- 1
- [Dávid zsoltára abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.]
- 2
- Ó, Isten, te vagy az én Istenem! Téged keres, téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog testem, mint a kiszáradt, elepedt föld, amelynek nincs vize,
- 3
- hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélhessem hatalmadat és dicsőségedet.
- 4
- Hiszen kegyelmed jobb az életnél. Ajkam hadd dicsérjen téged!
- 5
- Hadd áldjalak ezért életem fogytáig, hadd emeljem föl kezemet a te nevedben!
- 6
- Mintha zsíros falatokkal és kövérséggel telne meg lelkem, amikor víg ajakkal dicsér téged a szám!
- 7
- Rád gondolok ágyamban, őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem.
- 8
- Mert te voltál segítségem, és szárnyad árnyékában örvendeztem.
- 9
- Ragaszkodik hozzád a lelkem, jobbod megtámogat engem.
- 10
- Azok pedig, akik halálra keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak,
- 11
- kard martalékául esnek, és sakálok eledelévé lesznek.
- 12
- A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsérik őt mindazok, akik rá esküsznek, de a hazugok szája be lesz dugva.
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Január 6
Kétéves:
- I. év: 1Móz 6
- II. év: 2Kir 20
- Mt 5:27-48
- Zsolt 6:1-11
- Péld 1:29-33
Példabeszéd
Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis összetett kézzel való pihenés,