- 1
- Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
- 2
- Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
- 3
- Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
- 4
- Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
- 5
- Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
- 6
- Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
- 7
- Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
- 8
- Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
- 9
- Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
- 10
- De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
- 11
- Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
- 12
- Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
- 13
- Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
- 14
- Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
- 15
- És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
- 16
- Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
- 17
- Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
- 18
- Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
- 19
- És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
- 20
- Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
- 21
- Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
- 22
- De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
- 23
- Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
- 24
- Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
- 25
- Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
- 26
- És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
- 27
- Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
- 28
- És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
- 29
- Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
- 30
- Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
- 31
- A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
- 32
- Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
- 33
- Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle.
- 34
- És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
- 35
- Könnyekre fakadt Jézus.
- 36
- Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
- 37
- Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
- 38
- Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
- 39
- Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
- 40
- Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
- 41
- Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
- 42
- Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
- 43
- És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
- 44
- És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
- 45
- Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
- 46
- De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
- 47
- Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
- 48
- Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
- 49
- Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
- 50
- Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
- 51
- Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
- 52
- És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
- 53
- Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
- 54
- Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
- 55
- Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
- 56
- Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
- 57
- A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki
Kalauz
Június 16
Kétéves:
- I. év: 5Móz 2
- II. év: Ézs 30
- ApCsel 10:23b-48
- Zsolt 134:1-3
- Péld 17:9-11
Példabeszéd
Kinyilatkoztatást mond a király ajka, az ítélethozatalkor se szóljon hamisságot a szája.