Revideált Károli Biblia (Veritas) - 1. Sámuel 9 | Online Biblia

Biblia

Keresés

Fejezetek

1: Volt egy ember Benjámin nemzetségéből, akinek a neve Kís volt, Abiél fia, aki Cerór fia, aki Bekórat fia, aki Afíah fia, aki Benjámin házából való volt. Igen tehetős ember volt.
2: Annak volt egy Saul nevű fia, igen szép ifjú. Senki sem volt nála szebb Izráel fiai közül. Egy fejjel magasabb volt az egész népnél.
3: Egyszer elvesztek Kísnek, Saul apjának a szamarai. Azt mondta Kís a fiának, Saulnak: Végy magad mellé egy szolgát, kelj föl és menj el, keresd meg a szamarakat.
4: Bejárták az Efraim hegységét, és bejárták Sálisá földjét, de ott sem találták meg. Majd bejárták Saalim földjét, de nem voltak ott sem. Végül bejárták Benjámin földjét, de nem találták meg.
5: Amikor Cúf földjére jutottak, azt mondta Saul a vele levő szolgának: Gyere, térjünk vissza, nehogy apám, elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék.
6: De ő így felelt neki: Íme, Isten embere most ebben a városban van, és az az ember tiszteletben áll. Mindaz, amit mond, beteljesedik. Most tehát menjünk oda, talán meg tudja mondani nekünk is, hogy melyik úton menjünk.
7: Saul ezt mondta a szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk annak az embernek? Hiszen a kenyér elfogyott a tarisznyánkból, és nincsen mit vinnünk ajándékba Isten emberének. Mi van nálunk?
8: A szolga pedig ezt felelte Saulnak: Íme, van nálam egy negyed ezüstsékel, odaadom ezt Isten emberének, hogy adjon nekünk útbaigazítást.
9: Azelőtt Izráelben azt mondták, amikor valaki elment Istent megkérdezni: Gyertek, menjünk el a látóhoz. Mert akit most prófétának neveznek, azt régen látónak hívták.
10: Saul ezt mondta a szolgájának: Helyesen beszélsz. Gyere, menjünk el! Elmentek tehát abba a városba, ahol Isten embere volt.
11: Amint pedig a domboldalon fölfelé mentek a városba, leányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek ki, és megkérdezték tőlük: Itt van-e a látó?
12: Ők így feleltek nekik: Igen, éppen itt van, csak siess, mert ma érkezett a városba, hiszen ma áldozati lakomája lesz a népnek a magaslaton.
13: Ha bementek a városba, azonnal megtaláljátok, mielőtt fölmenne a hegyre, hogy egyék. Mert a nép addig nem eszik, amíg ő el nem jön, mivel a véresáldozatot ő áldja meg, és csak azután esznek a meghívottak. Azért csak menjetek föl, mert most ott fogjátok őt találni!
14: Fölmentek tehát a városba. Éppen a városba értek, amikor jött kifelé Sámuel velük szemben, hogy fölmenjen a hegyre.
15: Az ÚR pedig azt jelentette ki Sámuel fülébe egy nappal azelőtt, hogy Saul eljött:
16: Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert Benjámin földjéről. Kend fel őt népem, Izráel fejedelméül, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Mert rátekintettem népem nyomorúságára, mivel kiáltásuk felhatott hozzám.
17: Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, így szólt neki az ÚR: Íme, ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népem fölött.
18: Saul pedig Sámuelhez lépett a kapu alatt, és megkérdezte: Mondd meg nekem, hol van itt a látó háza?
19: Sámuel pedig így felelt Saulnak: Én vagyok az a látó. Menj föl előttem a hegyre, és egyetek ma velem, reggel pedig elbocsátalak, és megmondom neked azt is, ami szívedet nyomja.
20: A szamarak miatt pedig, melyek három napja elvesztek, ne aggódjál, mert megtalálták azokat. Különben is kié mindaz, ami becses Izráel népében? Hát nem a tied és atyád egész házáé?!
21: Saul azonban így felelt: Hát nem benjámini vagyok-e én, Izráel legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem a legkisebb-e Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért beszélsz hát így hozzám?
22: Akkor Sámuel megfogta Sault és a szolgáját, bevezette őket az étkezőhelyre, és nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik mintegy harmincan voltak.
23: Sámuel odaszólt a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, amelyet odaadtam neked, és amelyről azt mondtam, hogy tedd félre.
24: Akkor a szakács felhozta a combot és ami hozzávaló volt, és Saul elé tette. Sámuel pedig ezt mondta: Íme, a félretett rész, vedd magad elé, és egyél, mert erre az alkalomra tették félre azt számodra, amikorra meghívtam a népet. És Saul együtt evett azon a napon Sámuellel.
25: Majd lementek a hegyről a városba, és a ház emeletén beszélgetett Sámuel Saullal.
26: De korán fölkeltek. Az történt ugyanis, hogy hajnalhasadáskor Sámuel így kiáltott Saulnak a ház emeletén: Kelj föl, el akarlak bocsátani téged! Ekkor fölkelt Saul, és kimentek kettesben az utcára.
27: Mikor pedig leértek a város végére, Sámuel ezt mondta Saulnak: Mondd meg a szolgádnak, hogy kerüljön elénk. Az eléjük került. Te pedig most állj meg, hogy elmondjam neked Isten beszédét.

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki

Igehirdetés.ma

Ige

Az utosló bíra és az első király találkozása