Online Biblia

Biblia

  • Párhuzamos olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Revideált Károli Biblia (Veritas) » 1. Mózes » 32. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
  • 45
  • 46
  • 47
  • 48
  • 49
  • 50
1
Jákób továbbment az útján, és szembejöttek vele Isten angyalai.
2
Azt mondta Jákób, amikor meglátta őket: Isten tábora ez. Ezért Mahanaimnak nevezte azt a helyet.
3
Azután Jákób követeket küldött maga előtt bátyjához, Ézsauhoz Széír földjére, Edóm mezejére.
4
Ezt parancsolta nekik: Ezt mondjátok az én uramnak, Ézsaunak: „Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mostanáig.
5
Vannak ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak a szemedben.”
6
És visszatértek Jákóbhoz a követek, és ezt mondták: Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, és már jön is eléd, és négyszáz férfi van vele.
7
Igen megijedt Jákób, és félelmében a népet, amely vele volt, és a juhokat, állatokat és tevéket két seregre osztotta.
8
És azt mondta: Ha eljön Ézsau az egyik seregre, és levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.
9
És ezt mondta Jákób: Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, URam! Aki azt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, s jót teszek veled.
10
Kisebb vagyok minden jótéteményednél és minden hűségednél, amelyeket szolgáddal cselekedtél, mert csak a botommal mentem át ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
11
Szabadíts meg, kérlek, a bátyám kezéből, Ézsau kezéből! Félek tőle, hogy rajtam üt, és levág engem, az anyákat a fiakkal együtt.
12
Te pedig azt mondottad: Bizony jót teszek veled, és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, mely meg nem számlálható annak sokasága miatt.
13
Ott hált azon az éjszakán, és ajándékot választott Ézsaunak, az ő bátyjának abból, ami a kezénél volt:
14
kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost,
15
harminc szoptatós tevét a csikóikkal, negyven tehenet, tíz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz szamárcsikót.
16
És szolgái kezébe adta, minden nyájat külön-külön, és mondta szolgáinak: Menjetek el előttem, és hagyjatok távolságot nyáj és nyáj között.
17
Az elsőnek a következőket parancsolta: Ha a bátyám, Ézsau találkozik veled, és megkérdezi tőled, hogy kinek az embere vagy, hová mész, és kiéi ezek előtted,
18
akkor azt mondjad: szolgádé, Jákóbé. Ajándék ez, amelyet az én uramnak, Ézsaunak küld, és íme, ő maga is jön utánunk.
19
Ugyanazt parancsolta a másodiknak, a harmadiknak és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így szóljatok Ézsaunak, amikor találkoztok vele.
20
Ezt is mondjátok: Íme, Jákób, a te szolgád utánunk jön. Mert így gondolkodott: megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és ha azután kerülök szembe vele, talán kedves lesz előtte a személyem.
21
Elöl ment tehát az ajándék. Ő pedig azon az éjjelen a seregnél hált.
22
Majd fölkelt még azon az éjszakán, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy gyermekét, és átment a Jabbók révén.
23
Vette hát és átköltöztette őket a vízen, azután átköltöztette mindenét, amije csak volt.
24
Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25
Aki, mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megérintette a csípője forgócsontját, és Jákób csípőjének a forgócsontja kiment a helyéből a vele való tusakodás közben.
26
És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. Jákób ezt felelte: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem.
27
Ekkor azt mondta neki: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób.
28
Erre azt mondta: Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29
És kérte Jákób: Mondd meg, kérlek, a nevedet! Ő pedig ezt felelte: Ugyan miért kérded a nevemet? És ott megáldotta őt.
30
Jákób pedig azt a helyet Penúélnak nevezte, ezt mondván: láttam Istent színről színre, és megszabadult a lelkem.
31
És a nap már fölkelt, amint elment Penúél mellett, ő pedig sántított a csípőjére.
32
Ezért nem eszik Izráel fiai az állatok forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivel ő megérintette Jákób csípőjének forgócsontját és inahúsát.
  • « 1. Mózes 31. Fejezet
  • 1. Mózes 33. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma
Ige  Isten táborában
Ige  Isten táborából jövet imádkozva
Ige  Önmagunk felismerése Isten tükrében

Kalauz

Május 20

Egyéves:

  • 1Sám 26:1-28:25
  • Jn 11:1-53
  • Zsolt 117:1-2
  • Péld 15:22-23

Kétéves:

  • I. év: 4Móz 15:22-41
  • II. év: Én 1:1-2:17
  • Jn 11:1-53
  • Zsolt 117:1-2
  • Péld 15:22-23

Példabeszéd

Az ember lelke az ÚR mécsese, amely megvizsgálja bensőjének minden rejtekét.
Péld. 20:27