Revideált Károli Biblia (Veritas) - Zsoltárok 39

Biblia

Fejezetek

1: [A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.]
2: Így szóltam: Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom számat, ha gonosz ember van előttem.
3: Elnémultam, csendben hallgattam, de ez híjával volt a jónak, fájdalmam fokozódott.
4: Fölhevült a szívem bennem, sóhajomban tűz gerjedt föl, ezért így szólt nyelvem:
5: Add tudtomra, URam, életem végét és napjaim számát, hogy mennyi is az! Hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok.
6: Íme, arasznyivá tetted napjaimat, és életem semmiség előtted. Bizony merő hiábavalóság minden ember, bárhogyan áll is! [Szela]
7: Árnyékként jár itt az ember; bizony csak hiába szorgoskodik. Rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azt!
8: Most azért mit reméljek, ó, Uram? Egyedül benned bízom.
9: Ments ki engem minden álnokságomból, ne tégy engem bolondok csúfjává!
10: Megnémultam, nem nyitom föl számat, mert te tetted ezt.
11: Vedd le rólam ostorodat, mert kezed fenyítése miatt elpusztulok.
12: Amikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted szépségét, mint a moly. Bizony csak egy lehelet minden ember. [Szela]
13: Halld meg, URam, könyörgésemet, figyelj kiáltásomra, könnyhullatásomra ne maradj néma. Mert jövevény vagyok nálad és zsellér, mint minden ősöm.
14: Fordítsd el rólam tekintetedet, hadd enyhüljön sorsom, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé!

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki

Elhatározásaink csődje
Mulandóság