Online Biblia

Biblia

  • Szimpla olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Károli Gáspár Fordítás » 1. Krónikák » 19. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
1
Történt ezután, hogy meghalt Náhás, az Ammon fiainak királya, és uralkodék az ő fia helyette.
Történt ezután, hogy meghalt Náhás, Ammón fiainak a királya, és utána a fia lett a király.
2
És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz; mert az ő atyja is jól tett volt velem. Ezért Dávid követeket külde ő hozzá, a kik vigasztalnák őt az ő atyjának [halála] miatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földére Hánunhoz, hogy őt vigasztalnák.
Dávid azt mondta: Jóindulattal leszek Náhás fiához, Hánúnhoz, mert apja is jót tett velem. Ezért Dávid követeket küldött hozzá, hogy vigasztalják őt apja halála miatt. El is mentek Dávid szolgái Ammón fiainak a földjére Hánúnhoz, hogy vigasztalják.
3
Akkor mondának az Ammon fiainak főemberei Hánunnak: Azt hiszed-é, hogy Dávid atyád iránti tiszteletből küldött hozzád vigasztalókat? Avagy nem azért jöttek-é az ő szolgái hozzád, hogy a földet megvizsgálják, elpusztítsák és kikémleljék?
Akkor azt mondták Ammón fiainak a főemberei Hánúnnak: Azt hiszed, hogy Dávid apád iránti tiszteletből küldött hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek-e az ő szolgái hozzád, hogy kifürkésszék, feldúlják és kikémleljék az országot?
4
Megfogatá azért Hánun a Dávid szolgáit és azokat megnyiratá, és ruhájokat félig elmetszeté az ő derekukig, és úgy bocsátá el őket.
Elfogatta azért Hánún Dávid szolgáit, és megnyíratta őket, ruhájukat félig levágatta deréktól lefelé, és úgy bocsátotta el őket.
5
Elmenének pedig és értesíték Dávidot, hogy mi történt a férfiakkal. És külde eléjök (mert azok a férfiak felette nagy gyalázattal illettettek vala) és ezt izené a király: Maradjatok Jérikhóban, míg szakállatok megnövénd, akkor jőjjetek hozzám.
Azok elmentek, Dávidot pedig értesítették, hogy mi történt a férfiakkal. Mivel azokat a férfiakat igen nagy szégyenbe hozták, eléjük küldött a király, és azt üzente: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok. Akkor térjetek vissza!
6
Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer tálentom ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mésopotámiából, siriai Maakából és Sóbából.
Miután Ammón fiai látták, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, elküldtek Hánún és Ammón fiai ezer talentum ezüstöt Aram-Naharaimba, Aram-Maakába és Cóbába, hogy harci szekereket és lovasokat fogadjanak fel.
7
Fogadának azért magoknak harminczkétezer szekeret, Maakának királyát is az ő népével együtt, a kik eljövének és tábort járának Medeba előtt. Az Ammon fiai is összegyűlének az ő városaikból és jövének az ütközetre.
Fölfogadtak tehát maguknak harminckétezer harci szekeret, és Maaká királyát is hadinépével együtt, akik eljöttek, és tábort ütöttek Médebá előtt. Ammón fiai is összegyűltek városaikból, és hadba vonultak.
8
A mit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot és a vitézek egész seregét.
Amint ezt meghallotta Dávid, elküldte Jóábot és a vitézek egész seregét.
9
És az Ammon fiai kimenvén, csatarendbe állának a város kapuja előtt; a mely királyok pedig [segítségre] jöttek vala, külön valának a mezőn.
Ammón fiai kivonultak, csatarendbe álltak a város kapuja előtt. A királyok pedig, akik segítségére jöttek, külön álltak fel a mezőn.
10
Látván pedig Joáb, hogy mind elől, mind hátul ellenség állana, kiválaszta az egész Izráel harczosai közül [egynéhányat], és a Siriabeliek ellen rendelé.
Látta Jóáb, hogy elöl is, hátul is ellenség áll. Ezért kiválasztotta egész Izráel harcosai közül a legvitézebbeket, és felsorakoztatta őket az arámok ellen.
11
A nép többi részét pedig testvérére, Abisaira bízá, és [ezek] az Ammon fiaival állának szembe.
A hadinép többi részét pedig testvérére, Abisajra bízta, és ezek az Ammón fiaival szemben álltak csatarendbe.
12
És monda: Ha a Siriabeliek rajtam erőt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erőt, én is megsegéllek.
Azt mondta: Ha az arámok erősebbek lennének nálam, légy segítségemre! Ha pedig az Ammón fiai nálad erősebbek lennének, én segítlek meg.
13
Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, a mi néki tetszik.
Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan népünkért és Istenünk városaiért. Az ÚR pedig cselekedje azt, ami neki tetszik.
14
Harczra indula azért Joáb és az ő hada a Siriabeliek ellen, a kik ő előtte megfutamodának.
Akkor Jóáb és hada rohamra indult az arámok ellen, és azok megfutamodtak előle.
15
Az Ammon fiai pedig mikor látták, hogy megfutamodának a Siriabeliek: ők is megfutamodának Abisai elől az ő testvére elől, és a városba menekülének; Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe.
Az Ammón fiai pedig, amikor látták, hogy futnak az arámok, ők is megfutamodtak az ő testvére, Abisaj elől, és a városba menekültek. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment.
16
Látván pedig a Siriabeliek, hogy az Izráel előtt megverettetének, követeket küldének és kihozatták a Siriabelieket, a kik a folyóvizen túl laknak vala, és Sófák, a Hadadézer seregeinek vezére volt az előljárójuk.
Amikor az arámok látták, hogy Izráel megverte őket, követeket küldtek, és segítségül hívták a folyamon túl lakó arámokat. Sófak, Hadadezer seregeinek vezére állt az élükön.
17
Mikor pedig hírül adák Dávidnak, összegyűjté az egész Izráelt, és a Jordán vizén átmenvén, hozzájok érkezék és csatarendbe állott ellenök. És mikor csatarendbe állott Dávid a Siriabeliek ellen, ők is megütközének ő vele.
Mikor pedig hírül adták ezt Dávidnak, ő összegyűjtötte egész Izráelt, és a Jordán vizén átkelve elment hozzájuk, és fölsorakozott ellenük. Amikor Dávid csatasorba állt az arámok ellen, azok megütköztek vele.
18
De a Siriabeliek megfutamodának Izráel elől, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annakfelette Sófákot, a sereg vezérét is megölé.
De az arámok megfutamodtak Izráel elől, és levágott Dávid az arámok közül hétezer harci szekerest és negyvenezer gyalogost. Sőt Sófakot, a sereg vezérét is megölte.
19
Mikor pedig látták a Hadadézer szolgái, hogy Izráel előtt legyőzetének: békét kötöttek Dáviddal és szolgálának néki, és nem akarák többször a Siriabeliek megsegélleni az Ammon fiait.
Mikor pedig Hadadezer szolgái látták, hogy Izráel legyőzte őket, békét kötöttek Dáviddal, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem akarták többször megsegíteni Ammón fiait.

Színjelzés

  • Károli Gáspár Fordítás
  • Revideált Károli Biblia (Veritas)
  • « 1. Krónikák 18. Fejezet
  • 1. Krónikák 20. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma

Kalauz

Június 18

Egyéves:

  • 1Kir 19:1-21
  • ApCsel 12:1-23
  • Zsolt 136:1-26
  • Péld 17:14-15

Kétéves:

  • I. év: 5Móz 4:1-24
  • II. év: Ézs 33
  • ApCsel 12:1-23
  • Zsolt 136:1-26
  • Péld 17:14-15

Példabeszéd

Ahová betér az istentelen, jön vele a megvetés is, és a szégyennel együtt jár a gyalázat.
Péld. 18:3