- 1
- Jelentették Jóábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.
- 2
- Így gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész nép számára, mert meghallották, hogy a király bánkódik a fia miatt.
- 3
- Azon a napon úgy lopakodott be a hadinép a városba, ahogy az a hadinép szokott lopakodni, amely szégyelli magát, hogy elmenekült a harcból.
- 4
- A király pedig eltakarta az arcát, és fennszóval így kiáltott: Ó, fiam, Absolon! Absolon, én fiam, én fiam!
- 5
- Akkor Jóáb bement a házba a királyhoz, és azt mondta: Megszégyenítetted e mai napon minden szolgádat, akik pedig ma megmentették az életedet, fiaid és leányaid életét, feleségeid és másodfeleségeid életét.
- 6
- Mert azokat szereted, akik gyűlölnek, és azokat gyűlölöd, akik szeretnek téged. Kimutattad ma, hogy előtted a vezérek és a szolgák mind semmik. Mert azt tapasztaltam a mai napon, hogy jobban tetszene neked, ha mi mindnyájan meghaltunk volna ma, de Absolon élne.
- 7
- Azért most kelj föl, menj ki, és beszélj kedvesen a szolgáiddal, mert az ÚRra esküszöm, hogy ha nem jössz ki, éjjelre egy ember sem marad melletted. Ez mindannál a nyomorúságnál rosszabb lenne számodra, ami veled történt ifjúságodtól fogva mind e mai napig.
- 8
- Erre fölkelt a király, és leült a kapuban. Hírül adták az egész népnek: Íme, a király a kapuban ül. Akkor az egész hadinép a király elé járult. Izráel pedig elmenekült, ki-ki a maga sátrába.
- 9
- És nagy veszekedés kezdődött Izráel népének törzsei között, és ezt mondták: A király szabadított meg minket ellenségeink kezéből, a filiszteusok kezéből is ő szabadított meg; de el kellett menekülnie az országból Absolon elől.
- 10
- Absolon pedig, akit fölkentünk, meghalt a harcban. Miért késlekednénk hazahozni a királyt?
- 11
- Dávid király pedig elküldött Cádók és Ebjátár paphoz, és ezt üzente nekik: Mondjátok ezt a júdabeli véneknek: Miért akartok utolsók lenni a király hazahozásában? Eljutott ugyanis a király házába mindaz, amiről egész Izráel beszélt.
- 12
- Ti a testvéreim vagytok, az én húsom és az én vérem, miért lennétek hát az utolsók a király hazahozásában?
- 13
- Mondjátok meg Amászának: Nem az én húsom és vérem vagy te is? Úgy cselekedjék velem Isten, és úgy segítsen, hogy te leszel a seregem fővezére minden időben Jóáb helyett.
- 14
- Így nyerte meg egy emberként Júda minden emberének a szívét, akik üzenetet küldtek a királynak: Térj haza minden szolgáddal együtt!
- 15
- Visszaindult tehát a király, és a Jordánhoz érkezett, a júdaiak pedig Gilgálba mentek, hogy elébe menjenek a királynak, és segítsenek neki átkelni a Jordánon.
- 16
- A Bahúrimból való benjámini Simei, Gérá fia is sietve elment a júdaiakkal együtt Dávid király elé.
- 17
- Ezer ember volt vele Benjámin nemzetségéből. Cíbá, a Saul házából való szolga, tizenöt fia és húsz szolgája is vele volt, és a király előtt odaértek a Jordánhoz.
- 18
- Átkeltek a gázlónál, hogy áthozzák a király háza népét, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Simei, Gérá fia pedig térdre borult a király előtt, amikor átkelt a Jordánon.
- 19
- Ezt mondta a királynak: Ne tulajdonítsa vétkül nekem az én uram az álnokságomat; és ne emlékezzen meg arról, hogy gonoszul cselekedett veled a szolgád azon a napon, amelyen uram, a király Jeruzsálemből eltávozott. Ne vegye ezt szívére a király.
- 20
- Tudja a te szolgád, hogy vétkezett, de látod, József egész házából én jöttem ma elsőnek, hogy a királynak, az én uramnak elébe menjek.
- 21
- De megszólalt Abisaj, Cerújá fia, és ezt mondta: Nem ölöd-e meg Simeit azért, mert szidalmazta az ÚR fölkentjét?
- 22
- Dávid azonban azt mondta: Mi közöm hozzátok, Cerújá fiai, hogy ellenkezni akartok ma velem? Miért kellene ma embert ölni Izráelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem újból Izráel királya!
- 23
- Majd ezt mondta a király Simeinek: Nem halsz meg. És megesküdött neki a király.
- 24
- Mefibóset, Saul fia is elébe jött a királynak. Sem lábát, sem szakállát nem gondozta, ruháját ki nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király eltávozott, egészen addig a napig, amelyen békességgel haza nem jött.
- 25
- Amikor Jeruzsálemből kijött a király elé, ezt mondta neki a király: Miért nem jöttél el velem, Mefibóset?
- 26
- Ő így felelt: Uram, király, a szolgám csapott be engem. Mert én, a te szolgád, azt mondtam: Fölnyergeltetem a szamarat, fölülök rá, és elmegyek a királlyal, mert sánta a te szolgád.
- 27
- Ő azonban rágalmazott engem, a te szolgádat az én uram, a király előtt. De az én uram, a király olyan, mint Isten angyala. Azért tégy úgy, ahogy neked tetszik!
- 28
- Mert atyám egész háza népe csak halált érdemelt volna uramtól, a királytól, de te szolgádat mégis azok közé helyezted, akik asztalodnál esznek. Azért micsoda követelésem és micsoda kérésem volna még a király előtt?
- 29
- Akkor ezt mondta neki a király: Mi szükség többet szólnod? Megmondtam, hogy te és Cíbá osztozzatok meg a jószágon.
- 30
- Erre Mefibóset azt felelte a királynak: Elveheti akár az egészet, csakhogy az én uram, a király békességben hazajöhetett!
- 31
- A gileádi Barzillaj is eljött Rógelimból, hogy átkeljen a királlyal a Jordánon, hogy átkísérje őt a Jordánon.
- 32
- Barzillaj pedig igen öreg ember volt, nyolcvanesztendős, és ő tartotta el a királyt, amíg Mahanaimban lakott, mert igen gazdag ember volt.
- 33
- A király azt mondta Barzillajnak: Gyere velem, és eltartalak Jeruzsálemben.
- 34
- Barzillaj azonban azt mondta a királynak: Ugyan hány évig élek még, hogy fölmehetnék a királlyal Jeruzsálembe?
- 35
- Nyolcvanesztendős vagyok már, hogy tegyek még különbséget jó és rossz között; vagy érzem-e én, a te szolgád még az ízét annak, amit eszem és iszom; vagy tudok-e gyönyörködni még az énekesek és az énekesnők hangjában? Csak terhedre lenne a szolgád neked, uram, király!
- 36
- Szolgád csak éppen átkel a Jordánon a királlyal. Miért adna nekem a király ilyen nagy jutalmat?
- 37
- Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd haljak meg az én városomban, ahol apám és anyám sírja van. De itt van, íme, szolgád, Kimhám, menjen el ő a királlyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, ahogy neked jónak tetszik.
- 38
- Erre azt mondta a király: Velem jöhet Kimhám, és úgy bánok vele, ahogy neked tetszik. És amit csak kívánsz tőlem, megteszem neked.
- 39
- Mikor pedig átkelt a Jordánon az egész nép, és a király is átkelt, megcsókolta a király Barzillajt és megáldotta, ő pedig visszatért lakóhelyére.
- 40
- Átkelt tehát a király Gilgálba, és vele ment Kimhám. Júda egész népe és Izráel népének a fele kísérte a királyt.
- 41
- És íme, az összes izráeli férfi eljött a királyhoz, és azt mondták neki: Miért loptak el téged júdai testvéreink, és hozták át a Jordánon a királyt, a háza népét és vele együtt Dávid minden emberét?
- 42
- Júda férfiai így feleltek Izráel férfiainak: Azért, mert a király hozzánk áll közelebb. Hát miért nehezteltek ezért? Talán megvendégelt minket ezért a király? Vagy megajándékozott-e valamilyen ajándékkal?
- 43
- Izráel férfiai így feleltek Júda férfiainak: Tízszeres jogunk van a királyhoz, és Dávidra nézve is elsőbbségünk van veletek szemben. Miért vettetek semmibe minket? Nem mi tettük-e szóvá legelőször, hogy hozzuk haza a királyunkat? De erősebb volt Júda férfiainak a szava Izráel férfiainak a szavánál.
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Május 9
Kétéves:
- I. év: 4Móz 6
- II. év: Jób 36:1-37:23
- Jn 6:1-21
- Zsolt 106:13-31
- Péld 14:32-33
Példabeszéd
Hagyjátok el az ostobaságot, és éljetek, járjatok az eszesség útján!