Online Biblia

1

És történt egy napon, amikor a népet a templomban tanította, és hirdette az evangéliumot, hogy előálltak a főpapok az írástudókkal és a vénekkel együtt,

Într-una din acele zile, când învăţa Isus norodul în Templu şi propovăduia Evanghelia, au venit deodată la El preoţii cei mai de seamă şi cărturarii cu bătrânii

2

és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen felhatalmazással teszed ezeket, vagy ki az, aki téged erre felhatalmazott?

şi I-au zis: „Spune-ne, cu ce putere faci Tu aceste lucruri sau cine Ţi-a dat puterea aceasta?”

3

Ő pedig így válaszolt: Én is kérdezek egy dolgot tőletek, mondjátok meg azért nekem:

Drept răspuns, El le-a zis: „Am să vă pun şi Eu o întrebare. Spuneţi-Mi:

4

János keresztsége a mennyből volt-e vagy emberektől?

Botezul lui Ioan venea din cer sau de la oameni?”

5

Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani: „Miért nem hittetek neki?”

Dar ei cugetau astfel între ei: „Dacă răspundem: „Din cer”, va zice: „Atunci de ce nu l-aţi crezut?”

6

Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.

Şi dacă răspundem: „De la oameni”, tot norodul ne va ucide cu pietre; căci este încredinţat că Ioan era un proroc.”

7

Ezért azt válaszolták, hogy ők nem tudják, honnan van.

Atunci au răspuns că nu ştiu de unde venea botezul lui Ioan.

8

Mire Jézus azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással cselekszem ezeket.

Şi Isus le-a zis: „Nici Eu n-am să vă spun cu ce putere fac aceste lucruri.”

9

Majd ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta munkásoknak, és hosszú időre elutazott.

Apoi a început să spună norodului pilda aceasta: „Un om a sădit o vie, a arendat-o unor vieri şi a plecat într-o altă ţară, pentru o vreme îndelungată.

10

És amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő terméséből. De a munkások ezt megverték, és üres kézzel küldték el.

La vremea roadelor, a trimis la vieri un rob, ca să-i dea partea lui din rodul viei. Vierii l-au bătut şi l-au trimis înapoi cu mâinile goale.

11

Majd egy másik szolgát is küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel visszaküldték.

A mai trimis un alt rob; ei l-au bătut şi pe acela, l-au batjocorit şi l-au trimis înapoi cu mâinile goale.

12

Még egy harmadikat is küldött, azt meg véresre verve kidobták.

A mai trimis un al treilea rob; ei l-au rănit şi pe acela şi l-au scos afară.

13

Azt mondta azért a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, ha őt látják, talán csak megbecsülik.

Stăpânul viei a zis: „Ce să fac? Am să trimit pe fiul meu preaiubit; poate că îl vor primi cu cinste.”

14

De amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!

Dar vierii, când l-au văzut, s-au sfătuit între ei şi au zis: „Iată moştenitorul; veniţi să-l ucidem, ca moştenirea să fie a noastră.”

15

Kidobták azért a szőlőből, és megölték. Most azért mit tesz a szőlő ura?

Şi l-au scos afară din vie şi l-au omorât. Acum, ce le va face stăpânul viei?

16

Elmegy, elpusztítja azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Meg ne történjen ez!

Va veni, va pierde pe vierii aceia, şi via o va da altora.” Când au auzit ei cuvintele acestea, au zis: „Nicidecum!”

17

Ő pedig rájuk tekintve azt mondta: Mit jelent akkor az, ami meg van írva: amely követ az építők megvetettek, az szegletkővé lett?

Dar Isus i-a privit drept în faţă şi a zis: „Ce înseamnă cuvintele acestea care au fost scrise: „Piatra pe care au lepădat-o zidarii a ajuns să fie pusă în capul unghiului”?

18

Aki erre a kőre esik, összetöri magát, és akire ez ráesik, az széjjelzúzódik.

Oricine va cădea peste piatra aceasta va fi zdrobit de ea: şi pe acela peste care va cădea ea, îl va spulbera”.

19

A főpapok és az írástudók azon voltak, hogy még abban az órában elfogják, mert megértették, hogy ellenük mondta ezt a példázatot, de féltek a néptől.

Preoţii cei mai de seamă şi cărturarii căutau să pună mâna pe El chiar în ceasul acela, dar se temeau de norod. Pricepuseră că Isus spusese pilda aceasta împotriva lor.

20

Azért, hogy szemmel tartsák, kémeket küldtek ki, akik igaznak tettették magukat, hogy őt megfogják beszédében, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalomnak.

Au început să pândească pe Isus; şi au trimis nişte iscoditori care se prefăceau că sunt neprihăniţi ca să-L prindă cu vorba şi să-L dea pe mâna stăpânirii şi pe mâna puterii dregătorului.

21

Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját:

Iscoditorii aceştia L-au întrebat: „Învăţătorule, ştim că vorbeşti şi înveţi pe oameni drept şi că nu cauţi la faţa oamenilor, ci-i înveţi calea lui Dumnezeu în adevăr.

22

szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

Se cuvine să plătim bir cezarului sau nu?”

23

Ő azonban felismerte álnokságukat, és azt mondta:

Isus le-a priceput viclenia şi le-a răspuns: „Pentru ce Mă ispitiţi?

24

Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők pedig azt felelték: A császáré.

Arătaţi-Mi un ban. Al cui chip şi ale cui slove sunt scrise pe el?” „Ale cezarului”, au răspuns ei.

25

Mire azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.

Atunci El le-a zis: „Daţi, dar, cezarului ce este al cezarului, şi lui Dumnezeu ce este al lui Dumnezeu.”

26

És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt, hanem elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.

Nu L-au putut prinde cu vorba înaintea norodului; ci, miraţi de răspunsul Lui, au tăcut.

27

Odament hozzá néhány szadduceus is, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték tőle:

Unii din saduchei, care zic că nu este înviere, s-au apropiat şi au întrebat pe Isus:

28

Mester, Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermektelen volt, akkor annak testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.

„Învăţătorule, iată ce ne-a scris Moise: „Dacă moare fratele cuiva, având nevastă, dar fără să aibă copii, fratele lui să ia pe nevasta lui şi să ridice urmaş fratelui său.”

29

Volt azért hét testvér, az első megnősült, de gyermektelenül halt meg,

Au fost, dar, şapte fraţi. Cel dintâi s-a însurat, şi a murit fără copii.

30

úgyhogy a másik,

Pe nevasta lui, a luat-o al doilea; şi a murit şi el fără copii.

31

majd a harmadik vette el annak feleségét, aztán sorban mind a hét, de nem hagytak utódot, és meghaltak.

A luat-o şi al treilea şi tot aşa toţi şapte; şi au murit fără să lase copii.

32

Végül meghalt az asszony is.

La urma tuturor, a murit şi femeia.

33

A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük, mert mind a hétnek a felesége volt?

Deci, la înviere, nevasta căruia dintre ei va fi femeia? Fiindcă toţi şapte au avut-o de nevastă.”

34

Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak, és férjhez mennek,

Isus le-a răspuns: „Fiii veacului acestuia se însoară şi se mărită;

35

de akik méltónak ítéltetnek arra, hogy eljussanak abba a világba és a halálból való feltámadásra, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,

dar cei ce vor fi găsiţi vrednici să aibă parte de veacul viitor şi de învierea dintre cei morţi, nici nu se vor însura, nici nu se vor mărita.

36

sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és az Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.

Pentru că nici nu vor putea muri, căci vor fi ca îngerii. Şi vor fi fiii lui Dumnezeu, fiind fii ai învierii.

37

Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének hívta.

Dar că morţii învie, a arătat însuşi Moise, în locul unde este vorba despre „Rug” când numeşte pe Domnul: „Dumnezeul lui Avraam, Dumnezeul lui Isaac şi Dumnezeul lui Iacov.”

38

Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek Istene, mert előtte mind életben van.

Dar Dumnezeu nu este un Dumnezeu al celor morţi, ci al celor vii, căci pentru El toţi sunt vii.”

39

Néhány írástudó ekkor azt mondta: Mester, jól mondtad!

Unii din cărturari au luat cuvântul şi au zis: „Învăţătorule, bine ai zis.”

40

És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.

Şi nu mai îndrăzneau să-I mai pună nicio întrebare.

41

Ő pedig azt mondta nekik: Hogyan mondják, hogy a Krisztus Dávid fia?

Isus le-a zis: „Cum se zice că Hristosul este fiul lui David?

42

Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: ülj a jobb kezem felől,

Căci însuşi David zice în cartea Psalmilor: „Domnul a zis Domnului meu: „Şezi la dreapta Mea,

43

míg ellenségeidet lábad alá nem vetem zsámolyul!”

până voi pune pe vrăjmaşii Tăi sub picioarele Tale.”

44

Ha pedig Dávid Urának mondja, hogyan lehet akkor a fia?

Deci David Îl numeşte Domn; atunci cum este El fiul lui?”

45

És az egész nép füle hallatára azt mondta tanítványainak:

Atunci a zis ucenicilor Săi, în auzul întregului norod:

46

Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járkálnak hosszú köntösökben, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, a zsinagógákban az első üléseket és a lakomákon a főhelyeket,

„Păziţi-vă de cărturari, cărora le place să se plimbe în haine lungi şi să le facă lumea plecăciuni prin pieţe; ei umblă după scaunele dintâi în sinagogi şi după locurile dintâi la ospeţe;

47

akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezek igen súlyos ítélet alá esnek.

şi casele văduvelor le mănâncă, în timp ce, de ochii lumii, fac rugăciuni lungi. De aceea vor lua o mai mare osândă.”

Színjelzés

• Revideált Károli Biblia (Veritas)
• Traducerea Cornilescu

Igehirdetés.ma

A felhatalmazás kérdése
Adjátok meg, kinek ami jár
Az élők Istene és a feltámadás
Az írástudók nagyravágyása és az özvegyasszony két fillére
Dávid fia és Ura meg a képmutatás
Honnan volt Jézus hatalma
Jézus hatalma
Jézus Krisztus válasza a szadduceusoknak
Kérdés a feltámadásról
Messiás Zsoltár
Mit teszünk a Fiúval?