- 1
- Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala.
- Az ÚR keze volt rajtam, és kivitt engem az ÚR a lélek által, és letett a völgy közepén, amely tele volt csontokkal.
- 2
- És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.
- Köröskörül vezetett mellettük, és íme, nagyon sok volt belőlük a völgy színén, és íme, nagyon ki voltak száradva.
- 3
- És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!
- Azt kérdezte tőlem: Embernek fia! Vajon megelevenednek-e ezek a csontok? Így feleltem: Ó, URam, Istenem, te tudod!
- 4
- És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!
- Azt mondta nekem: Prófétálj e csontok felől, és ezt mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok meg az ÚR beszédét!
- 5
- Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek.
- Így szól az én Uram, az ÚR ezeknek a csontoknak: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy megelevenedjetek.
- 6
- És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
- Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és bőrrel borítalak be titeket, azután lelket adok belétek, hogy megelevenedjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.
- 7
- És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez.
- Én pedig prófétáltam, ahogy a parancsot kaptam. És amikor prófétálni kezdtem, zúgás hangja támadt, és a csontok összeálltak, egyik csont a másik csonthoz.
- 8
- És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök.
- Íme, láttam, hogy inak lettek rajtuk, hús növekedett, és végül bőr borította be őket. De lélek még nem volt bennük.
- 9
- És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!
- Akkor azt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, embernek fia, és mondd a léleknek: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „A négy szél felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy megelevenedjenek!”
- 10
- És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.
- Ekkor prófétáltam, ahogyan parancsolta. A lélek pedig beléjük hatolt, megelevenedtek, és a lábukra álltak; igen-igen nagy sereg volt.
- 11
- És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!
- Azt mondta nekem: Embernek fia! Ezek a csontok Izráel egész háza. Íme, azt mondják: „Elszáradtak csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk lett!”
- 12
- Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére.
- Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, megnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek titeket Izráel földjére.
- 13
- És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem!
- Majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor megnyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem!
- 14
- És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.
- Lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és letelepítelek benneteket a földetekre, és megtudjátok, hogy én, az ÚR szóltam, és meg is cselekedtem” – ezt mondja az én Uram, az ÚR.
- 15
- És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
- Azután így szólt hozzám az ÚR szava:
- 16
- És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié.
- Te, embernek fia, végy egy fadarabot, és írd rá ezt: „Júdáé és társáé, Izráel fiaié”. Majd végy egy másik fát is, és írd rá ezt: „Józsefé, Efraim fája és társáé, Izráel egész házáé”.
- 17
- És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.
- Azután illeszd össze azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben!
- 18
- És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel?
- És ha azt mondják neked néped fiai: „Magyarázd meg nekünk, mit akarsz ezekkel!”,
- 19
- Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben.
- akkor ezt mondd nekik: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Íme, kezembe veszem József fáját, amely Efraimé, és társait, Izráel törzseit, és Júda fájához illesztem őket. Egy fává illesztem össze őket, hogy eggyé legyenek a kezemben.”
- 20
- És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára:
- Ha a szemük láttára kezedben lesznek ezek a fák, amelyekre írtál,
- 21
- Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre.
- így szólj hozzájuk: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Íme, elhozom Izráel fiait a népek közül, akik közé csak jutottak, összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre.
- 22
- És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.
- Egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlen király lesz mindnyájuk királya. Nem lesznek többé két nép, és nem válnak szét többé két királyságra.
- 23
- És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök.
- Többé nem teszik magukat tisztátalanná bálványaikkal, utálatosságaikkal és minden bűnükkel. Megszabadítom őket minden olyan lakóhelyüktől, amelyben vétkeztek, és megtisztítom őket. Népemmé lesznek, és én Istenük leszek.
- 24
- És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik.
- Szolgám, Dávid lesz király fölöttük, és egy pásztora lesz mindnyájuknak. Az én törvényeim szerint járnak, és rendelkezéseimet megőrzik és megcselekszik.
- 25
- És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké.
- Azon a földön laknak, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyen atyáitok is laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik mindörökké, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük örökre.
- 26
- És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.
- Békeszövetséget kötök velük, örökkévaló szövetség lesz ez. Elültetem és megsokasítom őket, és örökre közéjük helyezem szent helyemet.
- 27
- És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem.
- Közöttük lesz a hajlékom, és Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.
- 28
- És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.
- Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem Izráelt, amikor szent helyem közöttük lesz örökre.”
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
December 3
Kétéves:
- I. év: 1Kir 14:1-20
- II. év: Mik 7
- 1Jn 3:7-24
- Zsolt 122:1-9
- Péld 29:1
Példabeszéd
Mikor lefekszel, nem rettegsz, hanem lefekszel, és gyönyörűséges lesz az álmod.