- 1
- Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
- 2
- És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
- 3
- És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.
- 4
- Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
- 5
- És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
- 6
- Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
- 7
- A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
- 8
- Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
- 9
- A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
- 10
- De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
- 11
- [És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.]
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Szeptember 21
Kétéves:
- I. év: 1Sám 7
- II. év: Ez 24
- Gal 6:1-18
- Zsolt 65:1-13
- Péld 23:24-25
Példabeszéd
A fennhéjázó tekintet és a kevély szív az istentelenek lámpása, s bűn az.