Online Biblia

1

És lőn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izráel fiai az Urat, mondván: Ki menjen legelőször közülünk a Kananeusra, hogy hadakozzék ő ellene?

Józsué halála után megkérdezték Izráel fiai az URat: Melyikünk menjen elsőnek a kánaániakra, hogy harcoljon ellenük?

2

És monda az Úr: Júda menjen! Ímé az ő kezébe adtam [azt] a földet.

Az ÚR ezt mondta: Júda menjen! Íme, a kezébe adtam azt a földet.

3

Ekkor monda Júda az ő atyjafiának Simeonnak: Jer velem együtt a nékem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen, és én is elmegyek veled a néked sors által jutott örökségbe. És Simeon elméne vele.

Ekkor azt mondta Júda a testvérének, Simeonnak: Gyere velem együtt a nekem sorsvetés által jutott örökségbe, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is elmegyek majd veled a neked sorsvetés által jutott örökségbe. És Simeon elment vele.

4

És felméne Júda, és kezökbe adá az Úr a Kananeust és a Perizeust, és levágtak közülök Bézekben tízezer embert.

Akkor fölvonult Júda, és kezükbe adta az ÚR a kánaániakat és a perizzieket; és tízezer embert vágtak le közülük Bezekben.

5

És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának ő ellene, és megverék a Kananeust és a Perizeust.

Bezekben rátaláltak Adóníbezekre, harcoltak ellene, és megverték a kánaániakat és a perizzieket.

6

És megfutamodott Adonibézek, de űzőbe vevék, és elfogván őt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykújjait.

Adóníbezek megfutamodott, de üldözőbe vették, elfogták, és levágták keze és lába hüvelykujjait.

7

Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, a kiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait; a mint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten. Azután elvivék őt Jeruzsálembe, és ott meghala.

Ekkor azt mondta Adóníbezek: Hetven király szedegetett morzsákat az asztalom alatt, akiknek levágattam kezük és lábuk hüvelykujjait. Aszerint fizetett nekem Isten, ahogy én cselekedtem. Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg.

8

Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, [lakosait] levágták fegyvernek élivel, a várost pedig lángba borították.

Majd Jeruzsálem ellen harcoltak Júda fiai. El is foglalták, lakosait kardélre hányták, a várost pedig lángba borították.

9

Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harczoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó Kananeus ellen.

Azután pedig lementek Júda fiai, hogy a hegyvidéken, a déli tartományban és a síkságon lakó kánaániak ellen harcoljanak.

10

És elment Júda a Hebronban lakó Kananeus ellen, - Hebron neve azelőtt Kirjáth-Arba volt, - és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit.

Majd a Hebrónban lakó kánaániak ellen ment Júda. Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. És megverték Sésajt, Ahímant és Talmajt.

11

Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelőtt Kirjáth- Széfer volt.

Onnan Debír lakói ellen ment. Debír neve azelőtt KirjatSzéfer volt.

12

És monda Káleb: A ki Kirjáth-Széfert megveri és elfoglalja, annak feleségül adom az én leányomat, Akszát.

Ekkor azt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak feleségül adom leányomat, Akszát.

13

És elfoglalá azt Othniel, Kénáz fia, Káleb öcscse, és néki adá Akszát, az ő leányát feleségül.

Otniél, Kenaz fia, Káléb öccse foglalta el azt, és neki adta feleségül leányát, Akszát.

14

És lőn, hogy a mikor eljöve az, biztatá őt, hogy kérjen mezőt az ő atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda néki: Mi bajod van?

Amikor az asszony hozzáment, a férje biztatta, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte: Mit akarsz?

15

Ő pedig monda néki: Adj áldást nékem: mert déli vidékre helyheztettél engem, adj most vízforrásokat is. És néki adá Káleb a felső forrást és az alsó forrást.

Ő pedig ezt felelte: Adj nekem valamit áldásul! A száraz Délvidékre helyeztél engem, adj hát vízforrásokat is! Erre Káléb neki adta a felső forrásokat és az alsó forrásokat.

16

És Keneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között.

Kéninek, Mózes apósának a fiai is fölmentek a pálmák városából Júda fiaival a Júda pusztájába, amely a Délvidéken van Arádnál, és ott telepedtek le a néppel együtt.

17

És elment Júda az ő atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Czéfátban lakó Kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának.

Ezután Júda elment testvérével, Simeonnal, és megverték a Cefatban lakó kánaániakat. Elpusztították őket, és elnevezték a várost Hormának.

18

Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak határát, Ekront és annak határát.

Azután elfoglalta Júda Gázát és határát, Askelónt és határát, Ekrónt és annak határát.

19

Vala pedig az Úr Júdával, és kiűzé a hegység [lakóit]; de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vas-szekereik voltak.

Az ÚR Júdával volt, és kiűzte a hegyvidék lakóit. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vasszekereik voltak.

20

És Kálebnek adták Hebront, a mint meghagyta volt Mózes, és kiűzé onnan Anák három fiát.

Hebrónt Kálébnak adták, ahogy meghagyta Mózes, és kiűzte onnan Anák három fiát.

21

De a Jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem űzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a Jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is.

De a jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem űzték el Benjámin fiai, ezért laknak a jebúsziak Benjámin fiaival Jeruzsálemben még ma is.

22

És felméne a József háza is, Béthel ellen, és az Úr volt ő vele.

Fölvonult József háza is Bétel ellen, és az ÚR vele volt.

23

És kikémlelteté a József háza Béthelt. A város neve pedig régenten Lúz volt.

József háza kikémleltette Bételt. A város neve régen Lúz volt.

24

És látának a kémek egy férfiút, a ki a városból jött vala, és mondának néki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot cselekszünk veled.

A kémek megláttak egy férfit, aki a városból jött, és azt mondták neki: Mutasd meg a város bejáratát, és mi irgalmasak leszünk hozzád.

25

És mikor ez megmutatta nékik a város bejárását, a várost fegyver élére hányták; de azt a férfiút és egész házanépét elbocsáták.

Amikor az megmutatta nekik a város bejáratát, a város lakóit kardélre hányták. De azt a férfit egész háza népével elbocsátották.

26

És elment az a férfiú a Khitteusok földére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig.

Az a férfi pedig elment a hettiták földjére, várost épített, és Lúznak nevezte el. Ez a neve mind e mai napig.

27

És nem űzte el Manassé [a lakosokat] sem Béthseánból és annak mezővárosaiból, sem Taanakból és mezővárosaiból, sem Dórból és mezővárosaiból, sem a Jibleámnak és mezővárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezővárosainak lakosait. És a Kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön.

De Manassé nem űzte el a lakosokat sem Bétseánból és településeiből, sem Taanakból és településeiből, sem Dórból és településeiből; sem Jibleámnak és településeinek a lakosait, sem Megiddónak és településeinek a lakosait. Így a kánaániaknak sikerült ott maradniuk azon a földön.

28

És mikor Izráel megerősödött, adófizetőjévé tette a Kananeust; de elűzni nem űzte el.

Amikor Izráel megerősödött, adófizetőjévé tette a kánaániakat, de nem tudta teljesen kiűzni őket.

29

És Efraim sem űzte ki a Kananeust, a ki Gézerben lakott; hanem a Kananeus ott lakott közöttük Gézerben.

Efraim sem űzte ki a kánaániakat, akik Gézerben laktak, hanem ott laktak azok közöttük Gézerben.

30

Zebulon sem űzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit, hanem közöttük lakozott a Kananeus, és adófizetőikké lettek.

Zebulon sem űzte el sem Kitrón lakóit, sem Nahalól lakóit, hanem köztük laktak a kánaániak, és adófizetőikké lettek.

31

Áser sem űzte el sem Akkó, sem Sidon, sem Akhláb, sem Akzib, sem Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit.

Ásér sem űzte el sem Akkó, sem Szidón, sem Ahláb, sem Akzíb, sem Helbá, sem Afík, sem Rehób lakóit.

32

És ott lakott Áser a Kananeusok, a föld lakói között, mert nem űzte el őket.

Így Ásér ott lakott a kánaániak között, az ország lakói között, mert nem űzték ki őket.

33

Nafthali sem űzte el sem Béth-Semes lakosait, sem Béth-Anath lakóit, hanem [ott] lakott a Kananeusok, a föld lakói között, és Béth-Semes és Béth-Anath lakói adófizetőikké lettek.

Naftáli sem űzte el sem Bétsemes lakosait, sem Bét-Anát lakóit, hanem ott lakott a kánaániak között, az ország lakosai között. De Bétsemes és Bét-Anát lakói adófizetőikké lettek.

34

Az Emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem engedték meg, hogy lejőjjenek a völgybe.

Az emóriak pedig fölszorították Dán fiait a hegyvidékre, és nem engedték meg, hogy lejöjjenek a völgybe.

35

És az Emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban és Saalbimban; de mikor a József házának keze rájok nehezedett, adófizetőkké lettek.

Így sikerült az emóriaknak ott maradniuk a Hereszhegységben, Ajjálónban és Saalbímban. De mikor József házának keze rájuk nehezedett, adófizetőkké lettek.

36

Az Emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé volt.

Az emóriak határa pedig az Akrabbím-hágótól és Szelától fölfelé húzódott.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

1 rész: Bírák könyve - egy gyors berepülés
2. rész: Isten elégségessége