Online Biblia

1

És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:

Így szólt az ÚR szava Jónáshoz, Amittaj fiához:

2

Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!

Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert felhatolt színem elé gonoszságuk!

3

És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elől.

Erre fölkelt Jónás, hogy Tarsísba szaladjon az ÚR elől. Lement Jáfóba, és talált ott egy hajót, amely Tarsísba indult. Kifizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarsísba menjen az ÚR színe elől.

4

Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lőn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala.

Az ÚR pedig nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és a hajó már-már töredezni kezdett.

5

Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az ő istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt.

Ekkor félelem fogta el a hajósokat, és mindnyájan a maguk isteneihez kiáltottak. A hajóban lévő holmit a tengerbe dobták, hogy könnyítsenek rajta. Jónás pedig lement a hajó aljába, lefeküdt és elaludt.

6

De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!

De odament hozzá a kapitány, és azt mondta neki: Mi lelt, te nagyalvó? Kelj föl, kiálts Istenedhez, hátha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!

7

Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék.

Egymásnak pedig azt mondták: Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk, ki miatt van rajtunk ez a veszedelem! Ekkor sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.

8

Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te hazád és miféle népből való vagy te?

Akkor azt mondták neki: Mondd el hát nekünk, mi miatt van rajtunk ez a veszedelem! Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Melyik a te hazád, és miféle népből való vagy?

9

És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette.

Erre így felelt nekik: Héber vagyok, és az URat, az egek Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.

10

És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elől fut, mivelhogy elbeszélé nékik.

Ekkor nagy félelem fogta el az embereket, és azt mondták neki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az ÚR színe elől fut, mivel elmondta nekik.

11

Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék.

Utána azt kérdezték tőle: Mit cselekedjünk veled, hogy lecsöndesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger háborgása egyre növekedett.

12

Ő pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.

Ő pedig azt mondta nekik: Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsöndesedik a tenger körülöttetek, mert tudom, hogy miattam tört rátok ez a nagy vihar.

13

És erőlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenök.

És erőlködtek azok az emberek, hogy visszaevezzenek a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger háborgása egyre növekedett körülöttük.

14

Kiáltának azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne veszszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad!

Ezért így kiáltottak az ÚRhoz: Ó, URam, kérünk, ne vesszünk el ennek az embernek a lelke miatt, és ne háríts ránk ártatlan vért! Mert te, URam, úgy cselekszel, ahogy akarsz!

15

És felragadák Jónást és beveték őt a tengerbe, és megszűnék a tenger az ő háborgásától.

Azzal fogták Jónást, bedobták a tengerbe, és megszűnt a tenger háborgása.

16

Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az Úrnak, és fogadásokat fogadának.

Azok az emberek pedig nagy félelemmel félték az URat, áldozatot mutattak be az ÚRnak, és fogadalmakat tettek.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

01 A menekülő próféta
02 Az intézkedő Isten
1. Isten elől elrejtőzni?
2. Mire számíthat az, aki Isten akarata ellen indúl?
3. Jónás "bűnvallása"
4. Az igaz Istenfélelem.
A tengeren tanult lecke
Aki nem hagyja annyiban
Egyértelműsítő hajóút
Felkelt Jónás
Isten utoléri Jónást
Jónás döntése
Két út áll előttem...
Kispróféták 06 – Jónás