- 1
- Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
- Az ÚR pedig egy nagy halat rendelt, hogy lenyelje Jónást. Jónás pedig három nap és három éjjel volt a hal gyomrában.
- 2
- És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
- És Jónás imádkozott az ÚRhoz, az ő Istenéhez a hal gyomrából.
- 3
- És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.
- Azt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A Seol torkából kiáltoztam, és te meghallottad szavamat.
- 4
- Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
- Mert mélységbe vetettél engem, a tenger közepébe; körülfogott a víz, habjaid és hullámaid mind átcsaptak rajtam!
- 5
- És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
- Azt gondoltam: Elvetettél a szemed elől. Bárcsak láthatnám még szentséged templomát!
- 6
- Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
- Torkomig értek a vizek, a mélység árja vett körül engem, hínár szövődött a fejemre.
- 7
- A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
- Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezáródtak mögöttem a föld zárjai. De te kiemelted életemet a mélységből, URam, Istenem!
- 8
- Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
- Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra emlékeztem, és könyörgésem eljutott hozzád, szentséged templomába.
- 9
- A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
- Akik a hiábavaló bálványokra ügyelnek, elhagyják azt, aki kegyelmes hozzájuk.
- 10
- De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
- De én hálaadó énekkel áldozom neked, megadom, amit megfogadtam. Az ÚRé a szabadítás!
- 11
- [És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.]
- Erre az ÚR parancsolt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 17
Kétéves:
Példabeszéd
Bűvös kőnek tartja a megvesztegetést az, aki adja, amellyel eredményt ér el, bármerre is fordul.