- 1
- És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
- Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
- 2
- Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő magok közül, és őt őrállójokká teszik:
- Embernek fia! Szólj néped fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha fegyvert bocsátok egy országra, és az ország népe választ maguk közül egy férfit, és őrállóvá teszi őt,
- 3
- És ő látja jőni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;
- az pedig amikor látja jönni a fegyvert az országra, megfújja a kürtöt, és meginti a népet,
- 4
- Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utóléri: az ő vére az ő fején lesz.
- akkor, ha valaki hallja a kürtszót, de nem hajlik az intésre, s azután eljön a fegyver, és utoléri, vére a saját fejére száll.
- 5
- Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére ő rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.
- Hallotta a kürtszót, de nem hajlott az intésre, tehát vére fejére száll. Mert ha hajlott volna az intésre, megmenthette volna a lelkét.
- 6
- Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az őrálló kezéből kérem elő.
- Ha pedig az őrálló látja jönni a fegyvert, de nem fújja meg a kürtöt, és a nép nem kap intést, akkor, ha eljön a fegyver, és utoléri közülük valakinek a lelkét, azt a saját bűne érte utol, de vérét az őrálló kezéből kérem számon.
- 7
- És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.
- Téged, embernek fia, őrállóul adtalak Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, intsd meg őket az én nevemben.
- 8
- Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
- Ha azt mondom a bűnösnek: „Te bűnös, halálnak halálával halsz meg”, és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a gonoszt az ő útjáról, az a gonosz a saját bűne miatt hal meg, de a vérét a te kezedből kérem számon.
- 9
- De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
- De ha megintetted a gonoszt az ő útja miatt, hogy térjen meg róla, de az nem tért meg útjáról, akkor ő meghal a saját gonoszsága miatt, de te megmentetted a lelkedet.
- 10
- Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?
- Te pedig, embernek fia, így szólj Izráel házához: Ezt mondjátok: „Bizony bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és elsorvadunk miattuk! Hogyan is élhetnénk túl ezt?”
- 11
- Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?
- Mondd meg nekik: Élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy nem gyönyörködöm a gonosz halálában, hanem abban, hogy a gonosz megtérjen az útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Miért halnátok meg, ó, Izráel háza?
- 12
- Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti őt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségéből, és az igaz nem élhet az [ő igazsága] által a napon, melyen vétkezendik.
- Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igazat nem menti meg igazsága azon a napon, amelyen vétkezik, és a gonosz sem esik el gonoszsága miatt azon a napon, amelyen megtér gonoszságából. Az igaz nem élhet az ő igazsága által azon a napon, amelyen vétkezik.
- 13
- Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és ő bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jő, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.
- Ha azt mondom az igaznak, hogy biztosan életben marad, de ő igazságában bizakodva gonoszságot cselekszik, akkor nem lesz emlékezete semmilyen igazságának, hanem meghal gonoszsága miatt, amelyet cselekedett.
- 14
- S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik;
- S ha azt mondom a gonosznak: „Biztosan meghalsz”, de ő megtér vétkéből, és a törvény szerint igazságot cselekszik;
- 15
- Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, [és] meg nem hal.
- ha visszaadja a gonosz a zálogot, megtéríti a rabolt dolgokat, az élet rendelkezései szerint jár, és nem cselekszik gonoszságot, biztosan életben marad, és nem hal meg.
- 16
- Semmi ő vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.
- Egyetlen vétke sem jön számításba, amellyel vétkezett. Törvény szerint és igazságot cselekedett, bizony élni fog!
- 17
- És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az ő útjok nem igazságos.
- Néped fiai azt mondják: Nem egyenes az ÚR útja! Holott az ő útjuk nem egyenes.
- 18
- Mikor az igaz elfordul az ő igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.
- Ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot cselekszik, meghal miatta.
- 19
- És mikor a hitetlen elfordul az ő hitetlenségétől és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt.
- És ha a gonosz elfordul gonoszságától, és törvény szerint igazságot cselekszik, élni fog ezáltal.
- 20
- És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az ő útja szerint ítélem meg, Izráel háza.
- Azt mondjátok: Nem egyenes az ÚR útja. Én mindegyikőtöket a maga útja szerint ítélem meg, Izráel háza.
- 21
- És lőn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálemből, mondván: Megvétetett a város!
- Fogságunk tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján egy menekült jött hozzám Jeruzsálemből, és azt mondta: Bevették a várost!
- 22
- És az Úrnak keze lőn én rajtam este a menekült eljötte előtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé.
- Az ÚR keze rajtam volt a menekült érkezése előtti este, és reggel megnyitotta számat, mielőtt az hozzám érkezett. Megnyílt a szám, és nem voltam többé néma.
- 23
- És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
- Akkor így szólt hozzám az ÚR szava:
- 24
- Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.
- Embernek fia! Azok, akik a romok között laknak Izráel földjén, azt mondják: „Ábrahám egymaga volt, amikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, akik örökségül kaptuk ezt a földet.”
- 25
- Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?
- Azért ezt mondd nekik: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Véreset esztek, szemeteket a bálványaitokra emelitek, és vért ontotok, és ti akarjátok örökségül az országot?
- 26
- Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az ő felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?
- Fegyveretekben bíztok, utálatosságot cselekedtek, mindegyikőtök tisztátalanná teszi a felebarátja feleségét, és ti akarjátok örökségül az országot?”
- 27
- Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezőnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erősségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.
- Ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Élek én, hogy akik a romok között vannak, fegyvertől hullanak el, és aki a nyílt mezőn, azt a vadállatoknak adom eledelül, és akik az erődökben és a barlangokban vannak, dögvész miatt halnak meg.
- 28
- És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erősségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.
- Pusztasággá és sivataggá teszem az országot, és megszűnik dölyfös ereje. Puszták lesznek Izráel hegyei, nem lesz, aki átmenjen rajtuk.
- 29
- És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.
- Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor a földet pusztasággá és sivataggá teszem mindenféle utálatosságukért, amelyeket cselekedtek.
- 30
- És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?
- Embernek fia! Rólad beszélgetnek néped fiai a falak mellett, a házak ajtajaiban, és az egyik így szól a másikhoz: Gyertek csak, hallgassátok: mi ez a beszéd, amely az ÚRtól jön?
- 31
- És eljőnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedő [énekként] veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.
- És eljönnek hozzád, ahogyan a nép szokott összejönni, és odaül eléd az én népem. Hallgatják beszédedet, de nem cselekszik, hanem mint szerelmes éneket veszik azt ajkukra, szívük pedig nyereség után jár.
- 32
- És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.
- Íme, te olyan vagy nekik, mint egy szerelmes énekes, akinek szép a hangja, és mint egy jó lantos: csak hallgatják beszédedet, de nem cselekszik azt.
- 33
- De ha beteljesednek, [mert] ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.
- De ha majd beteljesedik, mert íme, beteljesedik – megtudják, hogy próféta volt közöttük.”
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
December 7
Kétéves:
- I. év: 1Kir 17
- II. év: Hab 1
- 3Jn 1:1-14
- Zsolt 126:1-6
- Péld 29:12-14
Példabeszéd
Mert sok sebesültet ejtett már, és sokan vannak, akiket megölt.