, hogy megítélje a földet.

34

Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.

Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló.

35

És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!

Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsérhessünk, magasztalhassunk!

36

Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És az egész nép így felelt: Ámen! És dicsérte az URat.

37

Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,

Ott hagyta azért Dávid az ÚR szövetségládájánál Ászáfot és testvéreit, hogy a láda előtt mindennap állandóan szolgáljanak,

38

Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.

továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc testvérét. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.

39

Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;

Cádók papot pedig és testvéreit, a papokat az ÚR hajléka előtt hagyta a magaslaton, amely Gibeónban van,

40

Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,

hogy égőáldozatot mutassanak be az ÚRnak szüntelen az égőáldozat oltárán reggel meg este egészen úgy, ahogy meg van írva az ÚR törvényében, melyet Izráelnek parancsolt.

41

Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.

Hémánt és Jedútúnt is velük hagyta, és másokat is választott, akiket név szerint megneveztek, hogy az URat dicsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló!

42

És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].

Hémánnál és Jedútúnnál voltak a kürtök, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiait pedig kapuőrökké tette.

43

Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.

Akkor eltávozott az egész nép, ki-ki a maga házába. Dávid pedig visszatért, hogy saját háza népét is megáldja.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

az éneklésről
Emlékezzetek!
Hálaadás a mindennapokban