- 1
- És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.
- A gileádi Tisbéből való Illés azt mondta Ahábnak: Él az ÚR, Izráel Istene, akinek szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.
- 2
- És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
- Ezután így szólt hozzá az ÚR szava:
- 3
- Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé [folyik.]
- Menj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, amely a Jordánba folyik.
- 4
- És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.
- A patakból fogsz inni, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak ott téged.
- 5
- Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé [folyik.]
- Elment azért, és az ÚR beszéde szerint cselekedett. Elment, és leült a Kerít-patak mellett, amely a Jordánba folyik.
- 6
- És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.
- A hollók hoztak neki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.
- 7
- És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre.
- Néhány nap múlva kiszáradt a patak, mert nem esett eső a földre.
- 8
- És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
- Ekkor így szólt hozzá az ÚR szava:
- 9
- Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
- Kelj föl, menj el Sareptába, amely Szidónhoz tartozik, és maradj ott! Íme, megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
- 10
- És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
- Erre fölkelt, elment Sareptába. Amikor a város kapujához érkezett, íme, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Megszólította őt, és ezt mondta: Kérlek, hozz nekem egy edényben egy kis vizet, hogy igyam!
- 11
- De mikor az elment, hogy [vizet] hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
- Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és azt mondta neki: Kérlek, hozz egy falat kenyeret is a kezedben.
- 12
- Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi [sült] kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
- De az asszony így felelt: Él az ÚR, a te Istened, hogy nincs kenyerem, csak egy marék lisztecském van a vékában, egy kevés olajam a korsóban, és most éppen egy pár darab fát szedegetek, hogy hazamenjek, és elkészítsem azt magamnak és a fiamnak, hogy megegyük. Ha azt megettük, meghalunk.
- 13
- Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
- Illés ezt mondta neki: Ne félj, menj el, és tégy úgy, amint mondtad. De előbb nekem süss abból egy kis lepényt, és hozd ide, magadnak és a fiadnak pedig csak azután süss.
- 14
- Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.
- Mert azt mondja az ÚR, Izráel Istene, hogy sem a lisztesvéka nem ürül ki, sem a korsóból nem fogy el az olaj addig, amíg az ÚR esőt nem ad a föld színére.
- 15
- És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
- Az asszony elment, és Illés beszéde szerint cselekedett. És evett ő is, az asszony és a háznépe is naponként.
- 16
- A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
- A lisztesvéka nem ürült ki, sem az olaj nem fogyott el a korsóból az ÚR ígérete szerint, amelyet megmondott Illés által.
- 17
- És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
- Történt ezek után, hogy megbetegedett a ház gazdaasszonyának a fia, és az ő betegsége olyan súlyos volt, hogy már a lélegzése is elállt.
- 18
- Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
- Azt mondta ezért Illésnek: Mit vétettem ellened, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttasd álnokságomat, és megöljed a fiamat?
- 19
- És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
- Ő így válaszolt: Add ide a fiadat. És elvette az asszony öléből, fölvitte a felső szobába, amelyben ő lakott, és az ágyára fektette.
- 20
- Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
- Akkor így kiáltott az ÚRhoz: Én URam, Istenem, bajt hozol még erre az özvegyre is, akinél lakom, és megölöd a fiát?
- 21
- És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
- És ráborult háromszor a gyermekre, és így kiáltott az ÚRhoz: Én URam, Istenem, add, hogy visszatérjen e gyermekbe a lelke!
- 22
- És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
- Az ÚR meghallgatta Illés szavát, visszatért a gyermekbe a lélek, és föléledt.
- 23
- És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
- Akkor Illés fölvette a gyermeket, levitte a fenti szobából a házba, átadta az anyjának, és azt mondta Illés: Lásd, él a fiad!
- 24
- És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.
- Erre az asszony azt mondta Illésnek: Most már tudom, hogy Isten embere vagy, és hogy az ÚR beszéde a te ajkadon igazság.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 18
Kétéves:
- I. év: 5Móz 4:1-24
- II. év: Ézs 33
- ApCsel 12:1-23
- Zsolt 136:1-26
- Péld 17:14-15
Példabeszéd
Az önfejű ember a maga kívánsága után jár, és indulatossá válik minden bölcs dologgal szemben.