Online Biblia

1

A Gileádból való Jefte pedig nagy hős volt, és [egy] parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.

A gileádi Jefte pedig nagy erejű hős volt. Egy parázna asszonynak volt a fia. Jeftét Gileád nemzette.

2

De [mikor] Gileádnak a felesége [is] szült néki fiakat, és megnőttek az ő feleségének fiai: akkor elűzték Jeftét és azt mondták néki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia.

De mikor Gileád felesége is szült neki fiakat, és feleségének fiai felnőttek, akkor elűzték Jeftét, és ezt mondták neki: Nem fogsz örökölni apánk házában, mert más asszonynak vagy a fia!

3

És elfutott Jefte az ő atyjafiai elől, és Tób földén telepedett meg, és henyélő emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.

Jefte elfutott testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Nincstelen emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.

4

És történt napok mulva, hogy az Ammon fiai harczba keveredtek Izráellel.

Napok múlva történt, hogy Ammón fiai harcba keveredtek Izráellel.

5

És lőn, hogy a mint harczolni [kezdtek] az Ammon fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földéről.

Amikor harcolni kezdtek Ammón fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét Tób földjéről.

6

És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harczoljunk az Ammon fiai ellen.

Ezt mondták neki: Jöjj, légy a fejedelmünk, és harcoljunk Ammón fiai ellen.

7

Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-é, a kik engem meggyűlöltetek, és kiűztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?

Jefte pedig ezt mondta Gileád véneinek: Hát nem ti vagytok-e, akik meggyűlöltetek engem, és kiűztetek apám házából? Miért jöttetek most hozzám nyomorúságotok idején?

8

És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jőjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nékünk fejünk, és Gileád minden lakosinak.

Gileád vénei ezt felelték Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jöjj el velünk, és harcolj Ammón fiai ellen, és légy nekünk és Gileád minden lakosának a feje.

9

És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr: [igazán] fejetekké leszek?

Jefte azt mondta Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy harcoljak Ammón fiai ellen, és kezembe adja őket az ÚR, igazán fejedelmetek leszek?

10

Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekeszünk!

Erre ezt felelték Gileád vénei Jeftének: Az ÚR a tanúnk, ha nem a te beszéded szerint cselekszünk!

11

És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette őt. És megmondá Jefte minden beszédit az Úr előtt Mispában.

Ekkor elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette őt. És Jefte elmondta mindezt az ÚR előtt Micpában.

12

És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, [ezt] izenvén: Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen?

Majd követeket küldött Jefte az ammóniak királyához ezzel az üzenettel: Mi dolgunk van nekünk egymással, hogy hozzám jöttél, hadakozni országom ellen?

13

És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel az én földemet, mikor Égyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel.

Az ammóniak királya ezt felelte Jefte követeinek: Mert Izráel elvette az én földemet az Arnóntól a Jabbókig és a Jordánig, amikor feljött Egyiptomból. Most hát te add vissza azokat békességgel!

14

Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;

Ismét követeket küldött Jefte Ammón fiainak királyához,

15

És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét, sem az Ammon fiainak földét;

kik ezt mondták neki: Ezt üzeni Jefte: Izráel nem vette el sem Móáb földjét, sem Ammón fiainak földjét.

16

Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,

Mert amikor feljött Egyiptomból, a pusztában bolyongott egészen a Vörös-tengerig, és mikor Kádésba ért,

17

Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és [így] Izráel ott maradt Kádesben.

követeket küldött Izráel Edóm királyához, ezzel az üzenettel: Hadd menjek át, kérlek, az országodon! De Edóm királya nem hallgatta meg. Majd Móáb királyához is küldött, de ő sem engedte át, és így Izráel ott maradt Kádésban.

18

És mikor [tovább] vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felől érkezett a Moáb földéhez, és [ott] táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.

Amikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edóm földjét és Móáb földjét, és kelet felől érkezett Móáb országához, és ott táborozott az Arnónon túl. De nem lépték át Móáb határát, mert az Arnón Móáb határa.

19

Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.

Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, Hesbón királyához, kik ezt mondták neki: Kérlek, hadd vonuljak át országodon keresztül a magam helyére.

20

De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem összegyűjtötte Szihon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harczolt az Izráel ellen.

De Szíhón nem hitt Izráelnek, hogy csak át akar vonulni az ő határán, hanem összegyűjtötte egész népét, és táborba szállt Jahcánál, és harcolt Izráel ellen.

21

Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát.

Az ÚR, Izráel Istene pedig Szíhónt és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az emóriaknak, ama föld lakóinak egész országát.

22

És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.

Birtokba vették az emóriak egész határát az Arnóntól fogva Jabbókig és a pusztától a Jordánig.

23

És mikor az Úr, az Izráel Istene [maga] űzte ki az Emoreusokat az ő népe, az Izráel elől, most te akarnád ezt elfoglalni?

Ha tehát az ÚR, Izráel Istene maga űzte ki az emóriakat népe, Izráel elől, most te akarnád azt elfoglalni?

24

Hát nem úgy van-é, hogy a mit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, a kiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki mi előlünk.

Hát nem úgy van-e, hogy amit neked adott Kemós, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, akiket az ÚR, a mi Istenünk űzött ki előlünk.

25

És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál, Czippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é [ez] az Izráellel, és hadakozott-é valaha ellenük?

És most vajon mennyivel vagy különb Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál? Vajon versengett-e ő Izráellel, és hadakozott-e valaha is ellenük?

26

Míg Izráel Hesbonban és annak mezővárosaiban, Aroerben és ennek mezővárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz esztendőn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az időben?

Míg Izráel Hesbónban és falvaiban, Aróérban és falvaiban és az Arnón melletti városokban lakott háromszáz esztendőn át, miért nem foglaltátok el abban az időben?

27

Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harczolsz ellenem. Az Úr, a biró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az Ammon fiai között.

Én nem vétettem ellened, te akarsz rosszat tenni velem azzal, hogy hadakozol ellenem. Az ÚR a bíró, ítéljen ma Izráel és Ammón fiai között.

28

De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, a melyeket izent néki.

De az ammóniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet küldött neki.

29

Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.

Ekkor az ÚR lelke Jeftére szállt, és átment Gileádon és Manassén; átment Gileád-Micpén, és Gileád-Micpéből fölvonult Ammón fiai ellen.

30

És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait:

És fogadalmat tett Jefte az ÚRnak, ezt mondván: Ha mindenestül kezembe adod az ammóniakat,

31

Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul.

akkor bármi jön elém házam ajtaján, mikor békével visszatérek az ammóniaktól, legyen az az ÚRé, feláldozom azt egészen elégő áldozatul.

32

És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr.

Felvonult hát Jefte Ammón fiai ellen, hogy harcoljon velük, az ÚR pedig a kezébe adta őket.

33

És veré őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai előtt.

Verte őket Aróértől fogva a Minnítbe vivő útig, húsz városon keresztül és egészen Ábél-Kerámimig. Nagy vérontás volt ez; így alázták meg Izráel fiai az ammóniakat.

34

Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki [kivülötte] sem fia, sem leánya.

Mikor pedig Jefte Micpába ment a házához, íme, a leánya jött ki elébe dobokkal és táncoló sereggel. Ez volt az ő egyetlenje, mert kívüle nem volt sem fia, sem leánya.

35

És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.

És mikor meglátta őt, megszaggatta ruháit, és ezt mondta: Ó, leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert fogadást tettem az ÚRnak, és nem vonhatom vissza.

36

Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút.

Ő pedig ezt mondta neki: Apám, ha fogadást tettél az ÚRnak, úgy cselekedjél velem, ahogy fogadtad, hiszen az ÚR megadta a bosszúállást ellenségeiden, az ammóniakon.

37

És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; ereszsz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szűzességemen leánybarátaimmal.

Majd ezt mondta még apjának: Csak ezt az egyet tedd meg nekem: engedj el engem két hónapra, hadd menjek el, és vonulhassak félre a hegyekbe, hogy sírjak szüzességemen leánybarátaimmal együtt.

38

És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken.

Ő azt felelte: Menj! És elbocsátotta őt két hónapra. Ekkor ő és leánybarátai elmentek, és elsiratta leányságát a hegyek közt.

39

És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett, és ő [soha] nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,

A két hónap elteltével visszatért apjához, és az betöltötte a felőle tett fogadását, és ő soha nem ismert férfit. Azóta lett szokássá Izráelben,

40

Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.

hogy évről évre elmennek Izráel leányai, hogy minden évben négy napig dicsőítsék a gileádi Jefte leányát.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

16. rész: Jefte, a megvetett szabadító
17. rész: Leszállóágban
A kitagadottak reménysége
Hős es lánya