Online Biblia

1

Ezek után nagy méltóságra emelé Ahasvérus király Hámánt, a Hammedáta fiát, az Agágibelit, és felmagasztalá őt, és feljebb helyezteté székét minden fejedelménél, a kik vele valának.

Ezek után Ahasvérós király nagy méltóságra emelte az agági Hámánt, Hammedátá fiát. Kitüntette őt, és följebb tetette a székét minden fejedelménél, aki körülötte volt.

2

És a király minden szolgái, a kik a király kapujában valának, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt; mert úgy parancsolta meg nékik a király; de Márdokeus nem hajtott térdet és nem borult le.

A király minden szolgája, aki a királyi udvarban volt, térdet hajtott, és leborult Hámán előtt, mert így parancsolta a király. De Mordokaj nem hajtott térdet, és nem borult le.

3

Mondának azért a király szolgái, a kik a király kapujában valának, Márdokeusnak: Miért szeged meg a király parancsát?

Akkor a király szolgái, akik a király kapujában voltak, ezt kérdezték Mordokajtól: Miért szeged meg a király parancsát?

4

Lőn pedig, mikor így szólnának néki minden nap és nem hallgata rájok, feljelenték Hámánnak, hogy lássák, megállnak-é Márdokeus dolgai, mert azt jelenté nékik, hogy ő zsidó.

Nap nap után ezt mondogatták neki, de ő nem hallgatott rájuk. Ezért jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordokaj védekezése; mert arra hivatkozott előttük, hogy ő zsidó.

5

És látván Hámán, hogy Márdokeus térdet nem hajt és nem borul le előtte, megtelék Hámán haraggal.

Amikor Hámán látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, Hámán megtelt haraggal.

6

De kevés volt előtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét, (mert megmondták néki Márdokeus nemzetségét) azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, a ki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét.

De kevesellte, hogy csak magára Mordokajra vesse rá a kezét, mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből származik. Ezért Hámán arra törekedett, hogy elveszítsen Ahasvérós egész országában minden zsidót, Mordokaj népét.

7

Az első hónapban, ez Nisán hónapja, Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében, Púrt, azaz sorsot vetének Hámán előtt napról-napra és hónapról-hónapra a tizenkettedikig, s ez Adár hónapja.

Ahasvérós királyságának tizenkettedik évében, az első hónapban, a Niszán hónapban púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt napról napra és hónapról hónapra a tizenkettedik hónapig, ez pedig Adár hónapja.

8

És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik úgy hagyni őket.

Akkor ezt mondta Hámán Ahasvérós királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülve él a népek között, országod minden tartományában, és törvényei különböznek minden más nemzetétől. Nem teljesítik a király törvényeit sem. Bizony, nem illik ezt annyiban hagynia a királynak!

9

Ha a királynak tetszik, írja meg, hogy ők elvesztessenek, és én tízezer tálentom ezüstöt mérek a hivatalnokok kezeibe, hogy a király kincstárába vigyék.

Ha a királynak úgy tetszik, adja írásba, hogy veszítsék el őket, és én tízezer talentum ezüstöt mérek ki a hivatalnokok kezébe, hogy vigyék a király kincstárába.

10

Akkor lehúzá a király az ő gyűrűjét a maga kezéről, és adá azt az Agágibeli Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének.

Akkor a király lehúzta ujjáról a gyűrűjét, és az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének adta.

11

És monda a király Hámánnak: Az ezüst tied legyen s a nép is, hogy azt cselekedjed vele, a mi néked tetszik.

Azt mondta Hámánnak a király: Az ezüst legyen a tiéd, a néppel pedig úgy cselekedj, amint neked tetszik.

12

Előhivatának azért a király irnokai az első hónap tizenharmadik napján, és megiraték minden úgy, a miként Hámán parancsolá, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, a kik az egyes tartományokban valának, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az ő nyelve szerint, Ahasvérus király nevében iratott és megpecsételtetett a király gyűrűjével.

Az első hónap tizenharmadik napján előhívatták a király írnokait, és megírattak mindent a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, akik az egyes tartományokban voltak, továbbá minden egyes nép vezetőinek úgy, ahogy Hámán parancsolta. Minden tartománynak a maga írásmódja szerint és minden egyes népnek a saját nyelvén írtak Ahasvérós király nevében, és az írásokat lepecsételték a király gyűrűjével.

13

És elküldettek a levelek futárok által a király minden tartományába, hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék mind a zsidókat, ifjútól a vénig, gyermekeket és asszonyokat egy napon, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónapnak, (ez Adár hónapja) és hogy javaikat elragadják.

Majd elküldték a leveleket futárokkal a király minden tartományába, hogy egyetlen napon, a tizenkettedik hónapnak, Adár hónapnak a tizenharmadik napján pusztítsanak ki, öljenek meg és semmisítsenek meg minden zsidót, ifjútól vénig, gyermekeket és asszonyokat, javaikat pedig zsákmányolják el.

14

Az írásnak mássa, hogy tétessék törvény minden egyes tartományban, meghirdettetett minden népnek, hogy legyenek készen azon a napon.

A rendelet szövegét törvényként hirdették ki minden egyes tartományban, és minden népnek tudomására hozták, hogy legyenek készen azon a napon.

15

A futárok kimenének gyorsan a király parancsával. És a törvény Susán várában is kiadatott; a király pedig és Hámán leültek, hogy igyanak; de Susán városa felháborodott.

A futárok gyorsan elmentek a király parancsával. A törvényt Súsán várában is kiadták. A király és Hámán leült inni, Súsán városa pedig föl volt háborodva.

Színjelzés

• Károli Gáspár Fordítás
• Revideált Károli Biblia (Veritas)

Igehirdetés.ma

3. rész: Holokauszt Perzsiában?
Böjt
Minden hívő Hámánja