- 1
- Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az ő házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül.
- Azután Salamon sógorságot szerzett a fáraóval, az egyiptomi királlyal. Elvette a fáraó leányát, és Dávid városába hozta, míg be nem fejezte a maga palotájának és az ÚR házának, valamint Jeruzsálem körül a kőfalaknak az építését.
- 2
- De a nép áldozik vala a magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig.
- A nép akkor még a magas helyeken áldozott, mert addig még nem építettek házat az ÚR nevének.
- 3
- Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.
- Salamon szerette az URat, és apja, Dávid parancsai szerint járt, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.
- 4
- És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot:
- Amikor a király Gibeónba ment, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon egyszer azon az oltáron égőáldozatul ezer állatot áldozott,
- 5
- Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit [akarsz,] hogy adjak néked.
- azon az éjszakán Gibeónban Salamonnak megjelent az ÚR álmában, és azt mondta Isten: Kérj, amit akarsz, és megadom neked!
- 6
- És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen [ő is] járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az ő királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik.
- Salamon erre azt felelte: Szolgáddal, az én apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, ahogy ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel járt előtted. Ezt a nagy irgalmasságot megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki az ő trónján ül ma is.
- 7
- És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
- És most, ó, én URam, Istenem, királlyá tetted szolgádat apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, és nem tudom, hogyan kell forgolódni.
- 8
- És a te szolgád a te néped között van, a melyet te [magadnak] választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt.
- És szolgád a te néped között van, amelyet te választottál magadnak. Nagy nép ez, amely meg sem számlálható, föl sem jegyezhető a sokasága miatt.
- 9
- Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
- Adj azért szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja igazgatni népedet, és választást tudjon tenni a jó és a gonosz között. Mert ki tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?
- 10
- És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.
- Tetszett ez a beszéd az ÚRnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.
- 11
- Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre:
- Ezért azt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem gazdagságot, sem pedig nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél az ítélettételre:
- 12
- Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.
- íme, beszéded szerint cselekszem. Íme, bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló nem volt előtted, és nem támad utánad sem olyan, mint te.
- 13
- Sőt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.
- Sőt még amit nem kértél, azt is megadom neked: gazdagságot és dicsőséget. A királyok között nem lesz hozzád hasonló senki egész életed folyamán.
- 14
- És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.
- Ha az én utaimon jársz, ahogy apád, Dávid, és megőrzöd végzéseimet és parancsolataimat, akkor meghosszabbítom életed idejét.
- 15
- És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égőáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.
- Amikor felébredt Salamon, íme, álom volt. És visszament Jeruzsálembe, az ÚR szövetségládája elé állt, és égőáldozatokat mutatott be, hálaáldozatokat készített, és nagy lakomát szerzett minden szolgájának.
- 16
- Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte.
- Abban az időben a királyhoz jött két parázna asszony, és megálltak előtte.
- 17
- És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban.
- Azt mondta az egyik asszony: Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem nála abban a házban.
- 18
- És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.
- Szülésem után harmadnap ez az asszony is szült. Együtt voltunk, senki idegen nem volt velünk a házban, csak mi ketten voltunk ott.
- 19
- És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.
- Ennek az asszonynak azonban éjszaka meghalt a fia, mert ráfeküdt.
- 20
- És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette.
- Éjfélkor fölkelt, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fektette, az ő halott fiát pedig énmellém.
- 21
- Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem.
- Mikor pedig hajnalban fölkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, íme, halott volt! De reggel jól megnézegettem, és láttam, hogy az nem az én fiam, akit én szültem.
- 22
- Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király előtt.
- A másik asszony pedig azt mondta: Nem úgy van, az én fiam az, aki él, és a te fiad az, aki meghalt. Amaz viszont ezt mondta: Nem igaz, hanem a te fiad halt meg, és az én fiam él! Így perlekedtek a király előtt.
- 23
- Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.
- Akkor azt mondta a király: Ez azt mondja: „Ez az én fiam, aki él, és a te fiad az, aki meghalt.” Ő meg azt mondja: „Nem igaz: a te fiad halt meg, és az én fiam él.”
- 24
- És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,
- Azért ezt mondta a király: Hozzatok nekem egy kardot! Amikor odahozták a kardot a király elé,
- 25
- Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.
- így szólt a király: Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok az egyik részt az egyiknek, a másikat pedig a másiknak.
- 26
- Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté.
- Ekkor azt mondta a királynak az élő gyermek anyja, mivel megindult a szíve a gyermekén: Kérlek, uram, adjátok neki az élő gyermeket, csak meg ne öljétek. A másik azonban ezt mondta: Se az enyém, se a tied ne legyen. Vágjátok ketté!
- 27
- Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, [mert] az az ő anyja.
- Erre megszólalt a király, és ezt mondta: Adjátok az előbbinek az élő gyermeket és ne öljétek meg, mert ő az anyja.
- 28
- És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében az ítélettételre.
- Amikor egész Izráel hallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, félték a királyt, mert látták, hogy Isten bölcsessége van a szívében az ítélettételre.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Október 15
Kétéves:
- I. év: 1Sám 29
- II. év: Dán 2:24-49
- 2Thessz 3:1-18
- Zsolt 85:1-13
- Péld 25:16
Példabeszéd
Utálatos az ÚR előtt az istentelen útja, de szereti azt, aki követi az igazságot.