- 1
- Saul halála után, amikor Dávid visszatért az amálékiek legyőzéséből, és két napig Ciklagban időzött,
- 2
- íme, a harmadik napon egy férfi jött Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva, feje pedig porral volt behintve. Amikor Dávidhoz ért, a földre hullt, és meghajolt.
- 3
- Dávid megkérdezte: Honnan jössz? Ő így felelt: Izráel táborából menekültem el.
- 4
- Dávid azt mondta neki: Kérlek, mondd el nekem, mi történt! Ő pedig elmondta: Megfutamodott a nép a harcból, és közülük igen sokan elestek és meghaltak. Sőt Saul és fia, Jónátán is meghalt.
- 5
- Ekkor Dávid így szólt a hírhozó ifjúhoz: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán?
- 6
- Az ifjú így felelt: Éppen fölmentem a Gilbóahegyre, amikor Saul a dárdájára támaszkodott, és íme, a szekerek és a lovasok utolérték őt.
- 7
- Akkor Saul hátratekintett, meglátott engem és szólított. Én így válaszoltam: Íme, itt vagyok.
- 8
- Ő pedig ezt kérdezte: Ki vagy? Így feleltem neki: Egy amáléki.
- 9
- Akkor azt mondta nekem: Kérlek, állj mellém, és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.
- 10
- Ezért mellé léptem, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem marad életben, miután elesett, és elhoztam fejéről a koronát meg karjáról az aranyperecet, és íme, idehoztam azokat az én uramnak.
- 11
- Ekkor Dávid megragadta a ruháit és megszaggatta, és ezt tette a többi ember is, akik vele voltak.
- 12
- Nagy zokogással sírtak és böjtöltek egész estig Saul és a fia, Jónátán miatt, és az ÚR népe és Izráel háza miatt, mert fegyver által hullottak el.
- 13
- Azután Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki ezt elbeszélte neki: Hova való vagy? Ő így felelt: Egy jövevény amáléki férfi fia vagyok.
- 14
- Erre ismét így szólt hozzá Dávid: Hogy nem féltél fölemelni a kezedet az ÚR fölkentjének elveszítésére?
- 15
- Azután odahívta Dávid az egyik szolgáját, és azt mondta neki: Menj, és öld meg őt! A szolga erre átdöfte, és az meghalt.
- 16
- Dávid azt mondta neki: Vére szálljon a fejedre, mert saját szád vallott ellened, mikor azt mondtad: Én öltem meg az ÚR fölkentjét.
- 17
- Akkor Dávid ezzel a gyászénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt.
- 18
- Azt mondta, hogy tanítsák meg Júda fiait erre az íjdalra, mely be lett írva Jásár könyvébe.
- 19
- Izráel! Ékességed elesett a halmaidon. Ó, hogy elhullottak a hősök!
- 20
- Meg ne mondjátok Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin, hogy ne örvendjenek a filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
- 21
- Gilbóa hegyei, se harmat, se eső ne szálljon rátok, mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót. Mert ott hányták el az erős vitézek a pajzsot, Saul is a pajzsát, mintha nem lett volna megkenve olajjal.
- 22
- A megsebzettek vérétől és a hősök kövérjétől Jónátán íja nem rettent vissza, és Saul nem forgatta hiába fegyverét.
- 23
- Sault és Jónátánt, akik egymást szerették és kedvelték, míg éltek, a halál sem szakította el egymástól. A sasoknál gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek voltak.
- 24
- Izráel leányai! Sirassátok Sault, aki gyönyörű bíborba öltöztetett titeket, és arannyal ékesítette föl a ruhátokat.
- 25
- Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban! Jónátán a halmaidon esett el!
- 26
- Sajnállak, testvérem, Jónátán, nagyon kedves voltál nekem, hozzám való szereteted csodálatosabb volt az asszonyok szerelménél.
- 27
- Ó, hogy elhullottak a hősök, és elpusztultak a harci szerszámok!
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Május 9
Kétéves:
- I. év: 4Móz 6
- II. év: Jób 36:1-37:23
- Jn 6:1-21
- Zsolt 106:13-31
- Péld 14:32-33
Példabeszéd
Leült házának ajtajába, a város magaslatain ül egy széken,