- 1
- És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor [is,] mondván:
- Az ÚR szava másodszor is szólt Jónáshoz:
- 2
- Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.
- Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd nekik azt a beszédet, amit én parancsolok neked!
- 3
- És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó [föld.]
- Erre fölkelt Jónás, és elment Ninivébe az ÚR szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: háromnapi járóföldnyi volt.
- 4
- És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!
- Elindult Jónás, és bement a városba egynapi járásra, és így kiáltott: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!
- 5
- A niniveiek pedig hivének Istenben, és bőjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.
- A niniveiek pedig hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és a nagyoktól fogva a kicsinyekig mind zsákruhába öltöztek.
- 6
- És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.
- Amikor eljutott ez a hír Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról királyi ruháját, zsákruhába öltözött, és a porba ült.
- 7
- És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak!
- Azután a király és a főurak parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: Ember és állat, ökör és juh semmit se kóstoljon, ne legeljen, és vizet se igyon!
- 8
- Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg kiki az ő gonosz útáról és az erőszakosságból, a mely az ő kezökben van!
- Hanem öltözzenek zsákruhába az emberek és az állatok, erősen kiáltsanak Istenhez, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az erőszakosságból, amelyet cselekszik.
- 9
- Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!
- Ki tudja, talán felénk fordul Isten, és megengesztelődik, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!
- 10
- És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.
- Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta a rosszat, amelyről azt mondta, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtotta végre.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 17
Kétéves:
Példabeszéd
Az istentelen elfogadja a megvesztegető ajándékot, hogy elfordítsa a törvényesség útját.