- 1
- Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin [nemzetségéből] való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. [Azért] oh Izráel, [oszoljatok el,] kiki az ő sátorába.
- Volt ott történetesen egy istentelen ember, akinek Seba volt a neve. A Benjámin nemzetségéből való Bikri fia volt. Ez belefújt a kürtjébe, és ezt mondta: Nincs semmi közünk Dávidhoz, semmi örökségünk sincs Isai fiában. Azért, ó, Izráel, oszoljatok szét, mindenki vonuljon a maga sátrába.
- 2
- Eltávozék azért mind az Izráel népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda [nemzetség]éből valók azonban mellette maradának az ő királyoknak, a Jordán [vizétől] fogva mind Jeruzsálemig.
- Erre Sebához, Bikri fiához pártolt Dávidtól minden izráeli. A Júda nemzetségéből valók azonban királyuk mellett maradtak, a Jordán vizétől fogva egész Jeruzsálemig.
- 3
- Bemenvén pedig Dávid az ő házába Jeruzsálemben, előhozatá a király azt a tíz ágyasát, a kiket otthon hagyott vala a ház őrzésére; és őrizet alá rekeszté és tápláltatá azokat; de hozzájok be nem méne. És őrizet alatt lőnek haláloknak napjáig, özvegységben élvén.
- Azután bement Dávid a jeruzsálemi palotájába, és előhozatta a király azt a tíz másodfeleségét, akiket otthon hagyott a ház őrzésére. Őrizet alá helyezte és ellátta őket élelemmel, de nem ment be hozzájuk. És őrizet alatt maradtak, özvegyi sorban, haláluk napjáig.
- 4
- Monda pedig a király Amasának: Gyűjtsd össze nékem a Júda nemzetségét három nap alatt, és magad is itt légy jelen.
- Azután azt mondta a király Amászának: Gyűjtsd össze hozzám Júda nemzetségét három nap alatt, és te magad is legyél itt!
- 5
- Elméne azért Amasa, hogy összegyűjtse Júdát, de több ideig késék, mint a hogy a [király] meghagyta vala néki.
- Elment tehát Amászá, hogy összehívja a júdaiakat, de hosszabb ideig volt távol, mint ahogy a király meghagyta neki.
- 6
- Monda akkor Dávid Abisainak: Ímé majd gonoszabbul cselekeszik velünk Séba, Bikrinek fia, Absolonnál: Vedd magad mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd meg őt, nehogy erős városokat szerezzen magának, és elmeneküljön előlünk.
- Akkor Dávid azt mondta Abisajnak: Íme, Seba, Bikri fia még nagyobb bajt hoz ránk, mint Absolon. Vedd magad mellé urad szolgáit, és űzd el őt, nehogy erős városokat szerezzen magának, és elmeneküljön előlünk.
- 7
- Kimenének azért ő utána a Joáb emberei, és a Kereteusok és Peleteusok és az erősek mindnyájan, és kimenének Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
- Kimentek tehát vele Jóáb emberei és a kerétiek, a pelétiek és a vitézek mind. Kimentek Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát.
- 8
- Mikor pedig ama nagy kősziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jöve eleikbe; Joáb pedig ruhájába öltözvén, az ő ruháján felül derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala, mely mikor [Joáb ]ment, leesék.
- Mikor pedig ahhoz a nagy kősziklához értek, amely Gibeónnál van, eléjük jött Amászá. Jóáb pedig harci ruhájába volt öltözve. A ruháján kívül, a derekához övezve, a hüvelyében volt a fegyvere, amely kiesett, ahogy ment.
- 9
- És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-é atyámfia? És Joáb megfogá jobbkezével az Amasa szakálát, mintha meg akarná csókolni.
- Jóáb megkérdezte Amászát: Jól vagy-e, testvérem? És Jóáb megfogta jobb kezével Amászá szakállát, mintha meg akarná csókolni.
- 10
- Amasa azonban nem őrizkedék a fegyvertől, mely Joáb kezében vala, és általüté őt az ötödik oldalborda alatt, és kiontá a bélit a földre, és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia, üldözék azután Sébát, a Bikri fiát.
- Amászá nem is ügyelt a fegyverre, amely Jóáb kezében volt, így az átdöfte őt a hasán, és kiontotta belét a földre. Nem ütötte át többször, mert máris meghalt. Azután Jóáb és testvére, Abisaj tovább üldözte Sebát, Bikri fiát.
- 11
- Megálla pedig az [Amasa] [teste] felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart és Dávidnak [javát] kívánja, Joáb után [siessen.]
- Amászá teste fölött pedig megállt Jóáb egyik szolgája, és ezt kiáltotta: Aki Jóábbal tart, és Dávid javát kívánja, siessen Jóáb után!
- 12
- Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepén; látván pedig egy [ember,] hogy ott mindenki megálla, kivoná Amasát az útról a mezőre, és ruhát vete ő reá; mivel látta, hogy valaki csak arra ment, mind megállott.
- Amászá pedig ott feküdt vérében az út közepén. Az egyik ember, amikor látta, hogy mindenki megáll ott, kivonszolta Amászát az útról a mezőre, és egy ruhát vetett rá, mert látta, hogy aki csak arra megy, mind megáll mellette.
- 13
- Minekutána pedig kivonták az útról, minden ember Joáb után siet vala, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
- Miután pedig kivonszolták az útról, mindenki Jóáb után sietett, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát.
- 14
- És általméne [Séba] Izráelnek minden nemzetségein, Abelán és Béth- Maakán, és egész Béreán, kik egybegyűlvén, követik vala őt.
- Seba átvonult Izráel minden nemzetségén, egészen Ábél-Bét-Maakáig, és a bikriek mind összegyűltek, és követték őt.
- 15
- És eljövén, körülfogták őt Abelában Béth-Maaka [városában], és nagy töltést emelének a város ellen, mely a kőfallal egyenlő volt; és az egész nép, mely Joábbal vala, rombolá, hogy ledöntse a kőfalat,
- De utolérték, körülfogták őt Ábél-Bét-Maakában, és a várossal szemben nagy töltést emeltek, amely akkora volt, mint a kőfal. Az egész nép, amely Jóábbal volt, rombolta a kőfalat, hogy ledöntse.
- 16
- Akkor kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! Mondjátok meg, kérlek, Joábnak: Jőjj ide hozzám, valamit mondok néked!
- Akkor a városból egy okos asszony így kiáltott: Hallgassatok ide, hallgassatok ide! Mondjátok meg, kérlek, Jóábnak: Jöjj ide, hadd beszéljek veled!
- 17
- Ki mikor hozzá ment, monda az asszony: Te vagy-é Joáb? Felele: Én vagyok. Ki monda néki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát. És felele: Meghallgatom.
- Amikor odament hozzá, akkor megkérdezte az asszony: Te vagy-e Jóáb? Így felelt: Én vagyok. Akkor ezt mondta neki: Hallgasd meg szolgálóleányod szavát. Ő így felelt: Hallgatom.
- 18
- Akkor monda az [asszony]: Korábban azt szokták mondani: Kérdezzék meg Abelát, és úgy végeztek.
- Ekkor azt mondta az asszony: Régebben azt szokták mondani, Ábélban kell tanácsot kérni, akkor jól határoztok.
- 19
- Én Izráel békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izráelben? Miért akarod elnyelni az Úrnak örökségét?
- Én Izráel békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és egy anyát is Izráelben? Miért akarod elpusztítani az ÚR örökségét?
- 20
- Akkor felele Joáb, és monda: Távol legyen, távol legyen az én tőlem, hogy elnyeljem és elveszessem!
- Akkor Jóáb így felelt: Távol legyen, távol legyen tőlem, hogy elpusztítsam és elveszítsem azt!
- 21
- Nem úgy van a dolog, hanem egy ember az Efraim hegységéből való, a kinek neve Séba, a Bikri fia, felemelte kezét Dávid király ellen: adjátok kézbe azt egyedül, és elmegyek a város alól. És monda az asszony Joábnak: Ímé majd kivetjük a kőfalon a fejét néked.
- Nem úgy van a dolog, hanem egy Efraim hegységéből való ember, név szerint Seba, Bikri fia, fölemelte kezét Dávid király ellen. Adjátok kezünkbe őt magát, és én elvonulok a város alól. Az asszony azt válaszolta Jóábnak: Íme, majd a kőfalon átdobjuk neked a fejét.
- 22
- Elméne azért az asszony nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték Joábnak. Akkor megfuvatá a trombitát, és hazaoszlának a város alól kiki az ő sátorába, Joáb pedig hazaméne Jeruzsálembe, a királyhoz.
- Azután az asszony nagyon eszesen az egész néphez fordult, és levágatta Sebának, Bikri fiának a fejét, majd kidobták azt Jóábnak. Akkor ő megfúvatta a kürtöt, és szétoszlottak a város alól, mindenki a maga sátrába. Jóáb pedig hazament Jeruzsálembe a királyhoz.
- 23
- Joáb pedig Izráel egész serege felett való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok vezére vala.
- Jóáb Izráel egész seregének élén állt, Benájá, Jójádá fia pedig a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt.
- 24
- Adorám pedig adószedő, és Jósafát, Ahiludnak fia, emlékíró vala.
- Adórám a robotosok felügyelője volt, Jósáfát, Ahilúd fia pedig kancellár.
- 25
- Séja íródeák, Sádók pedig és Abjátár papok valának.
- Sejá jegyző volt, Cádók és Ebjátár pedig pap.
- 26
- A Jairból való Ira is Dávidnak fő embere vala.
- A Jáírból való Írá is Dávid papja volt.
Színjelzés
- Károli Gáspár Fordítás
- Revideált Károli Biblia (Veritas)
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Október 8
Kétéves:
- I. év: 1Sám 22
- II. év: Ez 44
- Kol 3:18-4:18
- Zsolt 78:56-72
- Péld 24:28-29
Példabeszéd
Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot az uralkodók.