Online Biblia

1

És mondá nékem: Embernek fia! a mi előtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, szólj az Izráel házának.

Azt mondta nekem: Embernek fia! Edd meg, ami előtted van! Edd meg ezt a tekercset, és menj, beszélj Izráel házához!

2

Felnyitám azért számat, és megéteté velem azt a türetet.

Erre kinyitottam a számat, és ő megetette velem azt a tekercset.

3

És mondá nékem: Embernek fia! hasadat tartsd jól és belső részeidet töltsd meg ezzel a türettel, a melyet adok néked. És megevém azt, és lőn az én számban, mint az édes méz.

Azt mondta nekem: Embernek fia! Elégítsd meg hasadat, és töltsd meg bensődet ezzel a tekerccsel, amelyet neked adok! Ekkor megettem azt, és olyan lett a számban, mint az édes méz.

4

És mondá nékem: Embernek fia! eredj, menj el az Izráel házához, és szólj az én szavaimmal nékik.

Azt mondta nekem: Embernek fia! Eredj, menj el Izráel házához, és mondd el nekik az én szavaimat!

5

Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te, hanem az Izráel házához.

Mert nem valami érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez küldelek, hanem Izráel házához.

6

Nem sok népekhez, a kik homályos ajkúak és nehéz nyelvűek, kiknek nem érthetnéd beszédöket; bizony, ha ő hozzájok küldöttelek volna, ők hallgatnának reád.

Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez, akiknek beszédét nem értenéd. Bizony ha őhozzájuk küldtelek volna, ők hallgatnának rád.

7

De az Izráel háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izráel háza kemény homlokú és megátalkodott szívű.

De Izráel háza nem akar rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni, mert Izráel egész háza keményfejű és megátalkodott szívű.

8

Ímé keménynyé tettem orczádat, a milyen az ő orczájok, és keménynyé homlokodat, a milyen az ő homlokuk.

Íme, olyan keménnyé teszem arcodat, amilyen az ő arcuk, és olyan keménnyé a homlokodat, amilyen az ő homlokuk.

9

Olyanná, mint a gyémánt, a mely keményebb a tűzkőnél, tettem a te homlokodat; ne félj tőlök, és meg ne rettenj tekintetöktől, mert pártos ház.

Olyanná teszem homlokodat, mint a gyémánt, amely a kovakőnél is keményebb. Ne félj tőlük, és ne rettenj meg tekintetüktől, mert pártütők háza az övék!

10

És mondá nékem: Embernek fia! minden beszédimet, a melyeket szólok néked, vedd szívedbe, és füleiddel halld meg.

Ezt mondta nekem: Embernek fia! Vedd szívedbe, hallgassa meg füled minden beszédemet, amelyet szólok neked!

11

És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten, vagy hallják vagy nem.

Eredj, menj el a foglyokhoz, néped fiaihoz, szólj hozzájuk, és ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR!” – vagy meghallják, vagy nem.

12

És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Áldott az Úrnak dicsősége az ő helyéről.

Ekkor fölemelt engem a lélek, és hátam mögött nagy dörgés hangját hallottam: Áldott az Úr dicsősége az ő helyén!

13

És amaz állatok szárnyainak zúgását, a melyek egymást érik vala, és mellettök a kerekek csikorgását, és nagy dörgés szavát.

Az élőlények szárnyainak zúgása, ahogyan egymáshoz értek, és mellettük a kerekek csikorgása volt az a nagy dörgő hang.

14

És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erős vala.

A lélek fölemelt, elragadott engem, és elmentem elkeseredve, haraggal a lelkemben, az Úr kemény keze pedig rámnehezedett.

15

És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, a kik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, ők [is] ott ülvén; és ott ülék hét nap némán ő közöttük.

Eljutottam Tél-Ábibba, a foglyokhoz, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Leültem ott, ahol ők laktak. Ott ültem közöttük némán hét napig.

16

És lőn hét nap mulva az Úr szava hozzám, mondván:

Hét nap múlva az Úr szava így szólt hozzám:

17

Embernek fia! őrállóul adtalak én téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben.

Embernek fia! Őrállóul adtalak Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, intsd meg őket az én nevemben.

18

Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.

Ha ezt mondom a hitetlennek: „Halálnak halálával halsz meg”, és te nem inted meg, és nem szólsz neki, hogy visszatérítsd a hitetlent gonosz útjáról, hogy éljen: akkor az a gonosztevő meghal ugyan saját vétke miatt, de a vérét a te kezedből kérem számon.

19

De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.

De ha te megintetted a hitetlent, és ő nem tér meg hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő saját vétke miatt hal meg, te pedig megmentetted a lelkedet.

20

És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni; ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, a melyeket cselekedett; de vérét a te kezedből kívánom meg.

És ha elfordul az igaz az igazságától, és álnokságot cselekszik, csapdát állítok eléje, és meg fog halni. Ha nem intetted meg őt, saját vétke miatt hal meg, és nem lesz emléke igaz cselekedeteinek, de vérét a te kezedből kérem számon.

21

Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.

Ha pedig megintetted azt az igazat, hogy ne vétkezzék az igaz, és ő nem vétkezik többé, akkor élvén él, mert engedett az intésnek, és te is megmentetted a lelkedet.

22

És lőn ott az Úrnak keze rajtam, és monda nékem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled.

Rajtam volt ott az Úr keze, és azt mondta nekem: Kelj föl, menj ki a völgybe, és ott beszélek veled.

23

Fölkelék azért és kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az Úrnak dicsősége, hasonlatos ahhoz a dicsőséghez, a melyet a Kébár folyó mellett láttam, és orczámra esém.

Fölkeltem azért, kimentem a völgybe, és íme, ott állt az Úr dicsősége. Hasonló volt ahhoz a dicsőséghez, amelyet a Kebár-folyó mellett láttam, és arcra borultam.

24

És jöve belém a lélek, és állata engem lábaimra, és szóla hozzám és monda nékem: Menj be és zárd be magadat a te házadban.

Akkor lélek áradt belém, a lábamra állított, és így szólt hozzám: Menj, és zárkózz be a házadba!

25

És te, oh embernek fia, ímé köteleket vetnek reád és azokkal megkötöznek téged, és ki nem mehetsz közikbe;

Embernek fia, íme, köteleket vetnek rád, megkötöznek velük, és nem mehetsz ki közéjük.

26

Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttök feddőző férfiú, mert ők pártos ház.

Nyelvedet pedig az ínyedhez ragasztom, és néma leszel, hogy ne légy őket feddő férfi, mert pártütők háza az övék.

27

Mikor pedig szólok veled, megnyitom a te szádat, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten; a ki hallja, hallja, a ki nem akarja, nem hallja, mert ők pártos ház.

Amikor pedig majd szólok hozzád, és megnyitom a szádat, ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Aki meghallja, az hallja, aki nem akarja, az nem hallja, mert pártütők háza az övék.”

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

Az őrálló feladata