Online Biblia

Biblia

  • Párhuzamos olvasás
  • Fordításokról

Keresés

Beállítások
Ékezet nélküli találatok elfogadása.
Csak szó eleji egyezés elfogadása.
Betöltéskor fókusz a keresésre.
  • Fordításokról
  • Szentírásról
  • Bibliaolvasó kalauz
  • Bővítmények

Károli Gáspár Fordítás » 1. Mózes » 21. Fejezet
Fejezetek
  • 1 
  • 2 
  • 3 
  • 4 
  • 5 
  • 6 
  • 7 
  • 8 
  • 9 
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
  • 45
  • 46
  • 47
  • 48
  • 49
  • 50
1
Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
2
Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
3
És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:
4
És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
5
Ábrahám pedig száz esztendős [vala], mikor születék néki az ő fia Izsák.
6
És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
7
Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.
8
És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
9
Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
10
Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
12
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13
Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
14
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
15
Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.
16
És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.
17
Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.
18
Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt.
19
És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
20
És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.
21
Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.
22
És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.
23
Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.
24
És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
25
Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.
26
És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
27
Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
28
És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.
29
És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
30
És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.
31
Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
32
Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
33
[Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
34
És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.
  • « 1. Mózes 20. Fejezet
  • 1. Mózes 22. Fejezet »

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki  
Igehirdetés.ma
Ige  13 Izsák és/vagy Ismáel?
Ige  53. Nevetés
Ige  54. A bűn gyümölcse és a kegyelem
Ige  55. Az Isten van veled?
Ige  Az arab keresztyenek eredete
Ige  Isten hűsége
Ige  Isten hűséget ünnepelve
Ige  Isten népe és a világ
Ige  Isten titokzatos megoldásai
Ige  Kell-e szövetkezzünk emberekkel?

Kalauz

Április 1

Egyéves:

  • 5Móz 18:1-20:20
  • Lk 9:28-50
  • Zsolt 73:1-28
  • Péld 12:10

Kétéves:

  • I. év: 3Móz 1
  • II. év: Neh 3
  • Lk 9:28-50
  • Zsolt 73:1-28
  • Péld 12:10

Példabeszéd

Útjuk gyümölcséből esznek, és saját tanácsukkal laknak jól.
Péld. 1:31