Online Biblia

1

És Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és harminczkét király volt ő vele és [nagyon sok] ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni [kezdte] azt.

És Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész seregét. Harminckét király volt vele nagyon sok lóval és harci szekérrel. Fölment, körülzárta Samáriát és ostromolni kezdte.

2

És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba;

Követeket küldött Ahábhoz, Izráel királyához a városba,

3

És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.

és azt üzente neki: Így szól Benhadad: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyéimek!

4

És felele az Izráel királya, és monda: A mint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, a melyeket bírok.

Izráel királya így felelt: Ahogy mondod, uram, király, tied vagyok, és tied mindenem.

5

Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem;

Amikor a követek újból visszatértek, azt mondták: Így szól Benhadad: Már hozzád küldöttem, és üzentem, hogy ezüstödet és aranyadat, feleségeidet és fiaidat add nekem.

6

Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, a mi csak kedves előtted, és elhozzák.

Ezért holnap ilyenkor elküldöm hozzád a szolgáimat, és fölkutatják palotádat és szolgáid házait, és mindazt, ami csak kedves neked, magukhoz veszik és elhozzák.

7

Akkor egybehívá az Izráel királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemű gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle.

Akkor összehívta Izráel királya az ország véneit, és azt mondta: Értsétek és lássátok meg, hogy milyen gonosz szándékkal van ez, pedig mikor elküldött hozzám a feleségeimért és fiaimért, ezüstömért és aranyamért, nem tagadtam meg tőle.

8

És mondának néki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az ő akaratját be ne teljesítsd.

A vének mindnyájan és az egész nép azt mondta neki: Ne engedj neki, és ne teljesítsd az akaratát!

9

És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, a melyek felől először izentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ.

Erre ő azt mondta Benhadad követeinek: Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazt, ami felől először üzentél szolgádnak, megteszem, de ezt a másik dolgot nem tehetem meg. Így hát elmentek a követek, és megvitték a választ.

10

Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!

Akkor Benhadad ezt az üzenetet küldte neki: Úgy bánjanak velem az istenek, és úgy segítsenek, hogy Samáriának porából még csak egy-egy marokkal sem fog jutni az utánam jövő hadaknak!

11

És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg [néki]: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!

Izráel királya így felelt: Mondjátok meg neki, hogy ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mintha már lecsatolta volna!

12

Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ő szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt.

Amint ezt a választ meghallotta Benhadad, amikor ivott a királyokkal a sátrakban, azt mondta a szolgáinak: Készüljetek a város ellen! Erre felkészültek.

13

És ímé egy próféta méne Akhábhoz, az Izráel királyához, a ki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-é mindezt a nagy sokaságot: ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr!

És íme, egy próféta lépett Aháb, Izráel királya elé, és így szólt: Azt mondja az ÚR: Látod-e mindezt a nagy sokaságot? Íme, a mai napon a kezedbe adom azt, hogy megtudd, hogy én vagyok az ÚR!

14

Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda [Akháb:] Ki kezdje meg a harczot? És felele: Te!

Aháb azt kérdezte: Kik által? Ő így felelt: Azt mondja az ÚR: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor ezt mondta Aháb: Ki kezdje meg a harcot? Ő így felelt: Te!

15

Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, a kik kétszázharminczketten voltak; ezekután megszámlálá mind az Izráel fiainak is minden népét, hétezer embert.

Megszámlálta azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak. Ezután megszámlálta az egész hadinépet is: az összes izráeli hétezer ember volt.

16

És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ő és a harminczkét király, a ki segítségére jött vele.

És délben elindultak. Benhadad pedig ott ivott a királyokkal a sátrakban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki a segítségére jött.

17

És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából!

Legelőször a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki. Benhadad pedig embereket küldött oda, akik jelentették neki: Valami férfiak vonultak ki Samáriából!

18

És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen.

Erre azt mondta: Akár békés szándékkal jöttek, akár harcolni, élve fogjátok el őket!

19

De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, a mely őket követte:

Kivonultak tehát a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte.

20

Mindenik vágni kezdte azt, a ki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Siria királya [is] lovon a lovagokkal együtt.

Mindenki levágta az ellenfelét, aki eléje került, és megfutamodott Arám, Izráel pedig üldözőbe vette őket. Maga Benhadad, Arám királya is megfutamodott lóháton a lovasokkal együtt.

21

És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy csapással.

Azután kivonult Izráel királya, és vágta a lovasokat és a harci szekereket, és nagy csapást mért Arámra.

22

És méne az Izráel királyához [egy] próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő mulva [ismét] feljő Siria királya ellened.

Akkor odament Izráel királyához egy próféta, és ezt mondta neki: Menj el, erősítsd meg magad, gondold meg és lásd meg, mit kell cselekedned, mert egy év múlva ismét ellened vonul Arám királya.

23

A siriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket; de vívjunk csak meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket?

Arám királyának pedig ezt mondták szolgái: A hegyek istenei az ő isteneik, azért győztek le minket. De vívjunk csak meg velük a síkságon, és meglátod, hogy legyőzzük őket!

24

És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről; és állíts hadnagyokat helyettök,

Tedd ezt: távolítsd el az összes királyt, és állíts helytartókat a helyükre.

25

És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, a melyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? És engede az ő szavoknak, és akképen cselekedék.

Szervezz magadnak olyan sereget, mint amilyen az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, amilyenek azok voltak. Vívjunk meg velük a síkságon, és meglátod, hogy legyőzzük őket! Ekkor engedett a szavuknak, és úgy cselekedett.

26

Mikor azért az esztendő elmult, rendbeszedte Benhadád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen.

Amikor azért elmúlt az egy év, Benhadad számba vette az arámokat, és feljött Áfékba, hogy Izráel ellen harcoljon.

27

De az Izráel fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok [voltak,] mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a Siriabeliek ellepték a földet.

Izráel fiait pedig összeszámlálták, ellátták élelemmel, és elindultak az arámok ellen. Amikor táborba szálltak Izráel fiai, olyanok voltak azokhoz képest, mint két kis kecskenyájacska, az arámok viszont ellepték a földet.

28

Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.

Akkor odajött Istennek egy embere, és azt mondta Izráel királyának: Azt mondja az ÚR: Azért, mert az arámok azt mondták, hogy csak a hegyek Istene az ÚR, de a völgyeknek nem Istene, mindezt a nagy sokaságot a kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az ÚR.

29

És ott táboroztak egészen velök szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izráel fiai levágtak a Siriabeliek közül egy nap százezer gyalogost.

Így ott táboroztak egészen velük szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és Izráel fiai levágtak egy nap százezer arám gyalogost.

30

És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára.

A többiek elmenekültek Áfék városába. De a várfalak rászakadtak a megmaradt huszonkétezer emberre, és Benhadad is elfutott, és ott bujkált a városban szobáról szobára.

31

És mondának néki az ő szolgái: Ímé hallottuk, hogy az Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel királyához, talán életben hagyja a te lelkedet.

A szolgái ezt mondták neki: Íme, hallottuk, hogy Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákruhába, hadd vessünk kötelet a nyakunkba, és menjünk ki Izráel királya elé, talán életben hagyja lelkedet.

32

És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakokba, és elmenének az Izráel királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia ő!

És zsákruhákba öltöztek, kötelet vetettek a nyakukba, elmentek Izráel királyához, és azt mondták: Szolgád, Benhadad, azt mondja: Kérlek, hagyd életben a lelkemet! Ő megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő!

33

És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád [él]. És monda: Menjetek, és hozzátok ide őt. Kijöve azért ő hozzá Benhadád, és felülteté őt az ő szekerébe,

Az emberek jó jelnek vették ezt, és gyorsan megragadták a szót, és azt mondták: Testvéred, Benhadad él! Ő azt mondta: Menjetek, és hozzátok ide. Ekkor Benhadad kijött hozzá, és fölállította őt a harci szekerébe,

34

És monda néki: A városokat, a melyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utczákat Damaskusban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá őt.

és azt mondta neki: Visszaadom a városokat, amelyeket apám elvett apádtól, és csinálj magadnak utcákat Damaszkuszban, amilyeneket apám csinált Samáriában. Ezzel a szövetséggel bocsátalak el téged. Így szövetséget kötött vele, és elbocsátotta.

35

Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará őt megverni.

Egy férfi pedig a prófétafiak közül azt mondta társának az ÚR beszéde szerint: Üss meg engem, kérlek. De az nem akarta őt megütni.

36

Akkor monda néki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: ímé mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És a mikor elment ő tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé.

Akkor ezt mondta neki: Azért, mert nem engedtél az ÚR szavának, íme, mihelyt elmész tőlem, megöl egy oroszlán. És amikor elment tőle, rátalált egy oroszlán, és megölte.

37

Talála azután más férfiat, a kinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette.

Találkozott azután egy másik férfival, akinek ezt mondta: Kérlek, üss meg engem. Az úgy megütötte, hogy megsebesült.

38

És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén.

Akkor elment a próféta, majd az útfélen a király elé állt, de elváltoztatta magát úgy, hogy bekötötte a szemét.

39

Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és ímé egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz.

Amikor pedig arra ment a király, így kiáltott a királynak: Szolgád részt vett a harcban, és íme, valaki odafordult hozzám, odahozott egy embert, és azt mondta: „Őrizd ezt az embert! De ha el fog szökni, meg kell halnod érette, vagy egy talentum ezüstöt fizetsz.”

40

És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az [az ember] már nem volt. És monda néki az Izráel királya: Az a te ítéleted; magad akartad.

És amíg szolgádnak itt és amott dolga volt, az a fogoly elszökött. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél.

41

És mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izráel királya, hogy a próféták közül való.

Akkor ő gyorsan levette a kötést a szeméről, és Izráel királya felismerte őt, hogy a próféták közül való.

42

És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, a kit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.

A próféta azt mondta neki: Ezt mondja az ÚR: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én halálra szántam, életéért életeddel, népéért a népeddel felelsz!

43

És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.

Akkor Izráel királya szomorú szívvel és rosszkedvűen hazament, és megérkezett Samáriába.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

08. Istenismeret nehéz időben
Átadott élet
Az Úr, a hegyeknek és a völgyeknek Istene
Kinek jó az engedetlenség?