- 1
- Amikor elközelgett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak:
- 2
- Én most elmegyek minden földinek az útján. Légy erős, és légy férfi.
- 3
- Őrizd meg, amit az ÚR, a te Istened rád bízott, hogy az ő útjain járj, és megőrizd rendeléseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogy meg van írva Mózes törvényében, hogy jó előmeneteled legyen mindenben, amit cselekedni fogsz, és mindenütt, amerre fordulsz.
- 4
- Hogy beteljesítse az ÚR az ő beszédét, amelyet szólt nekem, e szavakkal: Ha fiaid megőrzik útjukat, és tökéletességgel, teljes szívük és teljes lelkük szerint járnak előttem, soha ki nem fogy a férfi közüled Izráel trónjáról.
- 5
- Azt is jól tudod, mit tett velem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel seregeinek két fővezérével, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, akiket megölt, s ezzel háborús vért ontott a békesség idején, és háborús vérrel szennyezte be dereka övét és a lábán levő sarut.
- 6
- Tégy bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy megőszüljön, és békességgel menjen a koporsóba.
- 7
- De a gileádi Barzillaj fiaival cselekedj irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor testvéred, Absolon elől menekültem.
- 8
- Íme, környezetedben van a benjámini Simei, Gérá fia Bahúrimból, aki gyalázatosan szidalmazott akkor, amikor Mahanaimba mentem. De aztán, amikor lejött elém a Jordánhoz, így esküdtem meg neki az ÚRra: Nem öllek meg fegyverrel!
- 9
- Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfi vagy, tudod, mit kell cselekedned vele, hogy ősz haját véresen bocsásd a koporsóba.
- 10
- Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemették Dávid városában.
- 11
- Az az idő pedig, amíg Dávid Izráelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebrónban hét esztendeig uralkodott, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig.
- 12
- Azután Salamon ült apja, Dávid trónjára, és nagyon megerősödött a királysága.
- 13
- De Adónijjá, Haggít fia bement Betsabéhoz, Salamon anyjához, aki megkérdezte: Békességes-e a jöveteled? Ő azt felelte: Békességes.
- 14
- Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Szólj!
- 15
- Akkor ezt mondta Adónijjá: Tudod, hogy az ország az enyém volt, és egész Izráel engem tekintett királynak. De elvették az országot tőlem, és a testvéremé lett, mert neki adta az ÚR.
- 16
- Most egy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Ő pedig ezt mondta: Beszélj!
- 17
- Erre így szólt: Beszélj, kérlek, Salamon királlyal, mert ő a te kérésedet nem veti meg, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot.
- 18
- Betsabé így felelt: Jól van, majd szólok az érdekedben a királynak.
- 19
- Azután bement Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király fölkelt, elébe ment, meghajolt előtte, és a trónjára ült. Egy széket tétetett oda a király anyjának, hogy üljön a jobb keze felől.
- 20
- Majd ezt mondta Betsabé: Egy kis kéréssel jöttem hozzád, ne utasíts el. A király ezt mondta neki: Kérj csak, édesanyám, nem foglak elutasítani.
- 21
- Ő azt mondta: Hadd kapja meg feleségül a súnémi Abiságot testvéred, Adónijjá.
- 22
- Erre ezt kérdezte Salamon király az anyjától: De miért kéred te a súnémi Abiságot Adónijjának? Kérd neki mindjárt az országot is, hisz ő a bátyám, és vele egyetért Ebjátár pap és Jóáb, Cerújá fia.
- 23
- Erre megesküdött Salamon király az ÚRra, e szavakkal: Úgy cselekedjék velem Isten, és úgy segítsen, hogy Adónijjának életébe kerül ez a beszéd!
- 24
- Most azért él az ÚR, aki megerősített engem, és apámnak, Dávidnak trónjára ültetett, és aki házat szerzett nekem, ahogy megmondta, hogy Adónijjának még ma meg kell halnia!
- 25
- Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki levágta őt úgy, hogy meghalt.
- 26
- Ebjátár papnak pedig azt mondta a király: Menj el Anátótba, a birtokodra, mert halál fia vagy. De ma nem öletlek meg, mert te hordoztad az ÚRnak, Istennek a ládáját apám, Dávid előtt, és mivel apám minden nyomorúságában részes voltál.
- 27
- És eltávolította Salamon Ebjátárt, és nem lehetett többé az ÚR papja, hogy beteljesedjék az ÚR igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban.
- 28
- Eljutott ennek a híre Jóábhoz, mert Jóáb Adónijjához hajolt, noha azelőtt nem hajolt Absolonhoz, és elfutott Jóáb az ÚR sátrába, és megragadta az oltár szarvait.
- 29
- Amikor hírül adták Salamon királynak, hogy Jóáb az ÚR sátrához futott, és ott az oltár mellett áll, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát, és ezt mondta neki: Menj el, és vágd le őt!
- 30
- Mikor pedig Benájá az ÚR sátrához ért, azt mondta neki: Ezt mondja a király: Jöjj ki! Jóáb így felelt neki: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá megvitte a királynak a választ e szavakkal: Így szólt Jóáb, és így felelt nekem.
- 31
- A király ezt mondta neki: Cselekedjél úgy, ahogy mondta; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd rólam és apám házáról a Jóáb által ártatlanul kiontott vért.
- 32
- És fordítsa az ÚR az ő fejére a vért, amiért két magánál igazabb és jobb férfira támadt, és megölte őket fegyverrel apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel seregének fővezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda harcosainak fővezérét.
- 33
- Ezeknek a vére szálljon Jóáb fejére és az ő magvának a fejére mindörökké. Dávidnak és az ő magvának, az ő házának és trónjának pedig békessége legyen az ÚRtól mindörökké!
- 34
- Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rárohant, és megölte őt. Házában, a pusztában temették el.
- 35
- A király pedig Benáját, Jójádá fiát rendelte helyette a sereg fölé, és Cádók papot rendelte Ebjátár helyére.
- 36
- Majd elküldött a király, és magához hívatta Simeit, és azt mondta neki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben, és ott lakjál! Ne menj ki onnan sehova.
- 37
- Mert amelyik nap kimész, és átmész a Kidrón-patakon, tudd meg, hogy meg kell halnod, és véred a saját fejedre száll.
- 38
- Simei ezt felelte a királynak: Jól van. Úgy tesz a szolgád, ahogy uram, a király parancsolja. És sokáig Jeruzsálemben lakott Simei.
- 39
- De három esztendő múlva Simei két szolgája elszökött Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához. Hírt hoztak Simeinek: Íme, szolgáid Gátban vannak!
- 40
- Ekkor elindult Simei, fölnyergelte szamarát, és elment Gátba Ákishoz, hogy megkeresse a szolgáit. Odament Simei, és visszahozta a szolgáit Gátból.
- 41
- Salamonnak pedig hírül adták, hogy elment Simei Jeruzsálemből Gátba, és hazajött.
- 42
- Ekkor elküldött érte a király, magához hívatta Simeit, és ezt mondta neki: Nem eskettelek-e meg az ÚRra, és nem tettem-e bizonyságot e szavakkal: „Amely napon kimész, és bárhova mész, bizony tudjad, hogy meg kell halnod!”? Azt mondtad nekem: „Jól van, megértettem.”
- 43
- Miért nem tartottad meg az ÚR előtt tett esküdet és a parancsot, amelyet neked parancsoltam?
- 44
- Majd ezt mondta a király Simeinek: Tudod te mindazt a gonoszságot, amelyről a szíved is tanúskodik, és amelyet apámmal, Dáviddal cselekedtél. Az ÚR most mindazt a gonoszságot saját fejedre fordította.
- 45
- Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja szilárdan fog állni az ÚR előtt mindörökké.
- 46
- És parancsot adott a király Benájának, Jójádá fiának, az pedig elment, levágta Simeit, és az meghalt. Az ország pedig megerősödött Salamon kezében.
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
November 9
Kétéves:
- I. év: 2Sám 19:16-43
- II. év: Hós 14
- Zsid 9:11-28
- Zsolt 107:1-43
- Péld 27:11
Példabeszéd
De nem tudják, hogy ott a halottak vannak, és hogy a Seol mélyébe esnek meghívottjai.