Online Biblia

1

Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, fújjatok kürtöt Tekóában, és tűzzetek ki zászlót Bét-Hakkeremben, mert veszedelem fenyeget észak felől és nagy romlás!

„Fugiţi, copii ai lui Beniamin, fugiţi din mijlocul Ierusalimului, sunaţi din trâmbiţă la Tecoa, ridicaţi un semn la Bet-Hacherem! Căci de la miazănoapte se vede venind o nenorocire şi un mare prăpăd.

2

Elpusztítom a szép és elkényeztetett Sion leányát.

Pe frumoasa şi subţirica fiică a Sionului o nimicesc!

3

Pásztorok jönnek oda hozzá nyájaikkal, sátrakat vernek körülötte, és lelegelteti mindegyik a maga részét.

La ea vin păstorii cu turmele lor, îşi întind corturile în jurul ei şi îşi pasc fiecare partea lui.” –

4

Készüljetek hadba ellene, keljetek föl, és vonuljunk föl délben! Jaj nekünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esti árnyékok!

„Pregătiţi-vă s-o bateţi! Haidem! Să ne suim ziua în amiaza mare!”… Vai de noi, căci ziua scade, şi umbrele de seară se lungesc.

5

Keljetek föl, vonuljunk föl éjjel, és rontsuk le palotáit!

Haidem să ne suim noaptea şi să-i dărâmăm casele împărăteşti!” –

6

Mert ezt mondja a Seregek URa: Vágjatok ki fákat, és emeljetek töltést Jeruzsálem ellen! A büntetés városa ez, csupa elnyomás van benne!

Căci aşa vorbeşte Domnul oştirilor: „Tăiaţi copaci şi ridicaţi şanţuri împotriva Ierusalimului! Aceasta este cetatea care trebuie pedepsită; căci în mijlocul ei este numai apăsare.

7

Amint hidegen tartja vizét a kút, úgy tartja meg ő is gonoszságát. Erőszakosságról és önkényről hallani benne, mindig csak betegség és vereség van előttem.

Cum ţâşnesc apele dintr-o fântână, aşa ţâşneşte răutatea ei din ea; nu se aude în ea decât silnicie şi prăpăd; durerea şi rănile Îmi izbesc fără curmare privirile.

8

Fogadd el az intést, ó, Jeruzsálem, hogy lelkem el ne szakadjon tőled, és ne tegyelek téged kietlen, lakhatatlan földdé!

Ia învăţătură, Ierusalime, ca nu cumva să Mă depărtez de tine şi să fac din tine un pustiu, o ţară nelocuită!”

9

Ezt mondja a Seregek URa: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a szőlőt. Emeld rájuk a kezedet, mint szüretelő a vesszőkre!

Aşa vorbeşte Domnul oştirilor: „Vor culege rămăşiţele lui Israel cum se culeg ciorchinii rămaşi dintr-o vie. – Puneţi din nou mâna pe ea ca şi culegătorul pe mlădiţe.” –

10

Kinek szóljak, és kit figyelmeztessek, hogy meghallják? Íme, fülük körülmetéletlen, és nem tudnak figyelni! Íme, az ÚR szava szégyenletessé lett előttük, nem gyönyörködnek benne.

Cui să vorbesc şi pe cine să iau martor ca să m-asculte? Urechea lor este netăiată împrejur şi nu sunt în stare să ia aminte. Iată, cuvântul Domnului este o ocară pentru ei şi nu le place de el.

11

Ezért telve vagyok az ÚR haragjával, elfáradtam azt magamban tartani! Öntsd ki az utcán a gyermekekre és velük együtt az ifjak gyülekezetére is! Foglyul esik férj és feleség, öreg és aggastyán.

Eu sunt aşa de plin de mânia Domnului, că n-o pot opri. – „Toarn-o peste copilul de pe uliţă şi peste adunările tinerilor. Căci şi bărbatul şi nevasta vor fi prinşi, şi bătrânul şi cel încărcat de zile.

12

Házaik idegenekre szállnak mezejükkel és feleségükkel együtt. Mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira – mondja az ÚR.

Casele lor vor trece în stăpânirea altora, ogoarele şi nevestele lor de asemenea, când Îmi voi întinde mâna asupra locuitorilor ţării, zice Domnul.

13

Mert kicsinyeiktől a nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségre adták magukat, a prófétától a papig mindnyájan csalárdságot űznek.

Căci de la cel mai mic până la cel mai mare, toţi sunt lacomi de câştig; de la proroc până la preot, toţi înşală.

14

Úgy gyógyítgatják népem sebeit, hogy könnyelműen azt mondogatják: „Békesség, békesség”, pedig nincs békesség!

Leagă în chip uşuratic rana fiicei poporului Meu, zicând: „Pace! Pace!” Şi totuşi nu este pace!

15

Szégyenkezniük kellene, mert utálatosságot cselekedtek; de bizony nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt, elbuknak megbüntetésük idején – ezt mondja az ÚR.

Sunt daţi de ruşine, căci săvârşesc urâciuni; şi totuşi nu roşesc şi nu ştiu de ruşine. De aceea vor cădea împreună cu cei ce cad, vor fi răsturnaţi, când îi voi pedepsi, zice Domnul.”

16

Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugalmat találjatok lelketeknek! De ők azt mondták: Nem megyünk!

Aşa vorbeşte Domnul: „Staţi în drumuri, uitaţi-vă şi întrebaţi care sunt cărările cele vechi, care este calea cea bună: umblaţi pe ea, şi veţi găsi odihnă pentru sufletele voastre!” Dar ei răspund: „Nu vrem să umblăm pe ele!”

17

Őrállókat is rendeltem föléjük e szavakkal: Figyeljetek a kürtszóra! De ők azt mondták: Nem figyelünk!

Am pus nişte străjeri peste voi: „Fiţi cu luare aminte la sunetul trâmbiţei!” Dar ei răspund: „Nu vrem să fim cu luare aminte!”

18

Ezért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet, azt, ami rájuk következik!

De aceea, ascultaţi, neamuri, şi luaţi seama la ce li se va întâmpla, adunare a popoarelor!

19

Halld meg, te föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre, gondolatainak gyümölcsét. Mert nem figyeltek beszédeimre, és törvényemet megvetették.

Ascultă şi tu, pământule! Iată, voi aduce peste poporul acesta o nenorocire care va fi rodul gândurilor lui; căci n-au luat aminte la cuvintele Mele şi au nesocotit Legea Mea.

20

Minek nekem ez a tömjén, amely Sebából érkezik, és a messze földről való, jó illatú nád? Égőáldozataitok nincsenek kedvemre, véresáldozataitok sem tetszenek nekem.

Ce nevoie am Eu de tămâia care vine din Seba, de trestia mirositoare dintr-o ţară depărtată? Arderile voastre de tot nu-Mi plac, şi jertfele voastre nu-Mi sunt plăcute.”

21

Ezért ezt mondja az ÚR: Íme, buktatókat állítok e nép elé, és egyaránt megbotlanak benne apák és fiak; elvesznek a szomszédok és a barátok.

De aceea, aşa vorbeşte Domnul: „Iată, voi pune înaintea poporului acestuia nişte pietre de poticnire, de care se vor lovi împreună părinţi şi fii, vecini şi prieteni, şi vor pieri.”

22

Így szól az ÚR: Íme, egy nép jön az északi földről, nagy nemzet támad a föld végéről!

Aşa vorbeşte Domnul: „Iată că vine un popor din ţara de la miazănoapte, un neam mare se ridică de la marginile pământului.

23

Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem könyörülnek. Hangjuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, egy emberként sorakoznak föl ellened, ó, Sion leánya!

Ei poartă arc şi suliţă; sunt cumpliţi şi fără milă; glasul lor urlă ca marea; sunt călare pe cai şi gata de luptă ca un om pregătit de război împotriva ta, fiica Sionului!”

24

Hallottuk a hírét, és kezünk lehanyatlott. Szorongás vett erőt rajtunk, gyötrődés, mint a vajúdó asszonyon.

La vuietul apropierii lor, mâinile ni se slăbesc, ne apucă groaza ca durerea unei femei care naşte. –

25

Ne menj ki a mezőre, és ne járj az úton, mert az ellenség fegyvere és rémület fenyeget körös-körül.

Nu ieşiţi în ogoare şi nu mergeţi pe drumuri! Căci acolo este sabia vrăjmaşului, răspândind spaima de jur împrejur!

26

Népem leánya! Ölts zsákruhát, fetrengj a hamuban, gyászolj, mintha egyszülöttedet siratnád, zokogj keservesen, mert hamarosan ránk tör a pusztító!

Fiica poporului meu, acoperă-te cu un sac şi tăvăleşte-te în cenuşă, jeleşte-te ca după singurul tău fiu, varsă lacrimi, lacrimi amare! Căci pe neaşteptate vine pustiitorul peste noi. –

27

Arra rendeltelek, hogy próbára tedd és megfigyeld népemet, hogy megismerd és megvizsgáld az útjukat.

„Te pusesem de pază peste poporul Meu ca o cetăţuie, ca să le cunoşti şi să le cercetezi calea.

28

Mindnyájan vakmerő lázadók, rágalmazva járnak, mind csak hitvány réz és vas.

Toţi sunt nişte răzvrătiţi, nişte bârfitori, aramă şi fier, toţi sunt nişte stricaţi.

29

Hevesen fújt a fújtató, az ólmot megolvasztotta a tűz; de hiába olvaszt az olvasztó, mert a gonoszok nem tisztultak meg.

Foalele ard, plumbul este topit de foc; degeaba curăţă, căci zgura nu se dezlipeşte.

30

Megvetett ezüstnek hívjátok őket, mert az ÚR megvetette őket!

De aceea se vor numi argint lepădat, căci Domnul i-a lepădat.”

Színjelzés

• Revideált Károli Biblia (Veritas)
• Traducerea Cornilescu

Igehirdetés.ma

Az Úr figyelmeztet, te hogyan reagálsz?
Jeremiás 6:1-30