Online Biblia

1

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

After this opened Job his mouth, and cursed his day.

2

És szóla Jób, és monda:

And Job spake, and said,

3

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Let the day perish wherein I was born, and the night in which it was said, There is a man child conceived.

4

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Let that day be darkness; let not God regard it from above, neither let the light shine upon it.

5

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Let darkness and the shadow of death stain it; let a cloud dwell upon it; let the blackness of the day terrify it.

6

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

As for that night, let darkness seize upon it; let it not be joined unto the days of the year, let it not come into the number of the months.

7

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Lo, let that night be solitary, let no joyful voice come therein.

8

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Let them curse it that curse the day, who are ready to raise up their mourning.

9

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Let the stars of the twilight thereof be dark; let it look for light, but have none; neither let it see the dawning of the day:

10

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

Because it shut not up the doors of my mother's womb, nor hid sorrow from mine eyes.

11

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Why died I not from the womb? why did I not give up the ghost when I came out of the belly?

12

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Why did the knees prevent me? or why the breasts that I should suck?

13

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

For now should I have lain still and been quiet, I should have slept: then had I been at rest,

14

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

With kings and counsellors of the earth, which build desolate places for themselves;

15

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

Or with princes that had gold, who filled their houses with silver:

16

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Or as an hidden untimely birth I had not been; as infants which never saw light.

17

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

There the wicked cease from troubling; and there the weary be at rest.

18

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

There the prisoners rest together; they hear not the voice of the oppressor.

19

Kicsiny és nagy ott [egyenlő,] és a szolga az ő urától szabad.

The small and great are there; and the servant is free from his master.

20

Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Wherefore is light given to him that is in misery, and life unto the bitter in soul;

21

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

Which long for death, but it cometh not; and dig for it more than for hid treasures;

22

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

Which rejoice exceedingly, and are glad, when they can find the grave?

23

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

Why is light given to a man whose way is hid, and whom God hath hedged in?

24

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

For my sighing cometh before I eat, and my roarings are poured out like the waters.

25

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

For the thing which I greatly feared is come upon me, and that which I was afraid of is come unto me.

26

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

I was not in safety, neither had I rest, neither was I quiet; yet trouble came.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• King James Version

Igehirdetés.ma

Akik a halált várják
Amitől rettegtem
Jób könyve 5
Jób megátkozta az ő napját
Keserűséggel Isten előtt
Miért élsz még?
Miért?
Nyugalom