- 1
- És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
- Akkor, íme, Isten embere jött az ÚR parancsára Júdából Bételbe, és Jeroboám ott állt az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
- 2
- És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,
- Így kiáltott az oltár ellen az ÚR szava szerint: Oltár, oltár! Ezt mondja az ÚR: Íme, egy fiú születik Dávid házából, akinek Jósiás lesz a neve. Ő majd föláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat égetnek meg rajtad.
- 3
- És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen [ezt]: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
- Ugyanazon a napon még csodát is tett, és ezt mondta: Ez lesz a jele, hogy az ÚR mondta ezt: Íme, az oltár meghasad, és kiömlik a hamu, amely rajta van.
- 4
- És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada az ő keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.
- Amikor meghallotta a király Isten emberének beszédét, amellyel a bételi oltár ellen szólt, Jeroboám kinyújtotta a kezét az oltár mellől, és azt monda: Fogjátok meg! De elszáradt a keze, amelyet kinyújtott ellene, és nem tudta visszahúzni.
- 5
- És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.
- Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról a jel szerint, amelyet Isten embere adott az ÚR beszéde által.
- 6
- És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt.
- Ekkor a király azt mondta Isten emberének: Könyörögj az ÚRhoz, a te Istenedhez, és imádkozz értem, hogy ismét be tudjam hajlítani a kezem. Amikor Isten embere könyörgött az ÚRhoz, a király be tudta hajlítani a kezét, és olyan lett, mint azelőtt.
- 7
- És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.
- Azt mondta a király Isten emberének: Jöjj haza velem, és egyél velem! Meg akarlak ajándékozni.
- 8
- És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;
- Isten embere azonban ezt mondta a királynak: Ha házad felét nekem adnád is, nem mennék el veled, és nem ennék kenyeret, és vizet sem innék ezen a helyen.
- 9
- Mert azt parancsolta az Úr nékem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél [ott] kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz.
- Mert azt parancsolta nekem az ÚR az ő beszéde által: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál! Ne is azon az úton térj vissza, amelyen elmész!
- 10
- És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.
- Ezért más úton ment el, nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett.
- 11
- És lakozék Béthelben egy vén próféta, a kihez eljövén az ő fia, elbeszélé az ő atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket szólott vala a királynak; és elbeszélék azokat az ő atyjoknak.
- Bételben lakott egy vén próféta, akihez eljöttek a fiai, és elbeszélték apjuknak mindazt a dolgot, amelyet aznap Isten embere cselekedett Bételben, és azokat a szavakat, amelyeket a királynak mondott. Elbeszélték azokat az apjuknak.
- 12
- Akkor monda nékik az ő atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az ő fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.
- Ekkor azt mondta nekik az apjuk: Melyik úton ment el? Fiai megmutatták azt az utat, amelyen elment Isten embere, aki Júdából jött.
- 13
- És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá,
- Akkor azt mondta fiainak: Nyergeljétek föl nekem a szamarat! Amikor fölnyergelték, fölült rá,
- 14
- És elméne az Isten embere után, és megtalálá őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.
- és elment Isten embere után. Megtalálta őt egy tölgyfa alatt ülve, és azt mondta neki: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jött? Ő így felelt: Én vagyok.
- 15
- Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.
- Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél kenyeret!
- 16
- De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;
- De ő így felelt: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek hozzád. Nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled ezen a helyen,
- 17
- Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz.
- mert az ÚR szava megparancsolta nekem: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamész.
- 18
- És felele az néki: Én is olyan próféta [vagyok,] mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.
- Ő így felelt neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nekem angyal szólt az ÚR beszédével, és azt mondta: Hozd vissza őt magaddal a házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. Így hazudott neki.
- 19
- Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék.
- Akkor visszatért vele, és az kenyeret evett az ő házában, és vizet ivott.
- 20
- Mikor pedig az asztalnál ülének: lőn az Úr beszéde a prófétához, a ki őt visszahozta vala,
- Még az asztalnál ültek, mikor az ÚR igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt,
- 21
- És kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt;
- és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Azt mondja az ÚR, hogy mivel engedetlen voltál az ÚR szájának, és nem tartottad meg a parancsolatot, amelyet az ÚR, a te Istened parancsolt neked,
- 22
- Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felől azt mondotta vala néked: Ne egyél [ott] kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.
- hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, amely felől azt mondta neked, hogy ne egyél ott kenyeret, és vizet se igyál: nem temetik testedet a te atyáid sírjába.
- 23
- És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, a kit visszahozott vala.
- Miután befejezte az evést és ivást, megnyergelték a szamarat annak a prófétának, akit visszahozott.
- 24
- És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, a mely megölé őt; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala.
- Elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte őt. Teste pedig az úton hevert, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állt.
- 25
- És ímé az arra menő emberek láták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, a melyben a vén próféta lakott.
- És íme, az arra menő emberek látták az úton heverő testet és az oroszlánt a holttest mellett állni. Továbbmentek, és elbeszélték a városban, amelyben a vén próféta lakott.
- 26
- A mit mikor meghallott a próféta, a ki visszahozta vala őt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki.
- Amikor meghallotta ezt az a próféta, aki visszahozta őt az útról, azt mondta: Íme, az Isten embere, aki engedetlen volt az ÚR szavának. Ezért adta őt az ÚR az oroszlánnak, és az széttépte és megölte őt az ÚR beszéde szerint, amelyet megmondott neki.
- 27
- És szóla az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.
- Majd ezt mondta fiainak: Nyergeljétek föl nekem a szamarat. Erre fölnyergelték.
- 28
- És ő elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.
- Ő pedig elment, és megtalálta a holttestet az útfélre vetve és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holttestből, és a szamarat sem tépte szét.
- 29
- És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy [ott] sirassa és eltemesse őt.
- Fölvette a próféta Isten emberének a holttestét, föltette a szamárra, visszahozta azt, és bement vele a városba a vén próféta, hogy ott megsirassa és eltemesse.
- 30
- És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták őt: Ah szerelmes atyámfia!
- A maga sírboltjába temette a halottat, és így siratták: Jaj, szerelmes atyámfia!
- 31
- És miután eltemette őt, szóla az ő fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé;
- Miután eltemette őt, így szólt fiaihoz: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, amelybe Isten emberét temettük, csontjaimat tegyétek az ő csontjai mellé.
- 32
- Mert beteljesedik az, a mit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, a melyek Samaria városaiban vannak.
- Mert beteljesedik az, amit az ÚR szavával kiáltott az oltár ellen, amely Bételben van, és a magaslatok templomai ellen, amelyek Samária városaiban vannak.
- 33
- De még e történet után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és a ki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.
- De ezek után az események után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendelt a nép közül a magaslatokra. Bárkit, aki ezt akarta, fölszentelt, hogy a magaslatok papja legyen.
- 34
- És ez a dolog lett az [oka] a Jeroboám háza vétkének, és a föld színéről való kiirtatásának és megsemmisíttetésének.
- Ez a dolog lett Jeroboám házának vétke, emiatt irtották ki a föld színéről, és emiatt semmisült meg.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Október 10
Kétéves:
- I. év: 1Sám 24
- II. év: Ez 46
- 1Thessz 2:10-3:13
- Zsolt 80:1-19
- Péld 25:1-5
Példabeszéd
A bölcsekben tudomány rejlik, a bolondok szája pedig gyors romlást okoz.