Online Biblia

Biblia

  • Szimpla olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Károli Gáspár Fordítás » 2. Sámuel » 2. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
1
Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.
Ezek után Dávid megkérdezte az URat: Fölmenjek-e Júda valamelyik városába? Így felelt neki az ÚR: Menj föl. Dávid azt kérdezte: Hova menjek? Ő így felelt: Hebrónba.
2
Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége.
Ezért fölment oda Dávid és két felesége is, a jezréeli Ahinóam és Abigail, a karmeli Nábál özvegye.
3
És embereit is, a kik vele valának, felvivé Dávid, kit- kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban.
Vele lévő embereit is fölvitte Dávid, mindenkit a maga háza népével együtt, és Hebrón városaiban laktak.
4
És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault;
Azután eljöttek Júda férfiai, és fölkenték ott Dávidot Júda házának királyává. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, hogy a jábés-gileádi emberek voltak azok, akik eltemették Sault,
5
Követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt izené néki: Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek;
követeket küldött Dávid a jábés-gileádi emberekhez, és ezt üzente nekik: Áldottak vagytok az ÚRtól ti, akik ezt az irgalmasságot cselekedtétek uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek.
6
Annakokáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sőt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek;
Azért most az ÚR is cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot. Sőt én is jót teszek veletek, mivel ezt cselekedtétek.
7
Most azért a ti kezeitek erősödjenek meg, és legyetek erős férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán.
Most azért erősítsétek meg kezeteket, és legyetek bátor férfiak, mert meghalt a ti uratok, Saul, és immár engem királlyá kent Júda háza maga fölött.
8
Abner pedig, a Nér fia, a ki Saulnak fővezére [vala], felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és elvivé Mahanáimba.
De Abnér, Nér fia, aki Saul fővezére volt, fölvette Ísbósetet, Saul fiát, elvitte Mahanaimba,
9
És királylyá tette őt Gileádon, Asuron és Jezréel [város]án, és az Efraim és Benjámin [nemzetség]ein, és az egész Izráelen.
és királlyá tette őt Gileád, az ásériek és Jezréel városa fölött, Efraim és Benjámin nemzetsége fölött; az egész Izráelen.
10
Negyven esztendős [vala] Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot.
Negyvenesztendős volt Ísbóset, Saul fia, amikor uralkodni kezdett Izráelen, és két esztendeig uralkodott. Csak Júda háza követte Dávidot.
11
Lőn pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendő és hat hónap.
Az az idő, amíg Dávid Hebrónban volt király Júda házán, hét esztendő és hat hónap volt.
12
És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból Gibeonba.
És Abnér, Nér fia és Ísbósetnek, Saul fiának a szolgái elmentek Mahanaimból Gibeónba.
13
Joáb is Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl.
Jóáb, Cerújá fia és Dávid szolgái is kivonultak, és összetalálkoztak velük a gibeóni halastónál. Ezek a halastavon innen maradtak, azok pedig a halastavon túl.
14
Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak előttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elő.
Akkor ezt mondta Abnér Jóábnak: Rajta, álljon elő néhány ifjú, és vívjanak meg előttünk. Jóáb azt mondta: Hát álljanak elő!
15
Felkelének azért és [egyenlő] számban általmenének a Benjámin [nemzeté]ből és a Saul fiának, Isbósetnek [seregé]ből tizenketten, és a Dávid szolgái közül [is] tizenketten.
Fölkeltek tehát, és egyenlő számban átmentek Benjáminból, Saul fiának, Ísbósetnek a seregéből tizenketten, és Dávid szolgái közül is tizenketten.
16
És kiki az ő társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába [üté;] és egyenlőképen mind elhullának; és nevezék azt a mezőt Helkáth- Hassurimnak, mely Gibeonban van.
Akkor mindegyik megragadta ellenfelének fejét, és fegyverét az oldalába döfte úgy, hogy mind a kettő elhullott. Ezért azt a mezőt Gibeónban HelkatHaccúrimnak nevezték el.
17
És felette erős harcz lőn azon a napon, és megvereték Abner és az Izráel népe a Dávid szolgái által.
Akkor igen heves harc bontakozott ki, és megverték Abnért és Izráel népét Dávid szolgái.
18
Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyű lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezőn [lakik.]
Ott volt Cerújá három fia is: Jóáb, Abisaj és Aszáél. Aszáél pedig könnyűlábú volt, mint egy vadkecske a mezőn.
19
És Asáel üldözé Abnert; és se jobbfelé, se balfelé nem tére ki Abner után való futásában.
Aszáél üldözőbe vette Abnért, és se jobbra, se balra nem tért el Abnér nyomából.
20
Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-é Asáel? Felele: Én [vagyok.]
Abnér hátratekintett, és azt kiáltotta: Te vagy az, Aszáél? Ő így felelt: Én vagyok.
21
És monda néki Abner: Térj másfelé, vagy jobbkézre vagy balkézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki őt mindenéből; de Asáel nem akarta őt elhagyni.
Akkor ezt mondta neki Abnér: Térj el másfelé, vagy jobbra, vagy balra, és fogj el egyet az ifjak közül, és vedd el a fegyverét. De Aszáél nem akarta őt elhagyni.
22
Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orczával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz?
Ismét odakiáltott Abnér Aszáélnak: Menj el a hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? Akkor hogyan nézhetek bátyádnak, Jóábnak a szemébe?
23
Mikor azért semmiképen nem akart eltérni, általüté őt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lőn, hogy mindazok, a kik arra a helyre érkezének, a hol Asáel elesett és meghalt vala, megállának.
Mikor aztán semmiképpen sem akart eltérni, átdöfte Abnér a dárda hegyével az ötödik oldalcsontja között úgy, hogy a hátán jött ki a dárda, és azon a helyen elesett, és nyomban meghalt. Mindazok, akik arra a helyre értek, ahol Aszáél elesett és meghalt, megálltak.
24
Joáb pedig és Abisai tovább üldözék Abnert; és midőn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton.
De Jóáb és Abisaj tovább üldözte Abnért. Amikor a nap lement, elérkeztek Amma halmára, amely Gíahhal szemben van, a Gibeón pusztája melletti úton.
25
Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején.
Akkor Abnér mögött összegyűltek Benjámin fiai, és egy csoportban megálltak a halom tetején.
26
És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajjon szűntelenül öldökölnie kell-é a fegyvernek? Nem tudod-é, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról?
Abnér odakiáltott Jóábnak: Vajon szüntelenül öldökölnie kell-e a fegyvernek?! Nem tudod-e, hogy siralmas lesz ennek a vége? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjenek vissza testvéreik üldözéséből?
27
És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ő atyjafiait.
Jóáb azt felelte: Él az Isten, hogy ha te nem szóltál volna, akkor a nép csak reggel hagyta volna abba testvérei üldözését.
28
Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izráelt, és nem harczolának tovább.
Akkor a kürtjébe fújt Jóáb, és megállt az egész nép. Nem üldözték tovább Izráelt, és nem harcoltak tovább.
29
Abner pedig és az ő vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezőségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba.
Abnér pedig és vitézei azon az egész éjszakán meneteltek a mezőségen, átkeltek a Jordánon, és az egész vidéket bejárva Mahanaimba jutottak.
30
Joáb pedig megtérvén Abner üldözéséből, összegyűjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilenczen és Asáel.
Jóáb pedig visszatért Abnér üldözéséből. Összegyűjtötte az egész népet, és Dávid szolgái közül hiányzott tizenkilenc; Aszáél is.
31
A Dávid szolgái pedig Benjámin [nemzeté]ből, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, a kik meghalának.
De Dávid szolgái is vágtak le Benjámin nemzetségéből: Abnér szolgái közül háromszázhatvan ember halt meg.
32
És felvevén Asáelt, eltemeték őt atyjának sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az ő vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradának meg.
Akkor fölvették Aszáélt és eltemették atyja sírjába, mely Betlehemben van. Jóáb pedig és emberei egész éjjel meneteltek, és Hebrónban virradt rájuk.

Színjelzés

  • Károli Gáspár Fordítás
  • Revideált Károli Biblia (Veritas)
  • « 2. Sámuel 1. Fejezet
  • 2. Sámuel 3. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma
Ige  A háború keresztyén szemmel
Ige  A királyság akadályai
Ige  A türelemről
Ige  Az igaz hit megpróbáltatik
Ige  Dávid király Hebronban
Ige  Hebroni királyság

Kalauz

Május 23

Egyéves:

  • 2Sám 2:12-3:39
  • Jn 13:1-30
  • Zsolt 119:1-16
  • Péld 15:29-30

Kétéves:

  • I. év: 4Móz 17:1-18:7
  • II. év: Én 7:1-8:14
  • Jn 13:1-30
  • Zsolt 119:1-16
  • Péld 15:29-30

Példabeszéd

Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és őrizd meg szívedet ezen az úton.
Péld. 23:19