Online Biblia

1

Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az ő házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül.

Azután Salamon sógorságot szerzett a fáraóval, az egyiptomi királlyal. Elvette a fáraó leányát, és Dávid városába hozta, míg be nem fejezte a maga palotájának és az ÚR házának, valamint Jeruzsálem körül a kőfalaknak az építését.

2

De a nép áldozik vala a magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig.

A nép akkor még a magas helyeken áldozott, mert addig még nem építettek házat az ÚR nevének.

3

Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.

Salamon szerette az URat, és apja, Dávid parancsai szerint járt, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.

4

És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot:

Amikor a király Gibeónba ment, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon egyszer azon az oltáron égőáldozatul ezer állatot áldozott,

5

Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit [akarsz,] hogy adjak néked.

azon az éjszakán Gibeónban Salamonnak megjelent az ÚR álmában, és azt mondta Isten: Kérj, amit akarsz, és megadom neked!

6

És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen [ő is] járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az ő királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik.

Salamon erre azt felelte: Szolgáddal, az én apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, ahogy ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel járt előtted. Ezt a nagy irgalmasságot megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki az ő trónján ül ma is.

7

És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.

És most, ó, én URam, Istenem, királlyá tetted szolgádat apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, és nem tudom, hogyan kell forgolódni.

8

És a te szolgád a te néped között van, a melyet te [magadnak] választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt.

És szolgád a te néped között van, amelyet te választottál magadnak. Nagy nép ez, amely meg sem számlálható, föl sem jegyezhető a sokasága miatt.

9

Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?

Adj azért szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja igazgatni népedet, és választást tudjon tenni a jó és a gonosz között. Mert ki tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?

10

És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.

Tetszett ez a beszéd az ÚRnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.

11

Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre:

Ezért azt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem gazdagságot, sem pedig nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél az ítélettételre:

12

Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.

íme, beszéded szerint cselekszem. Íme, bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló nem volt előtted, és nem támad utánad sem olyan, mint te.

13

Sőt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.

Sőt még amit nem kértél, azt is megadom neked: gazdagságot és dicsőséget. A királyok között nem lesz hozzád hasonló senki egész életed folyamán.

14

És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.

Ha az én utaimon jársz, ahogy apád, Dávid, és megőrzöd végzéseimet és parancsolataimat, akkor meghosszabbítom életed idejét.

15

És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égőáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.

Amikor felébredt Salamon, íme, álom volt. És visszament Jeruzsálembe, az ÚR szövetségládája elé állt, és égőáldozatokat mutatott be, hálaáldozatokat készített, és nagy lakomát szerzett minden szolgájának.

16

Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte.

Abban az időben a királyhoz jött két parázna asszony, és megálltak előtte.

17

És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban.

Azt mondta az egyik asszony: Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem nála abban a házban.

18

És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.

Szülésem után harmadnap ez az asszony is szült. Együtt voltunk, senki idegen nem volt velünk a házban, csak mi ketten voltunk ott.

19

És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.

Ennek az asszonynak azonban éjszaka meghalt a fia, mert ráfeküdt.

20

És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette.

Éjfélkor fölkelt, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fektette, az ő halott fiát pedig énmellém.

21

Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem.

Mikor pedig hajnalban fölkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, íme, halott volt! De reggel jól megnézegettem, és láttam, hogy az nem az én fiam, akit én szültem.

22

Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király előtt.

A másik asszony pedig azt mondta: Nem úgy van, az én fiam az, aki él, és a te fiad az, aki meghalt. Amaz viszont ezt mondta: Nem igaz, hanem a te fiad halt meg, és az én fiam él! Így perlekedtek a király előtt.

23

Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.

Akkor azt mondta a király: Ez azt mondja: „Ez az én fiam, aki él, és a te fiad az, aki meghalt.” Ő meg azt mondja: „Nem igaz: a te fiad halt meg, és az én fiam él.”

24

És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,

Azért ezt mondta a király: Hozzatok nekem egy kardot! Amikor odahozták a kardot a király elé,

25

Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.

így szólt a király: Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok az egyik részt az egyiknek, a másikat pedig a másiknak.

26

Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté.

Ekkor azt mondta a királynak az élő gyermek anyja, mivel megindult a szíve a gyermekén: Kérlek, uram, adjátok neki az élő gyermeket, csak meg ne öljétek. A másik azonban ezt mondta: Se az enyém, se a tied ne legyen. Vágjátok ketté!

27

Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, [mert] az az ő anyja.

Erre megszólalt a király, és ezt mondta: Adjátok az előbbinek az élő gyermeket és ne öljétek meg, mert ő az anyja.

28

És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében az ítélettételre.

Amikor egész Izráel hallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, félték a királyt, mert látták, hogy Isten bölcsessége van a szívében az ítélettételre.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

1Királyok 3
A hamis ítélkezés teológiája!
Egy fiatalember legfõbb vágya