Revideált Károli Biblia (Veritas) - 5. Mózes 1-3 | Online Biblia

Biblia

Keresés

Fejezetek

1: Ezeket a szavakat mondta Mózes az egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös-tengerrel szemben, Párán és Tófel, Lábán és Hacérót és Dí-Záháb között.
2: Tizenegy napi járóföld volt az út a Hórebtől, a Széír-hegyen át Kádés-Barneáig.
3: A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján történt, hogy elmondta Mózes Izráel fiainak mindazt, amit az ÚR parancsolt neki felőlük,
4: miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott Edrei mellett.
5: Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:
6: Az ÚR, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: „Elég ideig laktatok e hegy alatt.
7: Forduljatok meg, induljatok, menjetek az emóriak hegyére és a vele szomszédos vidékekre, a mezőségre, a dombvidékre dél felé, a tenger partjára, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyamig.
8: Íme, elétek adtam ezt a földet. Menjetek be, és vegyétek birtokba azt a földet, amely felől megesküdött az ÚR a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utánuk az ő utódaiknak adja.”
9: Abban az időben azt mondtam nektek: „Nem tudom egyedül gondotokat viselni.
10: Az ÚR, a ti Istenetek annyira megsokasított titeket, hogy most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag.
11: Az ÚR, a ti atyáitok Istene szaporítson meg benneteket ezerszeresére annak, ahányan most vagytok, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek!
12: Hogyan hordozhatnám egymagam a bajaitokat, terheiteket és peres ügyeteket?
13: Válasszatok magatoknak a ti törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és én elöljáróitokká teszem őket.”
14: Ti így feleltetek nekem: „Helyesen mondtad, hogy mit tegyünk.”
15: Vettem tehát törzseitek főembereit, bölcs és ismert férfiakat, és elöljáróitokká tettem őket. Ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká minden törzsben.
16: Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: „Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek mindenkinek az ügyében, akár testvéretekkel, akár jövevénnyel van dolgotok!
17: Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: a kicsit ugyanúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené. Ami pedig nehéznek látszik nektek, hozzátok énelém, és én meghallgatom.”
18: Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindent, amit tennetek kell.
19: Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt a nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegye felé menve láttatok, ahogy megparancsolta nekünk az ÚR, a mi Istenünk. Végül eljutottunk Kádés-Barneába.
20: Ott azt mondtam nektek: „Eljutottatok az emóriak hegyvidékére, amelyet nekünk ad az ÚR, a mi Istenünk.
21: Íme, eléd adta az ÚR, a te Istened ezt a földet: menj föl, vedd birtokodba, amint megmondta neked az ÚR, atyáid Istene. Ne félj, és meg ne rettenj!”
22: Ti pedig mindnyájan hozzám jöttetek, és azt mondtátok: „Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk azt a földet, és hozzanak nekünk hírt az út felől, hogy melyiken menjünk föl, és a városok felől, amelyekbe be fogunk vonulni.”
23: Tetszett nekem ez a beszéd, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet.
24: Ezek elindultak, és fölmentek a hegyvidékre, és eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték.
25: Szedtek a kezükbe annak a földnek a gyümölcséből, és elhozták hozzánk. Hírt is hoztak nekünk, azt mondták: „Jó az a föld, amelyet az ÚR, a mi Istenünk ad nekünk.”
26: Ti azonban nem akartatok fölmenni, hanem pártot ütöttetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
27: Zúgolódtatok a sátraitokban, és azt mondtátok: „Azért hozott ki bennünket az ÚR Egyiptom földjéről, mert gyűlöl minket. Az emóriak kezébe akar adni minket, hogy elpusztítson.
28: Hova mehetnénk?” Testvéreink megrettentették a szívünket, amikor azt mondták: „Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép. Nagy városokat láttunk, a falaik égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott!”
29: Akkor azt mondtam nektek: „Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.
30: Az ÚR, a ti Istenetek előttetek megy, ő harcol értetek ugyanúgy, ahogy Egyiptomban cselekedett veletek szemetek láttára;
31: és a pusztában is láttad, hogy úgy hordozott téged az ÚR, a te Istened, ahogy az ember a fiát hordozza, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg erre a helyre nem jutottatok.”
32: Mégsem hittetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek,
33: aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben és nappal felhőben, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozhattok, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járhattok.
34: Mikor az ÚR meghallotta beszédeteket, megharagudott, és megesküdött e szavakkal:
35: „E gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.
36: Kivéve Kálébot, Jefunne fiát. Ő meglátja, és neki és fiainak adom azt a földet, amelyre lábát tette, mert tökéletesen követte az URat.”
37: Még rám is megharagudott az ÚR miattatok, és azt mondta: „Te sem mész be oda!
38: Józsué, Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda. Ezért biztasd őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek.
39: De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, és fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó, és mi a gonosz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom, és ők veszik birtokba.
40: Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger felé.”
41: Erre azt feleltétek nekem: „Vétkeztünk az ÚR ellen. Fölvonulunk és harcolunk, pontosan úgy, ahogy az ÚR, a mi Istenünk parancsolta nekünk!” És mindegyikőtök felövezte magát a maga harci eszközeivel, és készek voltatok fölmenni arra a hegyre.
42: De az ÚR azt mondta nekem: „Mondd meg nekik: Ne menjetek föl, és ne harcoljatok, hogy meg ne verjenek ellenségeitek, mert nem vagyok köztetek.”
43: Én elmondtam ezt nektek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az ÚR parancsa ellen, vakmerősködtetek, és fölmentetek a hegyre.
44: De kijöttek ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és űzőbe vettek, mint a méhek, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.
45: Akkor visszatértetek onnan, és sírtatok az ÚR színe előtt, de nem hallgatta meg a szavatokat, és nem figyelt rátok.
46: Ezért kellett Kádésban olyan hosszú ideig laknotok.

Kapcsolódó igehirdetések: Be Ki

Igehirdetés.ma